Hevesvármegyei Hirlap, 1906. július-december (14. évfolyam, 52-104. szám)
1906-07-01 / 52. szám
Eger, 1906. július 1, vasárnap 5S. sziftin* Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre ........._....................... 12 korona Fél évre.. Nedved évre . O 5 l é f*. r.rrrr: Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. HIRDETÉSEK 5 fillér NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. □ czentiméter térfoglalat szerint. dendők: Egri Nyomda - ítészvénytársaság. :—:— Kéziratokat nem adunk vissza. ;—■ [UNK] — uj főispán! Eger, 1906. junius 30. Holnap lépi át Hevesvármegye határát Szederkényi Nándor — főispáni minőségben. Holnap üdvözöljük őt, mint a vármegye első hivatali méltóságának tulajdonosát itt, a megye székhelyén. Holnapután elfoglalja az elnöki széket abban a történelmi nevezetességű közgyűlési teremben, amelyben négy évtizedig harcolt a függetlenségi eszmékért úgy is mint közlegény, úgy is mint vezér. Elmélkedjünk egy kissé e helyen és ebből az alkalomból, mert ez bizonyára többet ér a magasztaló üdvözleteknél és a tömjénezésnél. Ennek különben se az új főispán, se mi nem vagyunk hívei. A társadalmi és állami élet alapja a kölcsönösség. Minden téren érvényesül a „dout des“ elve. A munka mértéke adja a jutalom, a fizetés mértékét. E kettő különösen a fizikai, a testi munkánál van egymással egyenes arányban. Mivel pedig az erkölcsi szolgáltatásnak, vagy szellemi munkának valódi értéke sokkal nehezebben, sőt igen ritkán határozható meg teljes pontossággal, jutalmuk is ritkán lehet teljesen megfelelő. Még nehezebb a méretek megállapítása a közügyek szolgáltatásánál, ahol nincs hivatalos ranglétra, nincs előrehaladás. Itt csak szíveket, lelkeket lehet hódítani; itt csak a polgárok bizalmának nagysága lehet a mérték. Csak a mi sajátságos állami berendezkedésünk mellett állhatott elő az a furcsa eset, hogy a polgárok bizalmával fordított arányú lett a hatalom kezelőinek bizalma. Ha a nép ragaszkodott valakihez ; ha érdemeit bizalmával jutalmazta: biztos lehetett felőle az illető, hogy a kormány elnéz a feje felett. Más szóval: minél jobban szerettek nálunk valakit polgártársai, annál jobban haragudott reá a hatalom; minél többet fáradozott valaki a közügyek terén, annál inkább mellőzték a közhivatalok betöltésénél. így volt Szederkényi Nándor is. A politikai viszonyok teljes Pálfordulása kellett ahhoz, hogy észrevegyék és fölajánlják neki Heves vármegye legfőbb hivatali méltóságát. Négy évtizeden át kísérte soha nem csökkenő ragaszkodással polgártársainak bizalma. Ez a bizalom most a kormányhatalom bizalmával karöltve kiséri be hivatali székhelyére. Boldog ember, aki joggal remélhet, bizakodhatik elveinek diadalában. Boldogabb ember, aki oly fontos tényező lehet az elvek küzdelmében és legboldogabb, akit — mint őt is — általános bizalom kísér e munkában. Mi ezzel az alkalommal csak azt kívánjuk, hogy vármegyénknek holnap beköszöntő főispánja sokáig legyen ilyen boldog! Sokáig élvezze a bizalmat úgy a vármegyében, mint az államkormányzat vezetői részéről! Óhajtjuk ezt nemcsak a vármegye és az ő szempontjából, hanem a nemzeti indítóokokból is. Hisszük, hogy lelke annyira finomult mint a földrengésjelző, amely a föld háborgását, a bezárt erők forrongását ezer mérföldről is megérzi. Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy csak addig marad helyén, mig tapasztalt lelke a kormányzat kányának valtozását nem érzi.Ezzel az óhajjal, ebben a föltevésben üdvözöljük őt új méltóságában. Ebben a meggyőződésben mondjuk valódi lelkesedéssel: Isten hozta közénk Szederkényi Nándort, Hevesvármegye új főispánját! (b. i.) Eger, 1906. junius 30. Az egri választás. Eger város központi választmánya ma délelőtt fél 12 órakor tartott ülésén a képviselőválasztás határnapjául julius hó 15-ikét (vasárnap) tűzte ki. Választási elnökké megválasztotta dr. Rátvay Géza jogtanárt, küldöttségi elnökké pedig Wolff Károly ügyvédet. Helyettes elnökké az első küldöttségbe Remenyik Kálmánt, a második küldöttségbe Kapácsy Dezsőt, jegyzőkké Puchlin Lajost és dr. Barchetti Károlyt, helyettes jegyzőkké pedig Bayer Henriket és Csoór Dezsőt választották meg. A választás helyéül a központi választmány a városházát jelölte ki. búcsúlevél tudomásúl vétele mellett elhatározta, hogy a távozó főispánnak köszönetet mond ama kiváló figyelemért, a mellyel a város ügyei és érdekei iránt viseltetett. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. Eger, 1906. június 30. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 10 órakor — Majzik Viktor alispán elnöklete alatt — rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyetlen tárgya Kállay Zoltán dr. távozó főispán búcsúja volt. Felolvasták a Kállay felmentését közlő leiratot s a volt főispán búcsúiratát. A közgyűlés elhatározta, hogy Kállay érdemeit jegyzőkönyvébe iktatja s a búcsúlevélre meleg hangú iratban válaszol. Eger város képviselőtestülete ma délelőtt 11 órakor — Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt — rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen felolvasták Kállay Zoltán dr., Hevesvármegye volt főispánnak a polgármesterhez intézett búcsúlevelét. A közgyűlés a Lapunk főszerkesztőjének jelöltetése. Eger, 1908. junius 30. Eger város függetlenségi és 48-as polgárai csütörtökön este hat órakor népes értekezletet tartottak a Koronában. Értekezletük fő célja az volt, hogy a Szederkényi Nándor lemondásával megürült mandátumnak gazdát keressenek. Jóllehet az értekezletet csak későn (pár órával előbb) hirdették a plakátok, mégis összejött mintegy 200 szavazó polgártársunk. Volt ott hangadó, a társadalom minden rétegéből. Voltak értelmiséghez tartozók, azután kereskedők, iparosok, földművesek; jeléül annak, hogy városunk minden társadalmi osztálya erősen érdeklődik a mandátum sorsa iránt. Hat órakor állott föl L. Kovách József korelnök és indítványozta, hogy elnököt válasszanak, ki az értekezletet vezesse. A közfelkiáltással, egyhangúan megválasztott Pásztor Bertalan dr. ügyvéd, elnök mellé Kolossváry István dr.-t választották meg jegyzőnek. Miután az elnök vázolta az összejövetel okát és célját, a jelölés dolgában nyilatkozatra hívta fel a jelenlevőket, amire egyhangú lelkesedéssel hangzott fel az éljenzés lapunk főszerkesztőjének neve mellett. Erre Altorjay Nándort, Kapácsy Dezsőt, Kovách Józsefet, Köszt1er Józsefert és Militzer Gyulát a jelöltért küldötték, akit — midőn egy negyedóra múlva megjelent — a folyton szaporodó tömeg valósággal „szűnni nem akaró“ lelkes éljenzéssel fogadott. Babocsay Sándor, midőn az elnök tudomására hozta jelöltetését, kezdetben meghatott hangon mondotta a következőket: Tisztelt Uraim ! Azoknak a férfiaknak, akik szeretnek a közügyekkel foglalkozni, az életben legmegtisztelőbb jutalom a képviselői megbízólevél. Én örömmel foglalkozom a közügyekkel, tehát csak következetes vagyok, amikor az annyira megtisztelő módon felajánlott jelöltséget hálás köszönettel elfogadom. De mert én ezt a jelenetet az eljegyzéshez tartom hasonlónak, bizonyos eszméket már most tisztázni akarok. Tisztelettel megjegyzem azonban, hogy kijelentéseimnek semmi irányban sincs személyes célzata. Akik ismerik a képviselőjelöltség kérdésében a felfogásomat, azt mondják, hogy az nem e világra való , túlságosan ideális. Talán úgy van, amint azt a mesterek mestere, Kossuth Lajos mondja: az az oltár, amelynél a jelenkor imádkozik, vagyis inkább csak számlálgat, nem az én oltárom. Csakugyan azt tartom, hogy semmi anyag, semmi kényszer ne jöjjön közbe, hanem egyedül csak a választópolgárok teljesen szabad akarata és hazaias elhatározása válassza meg a képviselőt. És akármiként hányom-vetem ezt az eszmét, akármilyen külföldi példákra hivatkoznak is előttem , semmiképen sem tudom megváltoztatni azt a szilárd meggyőződésemet, hogy ez az ideális felfogás teremti meg a haza üdvét és boldogságát. Egyébként felfogásom mellett szólanak a legutóbbi országos események is. Amíg a pártkassza uralkodott, gúzsba volt kötve a nemzet; amikor pedig megszűnt a pártkassza uralma, a lelkek felszabadultak s a nemzet sasszárnyakkal repül az egyedül boldogító függetlenség felé.