Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-12 / 137. szám
1990. szeptember 12., szerda Megújul a Magyarok Világszövetsége Pofonokkal a demokráciában A Magyarok Világszövetségének legutóbbi közgyűlése mérföldkő a szervezet életében, amely — hasonlóan más társadalmi szervezetekhez — messzemenően alá volt rendelve a mindenkori politikának. A közgyűlés lényeges döntést hozott az önálló társadalmi szervezetté alakulásról. Ennek személyi konzekvenciájaként a korábbi főtitkár nyugdíjaztatását kérte, az elnök pedig bejelentette lemondási szándékát. Szeptember 1-jei hatállyal új — megbízott — főtitkár látja el a funkciót Komlós Attila 43 éves református lelkész, újságíró személyében. A tiszteletbeli elnök Sütő András erdélyi magyar író lett. Az 1938-ban életre hívott Világszövetség — amely eddig a mindenkori politika törekvésének megfelelően kizárólagosan a nyugati szórványmagyarság felé kereste a kapcsolattartási lehetőséget — új feladatának tekinti hasonló kapcsolat kiépítését a kelet-európai magyarsággal, az utódállamokban élő magyar nemzeti kisebbségekkel is. A magyarországi és a környező országokban bekövetkezett változások megteremtették ennek a lehetőségét. Az 1991-re tervezett rendkívüli közgyűlés szervezeti módosításokat is ígér: programjában a tisztújítás véglegesítése mellett a világszövetség elvi alapjainak lerakása is szerepel. Új vonás az MVSZ életében, hogy tevékenységébe immár hazai érdeklődők is bekapcsolódhatnak. A tervek között szerepel magyarországi területi csoportok, szervezetek létrehozása. — A kelet-európai magyarság bekapcsolódása alapvetően új feladatkört is jelent a Világszövetség tevékenységében — mutatott rá a főtitkár. — Önálló társadalmi szervezet mivolta, alapvetően kulturális és érdekvédelmi jellege jelentősen megkönnyíti a határokon túli magyarokkal és az ottani egyesületekkel való kapcsolattartást. Szinte valamennyi, a környező országokban működő magyar kulturális és érdekvédelmi szervezettel kötöttünk már együttműködési megállapodást, s az utóbbi hónapokban több együttes programra került sor. A közelmúltban kezdte meg közös tevékenységét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az MVSZ annak érdekében, hogy a szovjet — magyar határ mentén újra visszaállíttassák a kishatármenti forgalom. A csehszlovákiai CSEMADOK-kal folytatott együttműködés keretében konferenciák, találkozók, nyári táborok invitálták az érdeklődőket, s nagy mennyiségű magyar nyelvű könyvküldemény jutott el a magyarlakta településekre. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az MVSZ között ma még nincs együttműködési megállapodás, azonban rendszeres a párbeszéd a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Felvételét kérte szövetségünkbe az erdélyi magyar ifjúsági szervezet is. — A szórványmagyarsággal korábban kialakult kapcsolatot nagy mértékben befolyásolja az a tény, hogy a magyarországi változások következtében megszűntek azok a politikai okok, amelyek motiválták a kivándorlást, az óhaza elhagyását. További tevékenységi területet jelent a Világszövetségnek a meglehetősen bonyolult lélektani helyzetbe került emigráns magyarságnak nyújtandó segítség a szabad Magyarországgal való kapcsolatkeresésben. Feladatok sokaságát ígéri a hazatelepülők gondjainak felkarolása, a gazdasági kapcsolatok kiépítéséhez nyújtandó tanácsadás. — A Világszövetségnek alapvetően figyelembe kell vennie tevékenysége során a kontinens politikai, gazdasági, pénzügyi egységesülési folyamatát, amely elvezet a közös Európához — hangsúlyozta Komlós Attila. — Látni kell azonban, hogy ezt a tendenciát nagy mértékben gátolja — sok egyéb mellett — a kelet-európai országokban sok tekintetben szélsőséges irányokat felvett nemzetiségi probléma. A szövetség a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos lépéseket csak úgy tudja kezelni, hogy ápolja, erősíti a kelet-európai magyarság nemzeti identitásérzetét. Ezt nem úgy teszi, hogy a nemzetiségieket szembeállítja a többségi nemzettel, hanem azt segíti elő, hogy kisebbségként nélkülözhetetlen alkotó elemei lehessenek az egységes Európának. Kívánatos lenne mindennek érdekében, hogy a Magyarok Világszövetsége a jövőben tagja lehessen az ENSZ nem kormányszintű szervezetek szövetségének — mondotta végezetül a főtitkár. (MTI) FONOK, ÉN MAGÁBA RÚGOK „Egyetlen hónap leforgása alatt kétszer vesztettem. Először március 25-én az első szabad képviselő-választáson, mint a Magyar Szocialista Párt jelöltje, másodszor április 12-én, amikor az újonnan megválasztott képviselők, illetve pártjaik nyomására távozni kényszerültem a Békés Megyei Népújság szerkesztőségének éléről. Akárhányszor az utóbb történtekre gondolok, újra és újra érzem a szavak ostorcsapását, hallom a rám zúduló hazugságokat, bámulom az arcpír nélküli köpönyegforgatókat, s látom miként igyekeznek felfelé politikai hullának vélt testemen, taposva a kis karrieristák magukat győztesnek kikiáltott törpeemberek.” Így vall könyvéről és magáról Árpási Zoltán a Békés Megyei Népújság immár állás- és munkanélküli volt főszerkesztője, aki egyben mint képviselőjelölt is vereséget szenvedett. De hogyan is történt? Idézzünk ismét a „Főnök, én Magába rúgok” című könyvből: „Előzmények: közel egy éve nyomasztó gondja az újságíró-társadalomnak, különösen a megyei lapoknál dolgozóknak, hogy lesz-e sajtószabadság Magyarországon. Vagy az újságírás az egypárti irányítás helyett többpárti (koalíciós) irányítás alá kerül. Mi is küldjük üzeneteinket Békésből: garanciát kérünk a függetlenségre. De üres ígéreteknél többet nem kapunk. A pártok önkormányzati felügyeletet, vagy nemzeti médiává nyilvánítást javasolnak. Tudjuk mit jelent ez: a mindenkori hatalmi csoport kiszolgálását. Köszönjük, de ebből nem kérünk. Maszatol a MÚOSZ, a Lapkiadók Egyesülése, a sajtószakszervezet, az MSZMP, majd később a Szocialista Párt is. Az ideiglenes köztársasági elnök, a miniszterelnök tájékozatlanságról tanúskodó nyilatkozatokat tesznek, az MSZP elnöksége pedig rosszabbnál rosszabb határozatokat hoz a megyei lapok ügyében... Március 26. Váratlan telefonhívás Egerből. Az ottani Népújság főszerkesztője közli: múlt év novembere óta tárgyalnak nyugati cégekkel. Egyikük az Axel Springer a budapesti Kft-je útján több szerkesztőségnek ajánlatot kíván tenni. Meghívnak 28- ára Szolnokra egy megbeszélésre. Március 28: Találkozás Szolnokon az Axel Springer-Budapest Kft. ügyvezető igazgatójával Bayer Józseffel és Eckart Bollmann-nal az Axel Springer hamburgi képviselőjével. Ajánlatuk lényege: „Az Önök helyzete a vízben fuldoklóéhoz hasonlítható. Senkitől sem kapnak garanciát arra, hogy pártoktól függetlenül dolgozhatnak, tőkeszegények, s bármikor tönkremehetnek, ha egy külföldi cég megjelenik a piacon. Márpedig meg fog jelenni, mert Magyarország a rendszerváltásra szavazott és tőke jön az országba. Mi mentőövet dobunk Önöknek. Ha akarják utánakapnak, ha nem, hát nem” — mondta Bayer József. A békéscsabaiak az ajánlatra nemmel szavaztak. A szerkesztőség két csapatra oszlott, szinte szabályszerű háború tört ki az újságírók között, melynek eredményeképppen a főszerkesztő távozott a lap éléről. A helyzet azóta is rendezetlen. Hogy mi lesz a lapnál, azt senki nem tudja. „A Békés Megyei Népújság éléről való elmozdításom története itt véget ér” — írja könyve befejező részében a szerző. — „Formálisan, mert máig tartó utójáték kezdődött még el aznap, hogy távozási szándékomat bejelentettem. A szerkesztőségben egymásnak feszülnek az indulatok, a nem Árpási-pártiak eszelősen elkezdték üldözni az Árpási-pártiakat. Engem sem felejtettek el. Néhányan legszívesebben talán fizikailag is megsemmisítettek volna. A lapon keresztül üzengettek és mindenféle híreket terjesztettek bomlasztó tevékenységemről. Egyesek tudni vélték, hogy új megyei lapot indítok és húsz embert elviszek a szerkesztőségből. Mások úgy tudták, hogy iratokat égettem a kazánházban (természetesen engem kompromittáló iratokat). Megint mások arról értesültek, hogy csődbe vittem a vállalatot. Mindebből persze semmi sem igaz.” „ Árpási Zoltán könyve lebilincselően izgalmas kor- és kórképt rajzol napjaink újságírókat özvetlenül érintő problémáiról. A könyv azért is érdekes, hiszen majdnem minden megyei lap szerkesztőségében ezekben az időkben egymásnak feszültek az indulatok: mi lesz tovább, hogy lesz tovább? Néhány lapnál azóta rendeződött a helyzet, néhány lapnál ez várat magára. Reméljük, hogy az annyira áhítozott sajtószabadság a jövőben nem csupán jelszó, hanem élő valóság is lesz. (Árpási Zoltán könyvét a Megyei Iroda hirdetésfelvevő részlegénél bárki megvásárolhatja.) Kaposi Levente Hírlap 3 Ha most szabadon idézném Mikes Kelemen híressé vált szavait, azt írnám: amitől sokan tartottunk, immáron bekövetkezett. Igen, sokan tartottunk attól, hogy az önkormányzati választások során nem lehet majd megálljt parancsolni a szenvedélyeknek, nem lehet majd megfékezni az indulatokat. Talán erre gondolt Göncz Árpád köztársasági elnök is, amikor a kampány kezdetén nyugalomra, higgadtságra, megfontoltságra, fegyelemre szólította fel országunk valamennyi állampolgárát. Mindnyájan tudtuk, szükség van e figyelmeztetésre, hiszen az emberekben óriási feszültségek halmozódtak fel az elmúlt évtizedek folyamán, s ezek az utóbbi időszakban sem csökken(het)tek. Azt pedig mondani sem kell, hogy a tét rendkívül nagy. Szeptember 30-án ugyanis egyéni sorsok dőlnek el, nem is beszélve a kisebb-nagyobb közösségek jövőjéről. Míg az országgyűlési képviselők megválasztásánál egy egész ország volt a „csatatér”, addig a harcok mostanság jóval kisebb területekre koncentrálódnak, s ez a tény már önmagában is magyarázat lehet a küzdelmek hevességére. Ismétlem, mindez érthető, de nem indokolja, nem indokolhatja a túlkapásokat, az otromba megnyilvánulásokat, az emberhez méltatlan cselekedeteket. Hogy ez utóbbi veszélyek nagyon is reálisak, azt napjainkban — sajnos — egyre gyakrabban tapasztalhatjuk. Példákat bőségesen lehet felsorakoztatni... Az egyik nagyközségi tanács udvarán az elnök és az egyik párt képviselője között került sor tettlegességre, máshol a helybéli téeszelnök — aki egyben a megyei tanács tagja is — autójának gumijait vágták ki ismeretlen tettesek, s a kocsira festékkel és emberi ürülékkel trágár kifejezéseket pingáltak, megint máshol egy választópolgár sétált be a helyi tanácsra, s az ott dolgozó négy nőalkalmazottal azt közölte: ácsolják már a bitófát a város főterén, a kommunisták és bérenceik lógni fognak, a vérüket meg kimérik a kocsmában bor helyett. Az említett események ugyan nem Heves megyében játszódtak le, de a lapunkhoz érkezett információk szerint szűkebb hazánkban is történtek-történnek hasonló atrocitások. Tisztában vagyok azzal, hogy az érzelmeknek nem könnyű parancsolni. Ám az ember — egyebek mellett — attól is ember, hogy kontrollálja önmagát, hogy a józan észt engedi uralkodni szenvedélyei fölött. Hogy ez valóban így lesz-e? Nem tudom. Csak reménykedem abban, hogy pártok és állampolgárok egyaránt belátják, az indulatok szabadjára engedése felmérhetetlen károkat okoz valamennyiünknek. Érzékelhetjük ezeket egyfelől majd idehaza, hiszen az agresszió agressziót szül, a gyűlölet gyűlöletet — s ki tudja megmondani, mikor lehet ennek vége —, másfelől pedig a külországokban is, ahol aligha veszik jónéven, hogy ilyen körülmények közepette születik meg Magyarországon az új világ. Nekünk viszont aligha van szükségünk arra, hogy az „európai” helyett a „balkáni” jelzővel illessenek bennünket. Mielőtt bárki értelmetlen, felelőtlen cselekedetre szánná el magát, gondoljon arra, hogy pofonok és dorongok segítségével aligha lehet igazi demokráciát teremteni... (sárhegyi) Gyöngyöshalászi kérdőjelek „Hamis állítás az aláírás-hamisítás" Válasz az 1990. augusztus 28-án a Heves Megyei Hírlapban megjelent cikkre Aláírásgyűjtésről szó sem volt, mint ahogy ezt a cikk írója írta. A VB nem foglalkozott az üggyel, mint ahogy ezt a cikkben állítják. Az SZDSZ képviselője adta elő a szakértői választ, de az nem tartalmazott semmilyen bizonyítást. Az, akinek a nevét állítólag aláhamisították, az nem tud ilyen sérelemről. Akinek pedig szólt a beadvány, az elfogadta. Éppen ezért a cikk névtelen írójának felvetése provokatív és érthetetlen. A beadványt a Tanácstagok Demokratikus Csoportja fogalmazta és juttatta el a címzettnek, melynek tartalma a Tanácstagok Demokratikus Csoportjának állásfoglalását, illetve a tanácselnök, Kádár János visszahívását és annak indokait tartalmazta. Az csak megnyugtató számunkra még utólag is, hogy a nyilatkozó Kádár János és az SZDSZ gyöngyöshalászi képviselői csak az aláírással nem értettek egyet. A beadvány különben hónapokkal korábban volt, éppen ezért a gyöngyöshalászi SZDSZ képviselőitől ez csak egy olcsó fogás, hiszen a beadvány nem nekik szólt. Az MDF gyöngyöshalászi képviselői nem burkolóztak hallgatásba, csak éppen egy provokatív, értelmetlen kérdésre nem volt mit válaszolni. Befejezésül a gyöngyöshalászi MDF és a Tanácstagok Demokratikus Csoportja azt üzeni a cikk írójának és társainak, hogy a továbbiakban csak tisztességes eszközökkel lépjenek fel és ne vádaskodjanak, mert a választási kampány során mi nem ellenségeket keresünk, hanem tisztességes versenytársakat, akikkel érdemes összemérni erőnket. Gyöngyöshalász, 1990. augusztus 31. Tisztelettel: Hegedűs Gyula, a Tanácstagok Demokratikus Csoportjának vezetője 3212 Gyöngyöshalász Vasút u. 35. Nem azt írtam, hogy a községi tanács végrehajtó bizottságának ülése kizárólag ezzel az üggyel foglalkozott. Önnél így szerepel: „Az SZDSZ képviselője adta elő a szakértői választ” — magyarán az illető ülésen egyebek mellett mégiscsak szó volt az aláírás-hamisításról (mondhatni foglalkoztak vele). „Akinek pedig szólt a beadvány, az elfogadta”. Erre válaszul Kádár János elnököt idézem: „Régóta tudtam a szabálytalan aláírásról. Mindenki tudott róla, az egész falu. Én éppen ezért nem is indítottam semmiféle eljárást, mert úgy gondoltam, elég, ha mindenki tudja, hiszen a csalás soha nem annak dolgozik, aki csalt.” Lehetséges, hogy az ügy a gyöngyöshalászi SZDSZ képviselőitől csak egy olcsó fogás. Az ellenkezőjét senki nem állította. Kádár János — ahogy az a cikk végén olvasható — úgy vélekedett, hogy az egész csak azért robbant ki, mert kampányidőszak van, és az SZDSZ-nek jól jön, hogy támadhatja az MDF-et; én pedig nem fűztem egy „de mégis az SZDSZ-nek kell hinnünk...” kezdetű kommentárt szavaihoz. Befejezésül, nem vagyok névtelen — a cikket (rénes) szignóval láttam el, így jelent meg augusztus 28-án. Ezenkívül nincsenek társaim sem, nem tudom hát kiknek továbbítani a gyöngyöshalászi MDF és a Tanácstagok Demokratikus Csoportja üzenetét, mely szerint fő a tisztesség és nem szabad vádaskodni. Rénes Marcell Tisztelt Hegedűs Gyula! Hat hónapos A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról A Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Országos Tanácsa a Honvédelmi Törvény napirenden lévő módosításával kapcsolatban kijelenti, hogy szükségesnek és lehetségesnek tartja a sorkatonai szolgálat időtartamának 6 hónapra való mérséklését. A 12 hónapos szolgálati idő bevezetését kizárólag átmeneti megoldásként tudjuk elfogadni. A szolgálati idő további csökkentésével párhuzamosan kell újra felülvizsgálni a tartalékos szolgálat időtartamát is. A különböző szolgálati (fegyveres, fegyver nélküli és polgári) formák időtartamának meghatározásakor kizárólag az állampolgári jogegyenlőség alapelvéből lehet kiindulni; egyik szolgálati forma sem lehet büntető jellegű. Ennek megfelelően a fegyveres, a fegyver nélküli és a civil szolgálat időtartama legyen azonos. Ugyancsak az állampolgári jogegyenlőség érvényesülésének fontos része, hogy a sorkatonák szolgálati idejébe a fogdában töltött idő számítson bele. A honvédség létszámának biztosítását nem az alternatív szolgálat nehezítésével, hanem a fegyveres szolgálat feltételeinek javításával kell megoldani. Az alternatív szolgálat elbírálásánál elfogadhatatlannak tartjuk bármiféle lelkiismereti vizsgálóbizottság működését. A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését. A Magyar Honvédség vezetése tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a sorkatonák a valamennyi polgárt megillető joggal élve minél nagyobb számban vehessenek részt lakóhelyükön a helyhatósági választásokon. Fidesz Országos Tanácsa Az MSZP Elnöksége — Sánta Elemérnek, a Cigány Munkások Szövetsége országos elnökének azon felhívását támogatva, amelyben a demokratikus pártok segítségét kéri a cigány származásúak önkormányzati választásokon történő jelöléséhez — hangsúlyozza, hogy már korábban minden pártszervezetünk figyelmébe ajánlottuk ezt a feladatot. Ugyanakkor — e téma kapcsán — fontosnak tartjuk kinyilvánítani, hogy a Szocialista Párt helyi szervezetei minden más — német, szlovák, horvát, román, stb. — nemzetiségi jelölt indulását és bejutását támogatja az önkormányzati testületekbe. MSZP Elnöksége Az MSZP támogatja a nemzetiségi jelölteket