Heves Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-31 / 306. szám

ÉLETMÓD Lala születésnapjáig áll a karácsonyfa a galambos családban 2000 óta hagyomány, hogy a kará­csonyfa díszeit nem a szoká­soknak megfelelően vízke­resztkor, vagyis január 6-án szedik le a tűlevelűről, ha­nem 17-én. Erre a napra esik ugyanis Lala szüle­tésnapja. Jövőre, akár­csak korábban, ekkor ismét útra kelnek Laj­­csiék, és szánkózással, síeléssel is ünneplik az idősebbik fiút Galambos Lajos is tud lámpalázas lenni újévi gála A szívből jövő karácsonyi ajándékok után a közönséget is szívből ajándékozzák meg Galambos Lajos, a mula­tós zene koronázatlan ki­rálya életében jelentősek voltak a szilveszterek, hi­szen az elmúlt évtizedek­ben alig akadt olyan esz­tendőbúcsúztató nap, amikor ne lépett volna fel valahol. Most sem lesz másként. De jobban várja a holnapot, amikor is a budapesti Papp László Arénában gyermekeivel áll közönség elé Mága Zoltán újévi koncertjén. Kovács László — A szilveszter lenne a téma? Ép­pen próbálunk. De ha szeretné­nek belepillantani és belehallgat­ni, semmi akadálya—zárja rövid­re Lajcsi telefonbeszélgetésünket, amikor időpontot szeretnénk egyeztetni vele. A tatai apartmanparkhoz ér­kezve el sem téveszthetjük az irányt, az ablakon keresztül rög­tön kottaállványokra, hangszerek­re lehetünk figyelmesek. - Rögtön szólok apának — fo­gad Lajcsi legkisebb fia, István. - Még karácsonyi hangulatban vagyunk - mondja a trombitamű­vész, amikor elhelyezkedünk. - Életem­ egyik legboldogabb napja volt a mostani szenteste. A csap­ból is az folyt, hogy több pénzt köl­töttek a magyarok ajándékvásár­lásra, mint egy évvel korábban. Ez abnormális. Könyörgöm, a ka­rácsony ne legyen már a kereske­delem ünnepe! - néz fel az égre, majd a nagyobbik fia felé fordul. - Lalika, aki nem arról híres, hogy jó kézügyességgel áldotta volna meg a sors, lombfűrészt ra­gadott, karácsonyfát készített ne­kem, lelkesen festette. Rogika kék dobozzal lepett meg, Istvánka pe­dig parafa alátéttel kedveskedett nekem. Persze, nem használom arra, jobban megbecsülöm azt. Számomra ezek az apróságnak tűnő ajándékok a hatalmasak. No és az, hogy együtt készültünk, imádkoztunk. Mellébeszélnék, ha azt mondanám, hogy a fa alatt ne lett volna más, de az idén sem a Galambos család lendítette fel a kereskedők forgalmát. Az embe­rek gazdagsága nem abban mu­tatkozik meg, hogy mondjuk két­évente lecseréli az autóját vagy éppen félkilós aranyláncot visel - teszi hozzá Lajcsi, majd azt is megtudhatjuk tőle, hogy az ünne­pek idején sem pihentették a hangszereiket, naponta három­szor próbáltak. -Megtisztelő számunkra, hogy Mága Zoltán másodszor is meghí­vott minket az újévi koncertjére. Tavaly óriási sikert arattunk a gyerekekkel, hétperces, olasz és spanyol örökzöld dallamokból összeállított műsort adtunk az O sole miótól kezdve a La Palomán keresztül az Espanáig. A mi kis családi zenekarunkban annyi vál­tozás lesz, hogy Bogika már nem játszik zongorán. Istvánka, aki rengeteget fejlődött az egy év alatt, a második trombitás szerepét kapta, Lala pedig ütős hangszere­ken játszik. A mostani előadásun­kat várhatóan magyar dallamok­kal indítjuk. Azért választottuk a Csillagok, csillagok szépen ra­gyogjatok dalt, mert mindig nagy sikert arattam vele Amerikában, a Székelyföldön és a Felvidéken is, ott, ahol az értelmezése mindig jobban felértékelődik. Kíváncsian várjuk, mennyire tetszik majd a közönségnek az, hogy két har­sány hangszeren és harangjáté­kon­ adjuk elő. Biztos vagyok ab­ban, hogy lágy és szívből szóló lesz. Emellett adunk szaloncsár­dást, és Bogikának is játsszuk a Csak egy kislány van a világon feldolgozást. Lajcsi elárulta: most lámpaláza is van. - Kinek ne remegne meg a lába tizenkétezer ünneplő előtt? Igaz, hozzászoktam a zsúfolt há­zakhoz, de nem szabad úgy hoz­záállni, hogy rutinból „lehozom”. Elsősorban a gyerekek miatt iz­gulok, hiszen rengeteg apróságra kell figyelni. Ha például nincs jól beállítva Istvánka kottaállványa, és arra ráfúj, nem szép hangon szólal meg a trombita. Ha felme­gyünk a színpadra és Lala az el­lenkező irányba fordul, akkor nem látjuk egymást. Nem szeren­csés, hiszen közösen muzsiká­lunk. Mögöttünk hatvantagú ze­nekar lesz, nekem a karmesteren, valamint Istvánkán és Lalán is raj­ta kell tartanom a szemem - avat be Lajcsi a kulisszatitkokba, aki mára is vállalt két fellépést. - Délután az Ügetőn, este pedig Izsákon várnak a zenésztársaim­mal együtt. Éjfél után rohanok ha­za, ha időben megérkezem, akkor biztosan látom, hogy a gyerekek miként dekorálták ki a lakást, nyilván a papírtrombitával a fü­­lembe is fújnak - mosolyog, majd nosztalgiázik is. - Gyerekként és már fiatalemberként is volt olyan élményem, amelyet soha nem fe­lejtek el. Egyszer szüleim elvittek a körútra, hogy lássam a szilvesz­teri forgatagot. Amikor már a so­kadig szembejövő nevetett ki, megkérdeztem, hogy mi olyan mulatságos rajtam. Édesanyám és édesapám is akkor fedezte fel, hogy valaki bekente az arcomat korommal, és úgy néztem ki, mint a kéményseprők — derül Lajcsi a három gyerkőccel együtt. — A másik sztori a villamoson kezdődött, majd a főiskolán, az igazgatónál folytatódott. A tanin­tézetünkben azt vallották, min­denhol méltóképp kell viselked­nünk. Nekünk klasszikusokat volt szabad játszanunk. Tudni kell azt is: az igazgató kifejezetten szi­gorú ember volt. No, a villamoson támadt egy ragyogó gondolatom, hogy elővegyem a trombitámat, és játsszak egy kis mulatóst. Óri­ási balszerencsémre az igazgató rokona a villamosom ült... Mon­danom sem kell, hogy indult az év. Behívattak, figyelmeztetést kaptam. Még az édesapámat is felhívták. El sem tudom képzel­ni, mit szóltak ahhoz néhány év­vel később, amikor már zeneta­nárként megláttak a tévében azt énekelve: Van nekem egy csíkos gatyám... tom sppzelni, mit szóltak ahhoz íny évvel később, amikor már metafßrként megláttak a tévében azt énekelve: Van nekem egy csíkos gatyám... Kottaolvasás közben: a Csillagok, csillagok... kezdetű magyar dalt is előadják Mága Zoltán újévi koncertjén a zenészcsalád férfi tagjai Villamoson is fújta már a trombi­tát Galambos Lajos, de koncer­ten, tévéfelvételen is hű társa volt már a hangszere Apa fülébe is szívesen bele­fújunk! — a Galambos gyere­kek (Lala, Bogika, István) már szilveszteri hangulatban A családfő is rajthoz állt a futóversenyen Lajcsi azt mondja, soha nem kérte a gyermekeitől, hogy ők is muzsikusok legyenek. Azt azonban megfogalmazta a csa­ládfő, jó lenne, ha annyi zenei ismeretet elsajátítanának, amennyi az általános művelt­séghez hozzátartozik. Bogika zongorázni tanult, de most már a képzőművészet irányá­ba fordult. Édesapja a festmé­nyeit bekeretezte­, több kis al­kotás díszíti az egyik szobájuk falát Lalát és Istvánkát meg­próbálta lebeszélni a zenéről, de nem sikerült. Mindketten szorgalmasan látogatják a ta­tai Meaner Bernát Zeneiskola óráit. Édesapjukkal egyetértés­ben a tavalyi újévi koncert tisz­teletdíjából az intézmény hang­szerellátottságán javítottak mindhárom gyermek sportol, hetente többször is reggel fél hétkor indulnak az uszodába. Lala és Istvánka teniszezik is, a nagyobbik fiú a helyi kará­csonyi tornán bronzérmet ér­demelt ki korcsoportjában. Lajcsi rábeszélte gyermekeit arra is, hogy induljanak a ta­tai Mikulás-napi futóversenyen a Cseke-tó partján. A három kicsi azt válaszolta, rajthoz áll­nak, ha édesapjuk is teljesíti a 2,2 kilométeres távot Termé­szetesen Lajcsi 22-nek érezte azt, és egy krampusznak öltö­zött idősebb hölggyel együtt - fogalmazzunk úgy - a mezőny hátsó részében, vastaps köze­pette érkezett a célba. Névjegy: Galambos Lajos SZÜLETETT: 1961. január 25., Budapest, iskolai végzettsége: Zene­­művészeti Főiskola (ének­trombita tanár) családi állapot: nős, felesé­ge Galambos Boglárka GYERMEKEI: Boglárka (13 éves), Lalika (11 éves), István (10 éves) EDDIGI TELEVÍZIÓS MŰSORAI: Dáridó, Szuperbuli LEGJELENTŐSEBB ELISMERÉSE: Magyar Köztársasági Érdem­rend lovagkeresztje (2001), Magyar Köztársasági Érdem­rend tiszti keresztje (2006). Három alkalommal kapta meg a Story Csillag díját, a közönségszavazás alapján a legnépszerűbb produkció ka­tegóriában, kétszer érdemelte ki az Axel Springer kiadó Aranyszarvas közönségdíját.

Next