Heves Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-31 / 306. szám
ÉLETMÓD Lala születésnapjáig áll a karácsonyfa a galambos családban 2000 óta hagyomány, hogy a karácsonyfa díszeit nem a szokásoknak megfelelően vízkeresztkor, vagyis január 6-án szedik le a tűlevelűről, hanem 17-én. Erre a napra esik ugyanis Lala születésnapja. Jövőre, akárcsak korábban, ekkor ismét útra kelnek Lajcsiék, és szánkózással, síeléssel is ünneplik az idősebbik fiút Galambos Lajos is tud lámpalázas lenni újévi gála A szívből jövő karácsonyi ajándékok után a közönséget is szívből ajándékozzák meg Galambos Lajos, a mulatós zene koronázatlan királya életében jelentősek voltak a szilveszterek, hiszen az elmúlt évtizedekben alig akadt olyan esztendőbúcsúztató nap, amikor ne lépett volna fel valahol. Most sem lesz másként. De jobban várja a holnapot, amikor is a budapesti Papp László Arénában gyermekeivel áll közönség elé Mága Zoltán újévi koncertjén. Kovács László — A szilveszter lenne a téma? Éppen próbálunk. De ha szeretnének belepillantani és belehallgatni, semmi akadálya—zárja rövidre Lajcsi telefonbeszélgetésünket, amikor időpontot szeretnénk egyeztetni vele. A tatai apartmanparkhoz érkezve el sem téveszthetjük az irányt, az ablakon keresztül rögtön kottaállványokra, hangszerekre lehetünk figyelmesek. - Rögtön szólok apának — fogad Lajcsi legkisebb fia, István. - Még karácsonyi hangulatban vagyunk - mondja a trombitaművész, amikor elhelyezkedünk. - Életem egyik legboldogabb napja volt a mostani szenteste. A csapból is az folyt, hogy több pénzt költöttek a magyarok ajándékvásárlásra, mint egy évvel korábban. Ez abnormális. Könyörgöm, a karácsony ne legyen már a kereskedelem ünnepe! - néz fel az égre, majd a nagyobbik fia felé fordul. - Lalika, aki nem arról híres, hogy jó kézügyességgel áldotta volna meg a sors, lombfűrészt ragadott, karácsonyfát készített nekem, lelkesen festette. Rogika kék dobozzal lepett meg, Istvánka pedig parafa alátéttel kedveskedett nekem. Persze, nem használom arra, jobban megbecsülöm azt. Számomra ezek az apróságnak tűnő ajándékok a hatalmasak. No és az, hogy együtt készültünk, imádkoztunk. Mellébeszélnék, ha azt mondanám, hogy a fa alatt ne lett volna más, de az idén sem a Galambos család lendítette fel a kereskedők forgalmát. Az emberek gazdagsága nem abban mutatkozik meg, hogy mondjuk kétévente lecseréli az autóját vagy éppen félkilós aranyláncot visel - teszi hozzá Lajcsi, majd azt is megtudhatjuk tőle, hogy az ünnepek idején sem pihentették a hangszereiket, naponta háromszor próbáltak. -Megtisztelő számunkra, hogy Mága Zoltán másodszor is meghívott minket az újévi koncertjére. Tavaly óriási sikert arattunk a gyerekekkel, hétperces, olasz és spanyol örökzöld dallamokból összeállított műsort adtunk az O sole miótól kezdve a La Palomán keresztül az Espanáig. A mi kis családi zenekarunkban annyi változás lesz, hogy Bogika már nem játszik zongorán. Istvánka, aki rengeteget fejlődött az egy év alatt, a második trombitás szerepét kapta, Lala pedig ütős hangszereken játszik. A mostani előadásunkat várhatóan magyar dallamokkal indítjuk. Azért választottuk a Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok dalt, mert mindig nagy sikert arattam vele Amerikában, a Székelyföldön és a Felvidéken is, ott, ahol az értelmezése mindig jobban felértékelődik. Kíváncsian várjuk, mennyire tetszik majd a közönségnek az, hogy két harsány hangszeren és harangjátékon adjuk elő. Biztos vagyok abban, hogy lágy és szívből szóló lesz. Emellett adunk szaloncsárdást, és Bogikának is játsszuk a Csak egy kislány van a világon feldolgozást. Lajcsi elárulta: most lámpaláza is van. - Kinek ne remegne meg a lába tizenkétezer ünneplő előtt? Igaz, hozzászoktam a zsúfolt házakhoz, de nem szabad úgy hozzáállni, hogy rutinból „lehozom”. Elsősorban a gyerekek miatt izgulok, hiszen rengeteg apróságra kell figyelni. Ha például nincs jól beállítva Istvánka kottaállványa, és arra ráfúj, nem szép hangon szólal meg a trombita. Ha felmegyünk a színpadra és Lala az ellenkező irányba fordul, akkor nem látjuk egymást. Nem szerencsés, hiszen közösen muzsikálunk. Mögöttünk hatvantagú zenekar lesz, nekem a karmesteren, valamint Istvánkán és Lalán is rajta kell tartanom a szemem - avat be Lajcsi a kulisszatitkokba, aki mára is vállalt két fellépést. - Délután az Ügetőn, este pedig Izsákon várnak a zenésztársaimmal együtt. Éjfél után rohanok haza, ha időben megérkezem, akkor biztosan látom, hogy a gyerekek miként dekorálták ki a lakást, nyilván a papírtrombitával a fülembe is fújnak - mosolyog, majd nosztalgiázik is. - Gyerekként és már fiatalemberként is volt olyan élményem, amelyet soha nem felejtek el. Egyszer szüleim elvittek a körútra, hogy lássam a szilveszteri forgatagot. Amikor már a sokadig szembejövő nevetett ki, megkérdeztem, hogy mi olyan mulatságos rajtam. Édesanyám és édesapám is akkor fedezte fel, hogy valaki bekente az arcomat korommal, és úgy néztem ki, mint a kéményseprők — derül Lajcsi a három gyerkőccel együtt. — A másik sztori a villamoson kezdődött, majd a főiskolán, az igazgatónál folytatódott. A tanintézetünkben azt vallották, mindenhol méltóképp kell viselkednünk. Nekünk klasszikusokat volt szabad játszanunk. Tudni kell azt is: az igazgató kifejezetten szigorú ember volt. No, a villamoson támadt egy ragyogó gondolatom, hogy elővegyem a trombitámat, és játsszak egy kis mulatóst. Óriási balszerencsémre az igazgató rokona a villamosom ült... Mondanom sem kell, hogy indult az év. Behívattak, figyelmeztetést kaptam. Még az édesapámat is felhívták. El sem tudom képzelni, mit szóltak ahhoz néhány évvel később, amikor már zenetanárként megláttak a tévében azt énekelve: Van nekem egy csíkos gatyám... tom sppzelni, mit szóltak ahhoz íny évvel később, amikor már metafßrként megláttak a tévében azt énekelve: Van nekem egy csíkos gatyám... Kottaolvasás közben: a Csillagok, csillagok... kezdetű magyar dalt is előadják Mága Zoltán újévi koncertjén a zenészcsalád férfi tagjai Villamoson is fújta már a trombitát Galambos Lajos, de koncerten, tévéfelvételen is hű társa volt már a hangszere Apa fülébe is szívesen belefújunk! — a Galambos gyerekek (Lala, Bogika, István) már szilveszteri hangulatban A családfő is rajthoz állt a futóversenyen Lajcsi azt mondja, soha nem kérte a gyermekeitől, hogy ők is muzsikusok legyenek. Azt azonban megfogalmazta a családfő, jó lenne, ha annyi zenei ismeretet elsajátítanának, amennyi az általános műveltséghez hozzátartozik. Bogika zongorázni tanult, de most már a képzőművészet irányába fordult. Édesapja a festményeit bekeretezte, több kis alkotás díszíti az egyik szobájuk falát Lalát és Istvánkát megpróbálta lebeszélni a zenéről, de nem sikerült. Mindketten szorgalmasan látogatják a tatai Meaner Bernát Zeneiskola óráit. Édesapjukkal egyetértésben a tavalyi újévi koncert tiszteletdíjából az intézmény hangszerellátottságán javítottak mindhárom gyermek sportol, hetente többször is reggel fél hétkor indulnak az uszodába. Lala és Istvánka teniszezik is, a nagyobbik fiú a helyi karácsonyi tornán bronzérmet érdemelt ki korcsoportjában. Lajcsi rábeszélte gyermekeit arra is, hogy induljanak a tatai Mikulás-napi futóversenyen a Cseke-tó partján. A három kicsi azt válaszolta, rajthoz állnak, ha édesapjuk is teljesíti a 2,2 kilométeres távot Természetesen Lajcsi 22-nek érezte azt, és egy krampusznak öltözött idősebb hölggyel együtt - fogalmazzunk úgy - a mezőny hátsó részében, vastaps közepette érkezett a célba. Névjegy: Galambos Lajos SZÜLETETT: 1961. január 25., Budapest, iskolai végzettsége: Zeneművészeti Főiskola (énektrombita tanár) családi állapot: nős, felesége Galambos Boglárka GYERMEKEI: Boglárka (13 éves), Lalika (11 éves), István (10 éves) EDDIGI TELEVÍZIÓS MŰSORAI: Dáridó, Szuperbuli LEGJELENTŐSEBB ELISMERÉSE: Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2006). Három alkalommal kapta meg a Story Csillag díját, a közönségszavazás alapján a legnépszerűbb produkció kategóriában, kétszer érdemelte ki az Axel Springer kiadó Aranyszarvas közönségdíját.