Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-15 / 140. szám
4. A nyári egyetemre először érkezhettek romániai magyarok. A három sepsiszentgyörgyi építész egy kiállítással hívta fel magára a figyelmet: rajzokat mutattak be, melyeket azért készítettek, hogy az erdélyi népi építészet alkotásait leltárba szedjék, dokumentálják. Hogy legalább papíron biztosan megmaradjanak ezek a házak. Erről az igen értékes munkáról beszélgettem Benczédi Sándorral, Kovács Árpáddal és Máthé Lászlóval. — A 80-as évek elején kezdtük a gyűjtést, hogy kitörjünk a tehetetlenségből, amit a falurombolás miatt éreztünk. Kegyetlen helyzet, a sors iróniája, hogy építészek, akik szeretnék megmenteni a tradíciókat, csak ilyen formában, egy kriminális elmeszüleménnyel harcolva lehetnek hasznosak, hiszen a szakmájukban nem vállalhatnak valóban alkotó feladatot. Egészen egyszerűen indult a dolog: negyedik társunk, Zakariás Attila Trabantjával hetente kétszer nekivágtunk a falvaknak, és kezdtük a felmérést. — Milyen szempontok szerint döntik el, hogy bekerüljön-e egy épület a gyűjteményükbe? — A népi építészet hagyományos háztípusait keressük, mégpedig minden településen a legrégebbi, legépebb és legjellemzőbb példáit, melyek lehetőleg érintetlenül őrizték meg az eredeti építészeti megoldásokat. Találtunk ilyeneket az 1600-as évek elejéről, és az 1920-as évekből is. — Hogyan készül a dokumentáció? — Elkészítjük a szakmánkban szokásos rajzokat: alap-, homlokzat-, és részletrajzot, mégpedig úgy, hogy ahol biztosan rekonstruálható, a legkorábbi formát örökítjük meg. Például előfordul, hogy időközben kátránya papírral, vagy hullámpalával fedték be a tetőt, de ilyenkor az eredeti zsindelyes megoldást rajzoljuk meg. A pillanatnyi állapotot fényképek és diapozitívek segítségével rögzítjük. Elsősorban az építész szemével vizsgálódunk: az építőanyagra, a szerkezetre és a formára figyelünk, mindarra, ami szerves része a háznak, a bútorzattól a szabadtűzhelyig. Több ezer épület szerepel az anyagunkban, mégpedig Kovászna, Hargita és Maros megyéből, de még korai volna azt mondani, hogy elkészültünk. Újabb feladatot jelent majd a feldolgozás, hiszen a néprajz és a művészettörténet oldaláról is érdemes volna megvizsgálni a gyűjtésünket. Félő, hogy ezek a gyönyörű régi házak lassan eltünedeznek Erdélyből. Mi jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt? — A településrendezés álnév alatt folyó pusztítás valós veszély volt, még jó, hogy nem tudták befejezni az őrült tervet. Az egyik, alattomos módszerük volt, hogy új faluhatárokat húztak meg, és aki azokon kívül lakott, nem javíthatta meg a házát, így egy idő után arra kényszerült, hogy a központba költözzön, a „modern” lakótelepre. A legnagyobb rosszat azonban maga a falu csinálja magának. Kényelmesebben, komfortosabban akarnak lakni az emberek, kicserélik a régi, kicsiny ablakokat, új három szárnyast tesznek a helyére, a tapasztott falakat lelécelik, majd újravakolják, aztán jön az új festés, és a hagyományos ház máris felismerhetetlenné válik. - Mégis, tehetnek valamit a népi építészet alkotásaiért? — Romániában 1977-ben egy az egyben megszűnt a műemlékvédelem, ezt az intézményt felszámolták, ugyanis nem lehetett összeegyeztetni a falurendezési gondolattal. Amikor a dokumentációs munkánkat kezdtük, szerencsénk volt, ugyanis egy bukaresti kutatóintézet éppen akkor indított országos mozgalmat a hagyományos román építészet feldolgozására, így a mi gyűjtésünket is többször átkereszteltük, előbb a romániai, aztán kifejezetten a román tradicionális építészet feltérképezése címszó alatt dolgoztunk. - Változott-e valami 1989 decembere után? — Az idén februárban Sepsiszentgyörgyön műemlékvédelmi társaságot alapítottunk, mely önálló jogi személyként hazai és külföldi adományokból segítene helyreállítani a környékbeli templomokat, kúriákat, udvarházakat. Küldtünk egy sürgősségi jegyzéket a bukaresti munkavédelmi igazgatóságra, hogy legalább a restaurálási terveket rendeljék meg, és fizessék a művészettörténeti kutatásokat. A télen találkozót rendeztünk, ahová bukaresti és magyarországi szakemberek is eljöttek, ekkor jött létre az a kapcsolat, melynek eredménye, hogy meghívást kaptunk az egri nyári egyetemre. El voltunk zárva eddig az információktól, hogy örülünk ennek a kurzusnak, tanulhatunk szakmai megoldásokat. Szerencsés a téma is, hiszen a népi építészetre a barokk gyakorolta a legnagyobb hatást. Nagyon bizakodóak mégse lehetünk, hiszen a régi épületek megóvásához rengeteg pénz kéne, s ráadásul nem nyilváníthatunk védetté minden parasztházat. Az erkölcsi avulás ellen pedig nemigen tehetünk: az az életforma veszett el, ami ezeket a házakat teremtette. Most betör a faluba a városszéli giccses architektúra, és egyformán pusztulás vár nemcsak a magyar, de a román és a szász népi építészetre is. Palágyi Edit Erdélyi építészet — papíron Eltűnnek a zsindelyes tetők Benczédi Sándor Kovács Árpád Máthé László 1990 filmjei középiskolásoknak Ősszel ismét megismerkedhetnek az egri középiskolások az esztendő népszerű és érdekes filmjeivel a Prizmában. A sorozatban 6 filmet mutatnak be szerdai napokon, és 7 órakor. Az első vetítés 26-án lesz, majd minden második héten követik egymást a filmek. Nyitányként a Bestseller lesz műsoron, s a műnek ez lesz a magyarországi bemutatója. A Cinéma Paradiso következik ezután a mozi szépségéről, hatásáról egy fájdalmasan költői visszaemlékezés keretében. Az olasz film 1989-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is elnyerte, s meghódította az egész országot. A Potyautasok három magyar hőse 1982-ben utazik Lengyelországba, amikor ott még tart a szükségállapot. A nagy kaland vonzza őket, de a rájuk leselkedő veszéllyel egyáltalán nem számolnak. A francia film nagy sztárja Gerard Depardieau. Ő a főszereplője a tragikusan romantikus szerelmi történetnek, amelynek a címe: Túl szép hozzád. 1941- ben játszódik a Tengeralattjáró cselekménye. Egy német hadihajó tengerészeinek mindennapjait a haditudósító szemével láttatja. Végül a tizenévesek kedvenc filmje lesz műsoron: A holt költők társasága. Egy konzervatív iskolába érkezik egy szabad gondolkodású tanár, s az ő erjesztő hatását gyönyörűen mutatja be az amerikai film. A saját egyéniség megtalálása azonban a felnőttek feladata is... Hírlap 1990. szeptember 15., szombat Tömörít,mint a hallatta, énekel, mint a rigó Tollas Tibor költői látogatása elé... Szeptember 15-én, szombaton Egerbe látogat az emigráns magyar irodalom jeles képviselője, a magyarok körében világszerte ismert költő, Tollas Tibor. Nagy barcán (Borsod megye) született, Ludovikát végzett, majd Rákosiék börtöneiben (Gyűjtőfogház, váci börtön, tatabányai rabbánya) 9 évig raboskodott. Testileg meggyötörték, de lelkében, gerincében annál egyenesebb, elveiben végsőkig kitartó személyiséget köszönthetünk benne. 1956. nyarán szabadult, a forradalom leverése után előbb Bécsben, majd Münchenben főszerkesztője a mindmáig megmaradt egyetlen emigráns, magyarságőrző, politikai-kulturális lapnak, a Nemzetőrnek. Költészetét megihlette a zárkanyomor, a levegőhiány, majd a szabadság első lehelete. A Gondviselés megadta számára a lehetőséget, hogy a hazalátogatásánál feltételéül szabott, szabadon választott parlament irányítsa annyira szeretett Hazáját. Álma teljesült, így ez év tavaszán már egy szabad ország szívesen látott vendége volt. Jómagam is az életem egyik fontos pillanatának tartom, hogy személyesen találkozhattam Vele és még odakint Münchenben. Sugárzó egyénisége szuggesztív erővel hatott rám. Megajándékozott legújabb verseskötetével a Varázskörrel. Ezt követően verseit megtenni nem tudó szivacs módjára kezdtem tanulmányozni. A kötet első részében a világot székében , hosszában bejáró költő újra és újra parányi szülőfaluját, az ott élő embereket, tájat, iskolát, első szerelmét, csínytevéseit eleveníti meg képi erővel. Az ifjúság nosztalgiája ez, melyet bearanyoz a megszépítő messzeség. A kötet második részében („A bujdosó ízek”) a gyermekkor, a szülőföld emlékeit, ízeit eleveníti fel. Ezek zömét még fiatalon — a váci börtönben — kenyérbe csempészett ceruzacsonkokkal papírfoszlányokra írta. A rabság második, harmadik évében ugyanis már nem a feleség vagy az elhagyott kedves emlékét idéztük lámpaoltás után a zsúfolt cellában — írja — hanem gyomrunkat mardosó éhségünkben kedvenc ételeinkről álmodoztunk. így született meg a verses magyar gasztronómiám. Ezeket a verseket üres fogkrémtubusokba rejtettem a motozó őrök elől, hogy megmaradjanak a szabadulásig.” Végül a „Varázskor” néhány hazai fiatal írójának ajánlott nagyszerű verssel zárul. A szerzőnek eddig hét verseskötete jelent meg nyugaton szinte valamennyi világnyelvre leforrdítva, mint például: Csak ennyi fény maradt (1959), Irgalmas fák (1975), Forgószélben (1983) stb. A kádári diktatúra éveiben személyét próbálták befeketíteni itthon, de a volt bajtársak igazolják embernyi emberségét. Kabdebó Tamás az Irodalmi Újság 1989 decemberi számában írja: „Ami az irodalmon belüli értékrendszert illeti, Tollas Tibor a mai magyar irodalom (és nemcsak a nyugati szárnyának) jelentős, és fontos költője. Kitűnően bánik a lencsével, mely nála hol messzelátó, hol mikroszkóp. Tud tömöríteni, mint a ballada és énekelni mint a rigó. Szépen rímel”. Reméljük, hogy elnyeri méltó helyét a mai magyar irodalomban ez az értékes életmű. Kitűnő versei és előadói szuggesztivitása a garancia, hogy feledhetetlen élményben lesz része annak, aki eljön előadóestjére. Előadóestjére ma Egerben 18 órakor a sándor I. út 6. szám alatt kerül sor. Vasárnap Gyöngyösorosziba látogat, az esemény a művelődési házban lesz 16 órától. (dr. Somogyi István) Egy csajka bab Fehérváry István volt rabtársamnak Egy csajka bab, — ez volt az álmunk, az elérhetetlen csoda. Éhségünkben téged kívántunk: oh, földöntúli vacsora! A siralomház sok lakója halálig erről álmodott. Akár koporsóban, a gyomra beteljen egyszer, s átkozott sorsát megváltva, túlvilágon se éhezzen többé soha! Egy csajka bab, — világnyi álom, testet-lelket öltött csoda! Egy csajka bab, — habzsoltuk négyen híg levét, nem volt haladék. Ki első lett a versengésben, annak jutott a maradék. Emlékszem, a „fegyelmin” voltam, hol nemcsak rácsok, lakatok őriztek. Folyosót súroltam, s egy veréb vadul ugatott. Mellette bab, bádog lavórban, maradék, — kutyaeledel. Szédült éhséggel lehajoltam, csak a kezemmel értem el! Csonka tenyerem kanalával faltam a másnapos babot. — Szemünkkel vívott néma párbaj és a kutya elhallgatott. Megérezte ős-ösztönével, én vagyok most az éhesebb. Farkas szeméből szelíd fénjjel villantott könyörületet. S már megnyugodva tömtem számba ételét. — Nem morgott az eb. De az őr durván rámkiáltva öklét sápadt arcomba vágta... — Az ember volt kegyetlenebb! Kempfenhausen, 1987. április .......................4...............4.................................... i ...............................................................................................................................4....4..4................ * 1 f ¥ * i ' ' ’-W* Védett ritkaságok Természeti értékeink a Tárna mentén ••• Noé szőlője — Nagy kő — Hamasszó: a táj kincse Az Észak-Tarnavidék a Heves — Borsodi-dombság részeként ékelődik be a Mátra és a Bükk hegyormai közé. Domborzati viszonyai változatosak. A 120 m-es magasságtól az 540 m-es magasságig különböző szintű dombok, hegyormok jellemzik. Egy-egy kőkibúvás csodálatos látványt nyújt. (PL: Bükkszenterzsébet, Nagykő, Istenmezeje, Noé szőlője.) A tájat elsősorban felső oligocén korú homokkő alapkőzet építi fel. Érdekesség a Szentdomonkos határában (Hamasszó) lévő kőfejtő mész-homokköve, ami a mészkőre emlékeztet. A miocén korban zajló vulkáni tevékenység „eredménye” a terület nyugati határán található tufás kőzet. A mai felszínformát az intenzíven pusztító természeti erők, elsősorban a víz eróziója alakította és alakítja ki. Természetes erdőtársulásai a montán, szubmontán bükkös, gyertyánosbükkös, gyertyános-kocsánytalan tölgyek, cseres-tölgyes, a patakparti égerligetek. Az emberi beavatkozás eredményeként a mai erdőterület 24%-a cser, 12%-a erdei és feketefenyő. A terület flórája és faunája igen gazdag. Szép számmal találhatók itt védett, sőt szigorúan védett növények és állatfajok. Védett ritkaságai közül említést érdemel a hegyi árvalányhaj, amely a sziklagyepeket díszíti, a fekete kökörcsin, az apró nőszirom, mely a homokkő-sziklák kedves tavaszi ékesége. A tavaszi hérics sárga virágaiban a napsütötte hegyoldalakon gyönyörködhetünk. A hűvös, zárt magashegységi bükkösök jellegzetes növényei közül az ikrás fogasír, a sugárkankalin, a fehér acsalapu, a kereklevelű körtike, a fürtös bodza és a sasharaszt érdemelnek említést. Az orchideák közül a bíboros és agárkosbor, valamint a nőszőfű és a kétlevelű sarkvirág csodaszép virágaival találkozhatunk. A gazdag állatvilág fokozottan védett állatai a kerecsensólyom, a holló, a gyurgyalag és a vidra. Sajnos egyre inkább fogy a császármadár életterének, az összefüggő erdőknek a nagymérvű pusztítása miatt. Találkozhatunk a fehérhátú fakopáccsal, a fekete harkállyal, a berki tücsökmadárral, a héjával. Emlősök közül gyakori a borz, a cickány, a mókus, előfordul a menyét, a nyest és a vadmacska is. A teljesség igénye nélkül emeltem ki néhány érdekes fajt az itt élő több száz növény- és állatfaj közül. A tájvédelmi körzet célja éppen az lenne, hogy megőrizze a táj nagy részben fennmaradt eredeti arculatát. Megőrizze az utókor számára a dombvidék geológiai, botanikai, faunisztikai értékeit. Biztosítsa az egybefüggő erdőterület fennmaradását, a feltárt értékek védelmét, hogy még sok-sok nemzedéken át gyönyörködhessünk a terület szépségeiben, természeti ritkaságaiban. A tények tükrében Hogyan kezd az Eszterházy Károly Tanárképző Mint hírül adtuk, az egri főiskola ünnepélyes keretek között felvette Eszterházy Károly egri püspök nevét, aki a Líceum alapítója volt. Néhány adattal és ténnyel lehet érzékeltetni a most induló új tanév jelentőségét. A tanárképző főiskola 43. tanéve ez, jelenleg mintegy háromezer hallgató tanul itt. A tervek szerint az új, várhatóan egyetemi szintű képzésben csaknem kétszer ennyien vesznek majd részt. Jövő évtől már a hároméves nyelvtanári regionális oktatásba is bekapcsolódnak. Ehhez kialakítják a kari rendszert, integrálni kívánják a városban működő felsőoktatási intézményeket. A nyelvi képzés fejlesztése érdekében kilenc német, osztrák, angol és amerikai oktató segíti a tanszékek munkáját. Az első és a másodévtől fakultatív tárgyként már vallással kapcsolatos kollégiumok is felvehetők. Használatba vették az MSZMP volt oktatási igazgatóságát, s az Almagyar-dombon nyelvi centrum épül, amely — a tervek szerint — 1991-ben készül el. A most első évet kezdő 450 hallgatót 1181 felvételiző és közel 600 átirányított jelölt közül választották ki. A diákok huszonhárom szakpáron kezdenek, újonnan indult a magyar — német, történelem — német és a matematika — testnevelés szak. Tizenhét román állampolgárságú magyar diák került a főiskolára keretszámon felül, többségük matematika — fizika szakon. Folytatják a kétszakos levelezőképzést, 250 hallgatót vettek föl másoddiploma megszerzése érdekében. Velük több mint ezer levelezős hallgató van a főiskolán. Új forma az orosz szakos tanárok átképzésére indult esti tagozat Egerben és Miskolcon, angol és német nyelvből. Sok a nappali tagozatos hallgató, de kevés a kollégiumi hely. Csak negyven százalékuk kaphatott kollégiumot. Közel ezren sajnos albérletbe szorultak.