Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-12 / 137. szám

1990. szeptember 12., szerda Megújul a Magyarok Világszövetsége Pofonokkal a demokráciában­ A Magyarok Világszövetségé­nek legutóbbi közgyűlése mér­földkő a szervezet életében, amely — hasonlóan más társa­dalmi szervezetekhez — messze­menően alá volt rendelve a min­denkori politikának. A közgyű­lés lényeges döntést hozott az önálló társadalmi szervezetté alakulásról. Ennek személyi konzekvenciájaként a korábbi főtitkár nyugdíjaztatását kérte, az elnök pedig bejelentette le­mondási szándékát. Szeptember 1-jei hatállyal új — megbízott — főtitkár látja el a funkciót Kom­­lós Attila 43 éves református lel­kész, újságíró személyében. A tiszteletbeli elnök Sütő András erdélyi magyar író lett. Az 1938-ban életre hívott Vi­lágszövetség — amely eddig a mindenkori politika törekvésé­nek megfelelően kizárólagosan a nyugati szórványmagyarság felé kereste a kapcsolattartási lehető­séget — új feladatának tekinti hasonló kapcsolat kiépítését a kelet-európai magyarsággal, az utódállamokban élő magyar nemzeti kisebbségekkel is. A magyarországi és a környező or­szágokban bekövetkezett válto­zások megteremtették ennek a lehetőségét. Az 1991-re terve­zett rendkívüli közgyűlés szerve­zeti módosításokat is ígér: prog­ramjában a tisztújítás véglegesí­tése mellett a világszövetség elvi alapjainak lerakása is szerepel. Új vonás az MVSZ életében, hogy tevékenységébe immár ha­zai érdeklődők is bekapcsolód­hatnak. A tervek között szerepel magyarországi területi csopor­tok, szervezetek létrehozása. — A kelet-európai magyarság bekapcsolódása alapvetően új feladatkört is jelent a Világszö­vetség tevékenységében — mu­tatott rá a főtitkár. — Önálló tár­sadalmi szervezet mivolta, alap­vetően kulturális és érdekvédel­mi jellege jelentősen megkön­­­nyíti a határokon túli magyarok­kal és az ottani egyesületekkel való kapcsolattartást. Szinte va­lamennyi, a környező országok­ban működő magyar kulturális és érdekvédelmi szervezettel kö­töttünk már együttműködési megállapodást, s az utóbbi hóna­pokban több együttes programra került sor. A közelmúltban kezdte meg közös tevékenységét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az MVSZ annak ér­dekében, hogy a szovjet — ma­gyar határ mentén újra visszaál­líttassák a kishatármenti forga­lom. A csehszlovákiai CSEMA­­DOK-kal folytatott együttmű­ködés keretében konferenciák, találkozók, nyári táborok invitál­ták az érdeklődőket, s nagy men­­­nyiségű magyar nyelvű könyv­küldemény jutott el a magyar­lakta településekre. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az MVSZ között ma még nincs együttműködési megállapodás, azonban rendszeres a párbeszéd a közös érdeklődésre számot tar­tó kérdésekről. Felvételét kérte szövetségünkbe az erdélyi ma­gyar ifjúsági szervezet is. — A szórványmagyarsággal korábban kialakult kapcsolatot nagy mértékben befolyásolja az a tény, hogy a magyarországi vál­tozások következtében meg­szűntek azok a politikai okok, amelyek motiválták a kivándor­lást, az óhaza elhagyását. Továb­bi tevékenységi területet jelent a Világszövetségnek a meglehető­sen bonyolult lélektani helyzetbe került emigráns magyarságnak nyújtandó segítség a szabad Ma­gyarországgal való kapcsolatke­resésben. Feladatok sokaságát ígéri a hazatelepülők gondjainak felkarolása, a gazdasági kapcso­latok kiépítéséhez nyújtandó ta­nácsadás. — A Világszövetségnek alap­vetően figyelembe kell vennie te­vékenysége során a kontinens politikai, gazdasági, pénzügyi egységesülési folyamatát, amely elvezet a közös Európához — hangsúlyozta Komlós Attila. — Látni kell azonban, hogy ezt a tendenciát nagy mértékben gá­tolja — sok egyéb mellett — a ke­let-európai országokban sok te­kintetben szélsőséges irányokat felvett nemzetiségi probléma. A szövetség a nemzeti kisebbsé­gekkel kapcsolatos lépéseket csak úgy tudja kezelni, hogy ápolja, erősíti a kelet-európai magyarság nemzeti­ identitásér­zetét. Ezt nem úgy teszi, hogy a nemzetiségieket szembeállítja a többségi nemzettel, hanem azt segíti elő, hogy kisebbségként nélkülözhetetlen alkotó elemei lehessenek az egységes Európá­nak. Kívánatos lenne minden­nek érdekében, hogy a Magya­rok Világszövetsége a jövőben tagja lehessen az ENSZ nem kormányszintű szervezetek szö­vetségének — mondotta végeze­tül a főtitkár. (MTI) FONOK, ÉN MAGÁBA R­­ÚGOK „Egyetlen hónap leforgása alatt kétszer vesztettem. Először március 25-én az első szabad képviselő-választáson, mint a Magyar Szocialista Párt jelöltje, másodszor április 12-én, amikor az újonnan megválasztott képvi­selők, illetve pártjaik nyomására távozni kényszerültem a Békés Megyei Népújság szerkesztősé­gének éléről. Akárhányszor az utóbb történtekre gondolok, újra és újra érzem a szavak ostorcsa­pását, hallom a rám zúduló ha­zugságokat, bámulom az arcpír nélküli köpönyegforgatókat, s látom miként igyekeznek felfelé politikai hullának vélt testemen, taposva a kis karrieristák magu­kat győztesnek kikiáltott törpe­emberek.” Így vall könyvéről és magáról Árpási Zoltán a Békés Megyei Népújság immár állás- és mun­kanélküli volt főszerkesztője, aki egyben mint képviselőjelölt is vereséget szenvedett. De hogyan is történt? Idézzünk ismét a „Fő­nök, én Magába rúgok” című könyvből: „Előzmények: közel egy éve nyomasztó gondja az új­ságíró-társadalomnak, különö­sen a megyei lapoknál dolgozók­nak, hogy lesz-e sajtószabadság Magyarországon. Vagy az újság­írás az egypárti irányítás helyett többpárti (koalíciós) irányítás alá kerül. Mi is küldjük üzenete­inket Békésből: garanciát ké­rünk a függetlenségre. De üres ígéreteknél többet nem kapunk. A pártok önkormányzati fel­ügyeletet, vagy nemzeti médiává nyilvánítást javasolnak. Tudjuk mit jelent ez: a mindenkori hatal­mi csoport kiszolgálását. Kö­szönjük, de ebből nem kérünk. Maszatol a MÚOSZ, a Lapkia­dók Egyesülése, a sajtószakszer­vezet, az MSZMP, majd később a Szocialista Párt is. Az ideigle­nes köztársasági elnök, a minisz­terelnök tájékozatlanságról ta­núskodó nyilatkozatokat tesz­nek, az MSZP elnöksége pedig rosszabbnál rosszabb határoza­tokat hoz a megyei lapok ügyé­ben... Március 26. Váratlan tele­fonhívás Egerből. Az ottani Népújság főszerkesztője közli: múlt év novembere óta tárgyal­nak nyugati cégekkel. Egyikük az Axel Springer a budapesti Kft-je útján több szerkesztőség­nek ajánlatot kíván tenni. Meg­hívnak 28- ára Szolnokra egy megbeszélésre. Március 28: Ta­lálkozás Szolnokon az Axel Springer-Budapest Kft. ügyve­zető igazgatójával Bayer József­fel és Eckart Bollmann-nal az Axel Springer hamburgi képvi­selőjével. Ajánlatuk lényege: „Az Önök helyzete a vízben ful­doklóéhoz hasonlítható. Senki­től sem kapnak garanciát arra, hogy pártoktól függetlenül dol­gozhatnak, tőkeszegények, s bármikor tönkremehetnek, ha egy külföldi cég megjelenik a pi­acon. Márpedig meg fog jelenni, mert Magyarország a rendszer­­váltásra szavazott és tőke jön az országba. Mi mentőövet dobunk Önöknek. Ha akarják utánakap­nak, ha nem, hát nem” — mond­ta Bayer József. A békéscsabaiak az ajánlatra nemmel szavaztak. A szerkesz­tőség két csapatra oszlott, szinte szabályszerű háború tört ki az új­ságírók között, melynek ered­­ményeképppen a főszerkesztő távozott a lap éléről. A helyzet azóta is rendezetlen. Hogy mi lesz a lapnál, azt senki nem tudja. „A Békés Megyei Népújság éléről való elmozdításom törté­nete itt véget ér” — írja könyve befejező részében a szerző. — „Formálisan, mert máig tartó utójáték kezdődött még el az­nap, hogy távozási szándékomat bejelentettem. A szerkesztőség­ben egymásnak feszülnek az in­dulatok, a nem Árpási-pártiak eszelősen elkezdték üldözni az Árpási-pártiakat. Engem sem felejtettek el. Néhányan legszí­vesebben talán fizikailag is meg­semmisítettek volna. A lapon keresztül üzengettek és minden­féle híreket terjesztettek bom­lasztó tevékenységemről. Egye­sek tudni vélték, hogy új megyei lapot indítok és húsz embert elvi­­szek a szerkesztőségből. Mások úgy tudták, hogy iratokat éget­tem a kazánházban (természete­sen engem kompromittáló irato­kat). Megint mások arról érte­sültek, hogy csődbe vittem a vál­lalatot. Mindebből persze semmi sem igaz.” „ Árpási Zoltán könyve lebilin­­cselően izgalmas kor- és kórké­­pt rajzol napjaink újságírókat özvetlenül érintő problémáiról. A könyv azért is érdekes, hiszen majdnem minden megyei lap szerkesztőségében ezekben az időkben egymásnak feszültek az indulatok: mi lesz tovább, hogy lesz tovább? Néhány lapnál azó­ta rendeződött a helyzet, néhány lapnál ez várat magára. Remél­jük, hogy az annyira áhítozott sajtószabadság a jövőben nem csupán jelszó, hanem élő valóság is lesz. (Árpási Zoltán könyvét a Megyei Iroda hirdetésfelvevő részlegénél bárki megvásárol­hatja.) Kaposi Levente Hírlap 3 Ha most szabadon idézném Mikes Kelemen hí­ressé vált szavait, azt írnám: amitől sokan tartot­tunk, immáron bekövetkezett. Igen, sokan tartot­tunk attól, hogy az önkormányzati választások so­rán nem lehet majd megálljt parancsolni a szenve­délyeknek, nem lehet majd megfékezni az indula­tokat. Talán erre gondolt Göncz Árpád köztársasá­gi elnök is, amikor a kampány kezdetén nyugalom­ra, higgadtságra, megfontoltságra, fegyelemre szó­lította fel országunk valamennyi állampolgárát. Mindnyájan tudtuk, szükség van e figyelmeztetés­re, hiszen az emberekben óriási feszültségek hal­mozódtak fel az elmúlt évtizedek folyamán, s ezek az utóbbi időszakban sem csökken(het)tek. Azt pe­dig mondani sem kell, hogy a tét rendkívül nagy. Szeptember 30-án ugyanis egyéni sorsok dőlnek el, nem is beszélve a kisebb-nagyobb közösségek jövő­jéről. Míg az országgyűlési képviselők megválasz­tásánál egy egész ország volt a „csatatér”, addig a harcok mostanság jóval kisebb területekre kon­centrálódnak, s ez a tény már önmagában is magya­rázat lehet a küzdelmek hevességére. Ismétlem, mindez érthető, de nem indokolja, nem indokol­hatja a túlkapásokat, az otromba megnyilvánuláso­kat, az emberhez méltatlan cselekedeteket. Hogy ez utóbbi veszélyek nagyon is reálisak, azt napjainkban — sajnos — egyre gyakrabban tapasz­talhatjuk. Példákat bőségesen lehet felsorakoztat­ni... Az egyik nagyközségi tanács udvarán az elnök és az egyik párt képviselője között került sor tettle­­gességre, máshol a helybéli téeszelnök — aki egy­ben a megyei tanács tagja is — autójának gumijait vágták ki ismeretlen tettesek, s a kocsira festékkel és emberi ürülékkel trágár kifejezéseket pingáltak, megint máshol egy választópolgár sétált be a helyi tanácsra, s az ott dolgozó négy nőalkalmazottal azt közölte: ácsolják már a bitófát a város főterén, a kommunisták és bérenceik lógni fognak, a vérüket meg kimérik a kocsmában bor helyett. Az említett események ugyan nem Heves megyében játszódtak le, de a lapunkhoz érkezett információk szerint szű­­kebb hazánkban is történtek-történnek hasonló at­rocitások. Tisztában vagyok azzal, hogy az érzelmeknek nem könnyű parancsolni. Ám az ember — egyebek mellett — attól is ember, hogy kontrollálja önma­gát, hogy a józan észt engedi uralkodni szenvedé­lyei fölött. Hogy ez valóban így lesz-e? Nem tudom. Csak reménykedem abban, hogy pártok és állam­polgárok egyaránt belátják, az indulatok szabadjá­ra engedése felmérhetetlen károkat okoz valamen­­­nyiünknek. Érzékelhetjük ezeket egyfelől majd idehaza, hiszen az agresszió agressziót szül, a gyűlö­let gyűlöletet — s ki tudja megmondani, mikor lehet ennek vége —, másfelől pedig a külországokban is, ahol aligha veszik jónéven, hogy ilyen körülmények közepette születik meg Magyarországon az új világ. Nekünk viszont aligha van szükségünk arra, hogy az „európai” helyett a „balkáni” jelzővel illessenek bennünket. Mielőtt bárki értelmetlen, felelőtlen cselekedetre szánná el magát, gondoljon arra, hogy pofonok és dorongok segítségével aligha lehet igazi demokráciát teremteni... (sárhegyi) Gyöngyöshalászi kérdőjelek „Hamis állítás az aláírás-hamisítás" Válasz az 1990. augusztus 28-án a Heves Megyei Hírlapban megjelent cikkre Aláírásgyűjtésről szó sem volt, mint ahogy ezt a cikk írója írta. A VB nem foglalkozott az üggyel, mint ahogy ezt a cikkben állítják. Az SZDSZ képviselője adta elő a szakértői választ, de az nem tartalmazott semmilyen bi­zonyítást. Az, akinek a nevét állítólag aláhamisították, az nem tud ilyen sérelemről. Akinek pedig szólt a beadvány, az elfogadta. Éppen ezért a cikk névtelen írójának felvetése provokatív és érthetet­len. A beadványt a Tanácstagok Demokratikus Csoportja fogal­mazta és juttatta el a címzettnek, melynek tartalma a Tanácstagok Demokratikus Csoportjának ál­lásfoglalását, illetve a tanácsel­nök, Kádár János visszahívását és annak indokait tartalmazta. Az csak megnyugtató szá­munkra még utólag is, hogy a nyilatkozó Kádár János és az SZDSZ gyöngyöshalászi képvi­selői csak az aláírással nem értet­tek egyet. A beadvány különben hóna­pokkal korábban volt, éppen ezért a gyöngyöshalászi SZDSZ képviselőitől ez csak egy olcsó fogás, hiszen a beadvány nem nekik szólt. Az MDF gyöngyöshalászi képviselői nem burkolóztak hall­gatásba, csak éppen egy provo­katív, értelmetlen kérdésre nem volt mit válaszolni. Befejezésül a gyöngyöshalászi MDF és a Tanácstagok Demok­ratikus Csoportja azt üzeni a cikk írójának és társainak, hogy a to­vábbiakban csak tisztességes eszközökkel lépjenek fel és ne vádaskodjanak, mert a választási kampány során mi nem ellensé­geket keresünk, hanem tisztessé­ges versenytársakat, akikkel ér­demes összemérni erőnket. Gyöngyöshalász, 1990. augusztus 31. Tisztelettel: Hegedűs Gyula, a Tanácstagok Demokratikus Csoportjának vezetője 3212 Gyöngyöshalász Vasút u. 35. Nem azt írtam, hogy a községi tanács végrehaj­tó bizottságának ülése kizárólag ezzel az üggyel foglalkozott. Önnél így szerepel: „Az SZDSZ képviselője adta elő a szakértői választ” — magyarán az illető ülé­sen egyebek mellett mégiscsak szó volt az aláírás-hamisításról (mondhatni foglalkoz­tak vele). „Akinek pedig szólt a beadvány, az elfogad­ta”. Erre válaszul Kádár János elnököt idézem: „Régóta tudtam a sza­bálytalan aláírásról. Mindenki tudott róla, az egész falu. Én éppen ezért nem is indítottam semmiféle eljárást, mert úgy gondoltam, elég, ha mindenki tudja, hiszen a csalás soha nem annak dolgozik, aki csalt.” Lehetséges, hogy az ügy a gyöngyöshalászi SZDSZ képviselőitől csak egy olcsó fogás. Az ellenkezőjét senki nem állította. Kádár János — ahogy az a cikk végén olvasható — úgy véleke­dett, hogy az egész csak azért robbant ki, mert kampányidőszak van, és az SZDSZ-nek jól jön, hogy támadhatja az MDF-et; én pedig nem fűztem egy „de mégis az SZDSZ-nek kell hin­nünk...” kezdetű kom­mentárt szavaihoz. Befejezésül, nem va­­­­gyok névtelen — a cik­ket (rénes) szignóval lát­tam el, így jelent meg augusztus 28-án. Ezen­kívül nincsenek társaim sem, nem tudom hát kiknek továbbítani a gyöngyöshalászi MDF és a Tanácstagok De­mokratikus Csoportja üzenetét, mely szerint fő a tisztesség és nem sza­bad vádaskodni. Rénes Marcell Tisztelt Hegedűs Gyula! Hat hónapos A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról A Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Országos Tanácsa a Honvédelmi Törvény napirenden lévő módosításával kapcsolatban kijelenti, hogy szükségesnek és lehetségesnek tartja a sorkatonai szol­gálat időtartamának 6 hónapra való mérséklését. A 12 hónapos szol­gálati idő bevezetését kizárólag átmeneti megoldásként tudjuk elfo­gadni. A szolgálati idő további csökkentésével párhuzamosan kell új­ra felülvizsgálni a tartalékos szolgálat időtartamát is. A különböző szolgálati (fegyveres, fegyver nélküli és polgári) formák időtartamának meghatározásakor kizárólag az állampolgári jogegyenlőség alapelvéből lehet kiindulni; egyik szolgálati forma sem lehet büntető jellegű. Ennek megfelelően a fegyveres, a fegyver nél­küli és a civil szolgálat időtartama legyen azonos. Ugyancsak az ál­lampolgári jogegyenlőség érvényesülésének fontos része, hogy a sor­katonák szolgálati idejébe a fogdában töltött idő számítson bele. A honvédség létszámának biztosítását nem az alternatív szolgá­lat nehezítésével, hanem a fegyveres szolgálat feltételeinek javításá­val kell megoldani. Az alternatív szolgálat elbírálásánál elfogadhatat­lannak tartjuk bármiféle lelkiismereti vizsgálóbizottság működését. A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését. A Magyar Honvédség vezetése tegyen meg mindent annak ér­dekében, hogy a sorkatonák a valamennyi polgárt megillető joggal él­ve minél nagyobb számban vehessenek részt lakóhelyükön a helyha­tósági választásokon. Fidesz Országos Tanácsa Az MSZP Elnöksége — Sánta Elemérnek, a Cigány Munkások Szövetsége országos elnökének azon felhívását támogatva, amelyben a demokratikus párt­ok segítségét kéri a cigány szár­mazásúak önkormányzati vá­lasztásokon történő jelöléséhez — hangsúlyozza, hogy már ko­rábban minden pártszerveze­tünk figyelmébe ajánlottuk ezt a feladatot. Ugyanakkor — e téma kap­csán — fontosnak tartjuk kinyil­vánítani, hogy a Szocialista Párt helyi szervezetei minden más — német, szlovák, horvát, román, stb. — nemzetiségi jelölt indulá­sát és bejutását támogatja az ön­­kormányzati testületekbe. MSZP Elnöksége Az MSZP támogatja a nemzetiségi jelölteket

Next