Hevesvármegyei Hirlap, 1909. július-december (17. évfolyam, 52-104. szám)
1909-07-01 / 52. szám
Eger, 1909. július 1. csütörtök.i • % Tizenhetedik évfolyam ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ _ _ _ _ _ 12 korona Fél évre........... _............................... 6 „ Negyed évre....................................... 3 „ :____Egyes számára 10 fillér. ....... 53. szám Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. ------*—♦-----HIRDETÉSEK 5 fillér □ centiméter térfoglalat szerint. NYÍLT TEREK 15 fillér □ centiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül.. -■ [UNK]-=-= dendők : 1 ■ [UNK] -= Egri Nyomda Részvénytársaság. Kéziratokat nem adunk vissza, s Luca széke. Ez a cím nem egész találó, mert a Luca széke lassan készül ugyan, de legalább jól készül el. A dolog pedig, amiről mi most beszélünk, lassan készült ugyan, de bizonytalanul és rosszul. A városi tisztviselők vasútijegy-kedvezménye idestova tengeri kígyó lesz, vagyis soha be nem fejeződő ügy, ellentétben a lassankint készülő Luca-székkel. A rendezett tanácsú városok tisztviselői között igen nagy örömet keltett a m. kir. minisztertanácsnak az a határozata, amely szerint félárú vasútjegy váltására jogosító igazolványt kapnak. Ez a határozat március legelején kelt, de vasúti igazolvány még most sincs. Egyelőre nem is lesz, vagy legalább nem minden tisztviselőnek lesz. Sőt , nagyon kevésnek lesz, alig valakinek, íme, idezsugorodott a kormány nagylelkűsége. A belügyminisztérium ugyanis összeállította a r. t. városok tisztviselőinek jegyzékét, akiket szerinte megillet a kedvezményes vasúti jegy. A kereskedelmi minisztériumban pedig úgy megkékceruzázták azt a jegyzéket, annyit törültek belőle, hogy háromnegyed rész kimaradt. Nem kapnának igazolványt: a mérnökök, orvosok (csak a tiszti főorvos), állatorvos, számvevő, számtiszt, pénztári tiszt, közgyám, igtató, kiadó, irodavezető, levéltáros, írnok, városi gazda stb. stb. Ennek a nevetséges állásfoglalásnak pedig az a magyarázata, hogy a kereskedelmi minisztérium szerint csak azok a r. t. városi tisztviselők érdemlik meg a kedvezményes utazást, akik állami funkcionáriusként is szerepelnek. Ebből a magyarázatból megtudjuk, hogy a fent elsorolt tisztviselők nem segítenek az állami igazgatásban az állami kormányzatnak. De arról persze hallgat ez a határozat, hogy tulajdonképen hol is kezdődik az állami funkció a közigazgatási ténykedésben. Vajjon nem minden városi tisztviselő támogatója-e az állami rendnek?! Vajjon nem az államnak szolgál-e vagy közvetetlenül, vagy közvetett úton minden mérnök, orvos, számtiszt stb. stb.? Ugyebár bajos dolog lenne megszabni a határvonalat, hogy hol kezdődik az állami funkció és illetve hol végződik? Hát ez az egész dolog nem jól van így. A városi tisztviselők az egész kérdésben csak a munkájuk megbecsülését látták, elismerést az állam részéről, mely jól eshetett nekik. Akinél az a 8—10 korona nyereség, illetve megtakarítás is számít, amelyet így nyert meg, az úgy se utazhat, mert nincs reá pénze. Minek tehát neki a kedvezményes jegy? Ez az osztályozás azonban határozott sérelem, amely ilyen állapotában meg nem maradhat s amely szőrszálhasogató természeténél fogva határozottan arra utal, hogy a vasutaknál meg kell szüntetni mindennemű kedvezményt. Most, mikor nagyon erősen ver az a hír, hogy a személyszállítási tarifát fölemelik, kár újabb kedvezményeket adni. Inkább vonják be mind és helette szállítsák le a mostani díjtételeket is. Jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas — még a Máv.-nak is. Evvel nemcsak anyagi hasznot érnének el vasútaink, hanem megszüntetnék az emberek osztályozását is, amely nem igazságos, amely legtöbbnyire méltánytalan s amely elkedvetlenedésre ad okot MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. Közigazgatási bizottsági ülés: Heves vármegye közigazgatási bizottsága 1. hónap 5-én (hétfőn) délelőtt 10 órakor Szederkényi Nándor főispán elnöklése alatt gyűlést tart. Szabadságidőt élvez Hellebronth Pál vármegyei tb. főjegyző a folyó hó 1-től 3- ig. Helyettesítik Hevesi Gusztáv vármegyei aljegyző és Orosz Ernő levéltáros. Az alispán hivatalos utazásai. A vármegye alispánja a múlt hó 24-én megvizsgálta a tiszafüredi főszolgabíró ügy- és pénzkezelését, 25-én pedig a közúti kerületi felügyelő és a kir. államépitészet kiv. főnökének részvételével az Eger— debreczeni th. út kiépült végső szakaszát, Tiszafüredtől Hajdúmegye határáig felülvizsgálta. Küzdelem az alkohol ellen. A belügyminisztérium egy körrendeletét most teszi közzé a várm. hivatalos lapja. E körrendelet támogatást kér az „Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája“ számára, mert a társadalom tehet legtöbbet e téren. Egyébként e tárgyban felvilágosítást ad Lóczi Imre dr., a Liga titkára (Budapest, VI. Teréz körút 40.). Keleti nyelvű kéziratok, kódexek összeírásában — a tudomány és különösen a hazai történelem érdekében — a Magyar Tud. Akadémia támogatására hívott fel a belügyminisztérium minden hatóságot és a magánosokat is. Városi közgyűlés. A hétfőn tartott rendkívüli közgyűlés Kiss Alajos iparostanonc-iskolai rajztanítónak 75 kor. támogatást szavazott meg, hogy részt vehessen a kolozsvári faipari iskola nyári szakrajz-tanfolyamán. Sokkal fontosabb volt a másik tárgy: a földadó-kataszter dolga. A képviselőtestület ugyanis kérelmezi a pénzügyminisztertől, hogy az egri földeket a kisebb jövedelmi fokozatba tegye át, mert a szőlőmunkáltatás nagyon drága, úgyszólván egész évben tart és amellett nagyon sok kockázattal is jár. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a pénzügyminiszter teljesíti a képviselőtestület méltányos kérelmét. Az ifjúság katonás neveléséről/ Az országszerte megindult mozgalom, mely az „Ifjúság katonás nevelését“ írta fel zászlójára, mindinkább szélesebb körben kezd tért hódítani. Ma már minden helyesen gondolkozó magyar ember belátja, hogy ennek az elnapolhatatlan kérdésnek milyen nagy elvi jelentősége van. Edzeni fiainkat és a katonai szolgálat alapelemeire oktatni: ez annak idején magától hozza meg a kívánt eredményt, hogy a három évi tényleges szolgálati kötelezettség, hadseregünk harcképességének csorbulása nélkül, két évre lesz redukálható. Csak az képes méltányolni e tény nemzetgazdasági jelentőségét, aki a kérdéssel szakszerűen foglalkozik. Ily irányú intézmények létesítése és népszerűvé tétele a m. kir. honvédelmi miniszter elismerésre méltó intézkedésének következménye. A keresztülvitel azonban ma még a kezdet nehézségeivel küzd és az erre vonatkozóan kiadott irányelveken kívül még semmi egyéb támponttal nem rendelkezik, így azután némely helyen túlhajtott katonásdi-játszássá fajult, mely sablonos mozdulatok betanítása és gyakorlása által apró magyarjaink önállóságra való nevelésének, — mely pedig katonai szempontból igen fontos tényező, — hatalmas ellenségévé nőtte ki magát. Midőn, sajnos, még csak kevés tapasztalattal, de az ügy iránt érzett igaz szeretettel a dologhoz szólok, ez idővel hatalmasan emelkedő épülethez akarok egy darab bárdolatlan követ szolgáltatni. Kis fejtegetésem, mely a tanügynek némely intézkedéseivel esetleg meg nem egyező nézeteimet fogja nyilvánosságra hozni, ne tűnjék fel úgy a tanügy érdemes vezetői szemében, mint bírálat, hanem mint szerény nézet az ő, — esetleg már egyes tekintetben — elavult intézkedéseikkel szemben. Utat, módot és eszközt akarok nyújtani az üggyel foglalkozó tanférfiaknak. Vázolni akarom az egyes intézetekben alkalmazandó módszert, a tanítás anyagát és az elérendő célt. Sajnos, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy az ifjúság katonás nevelése még épenséggel nem általános, vagyis a katonaság nem minden rétegére terjed ki. Különösen ki vannak zárva a kiképzés e fontos ágaiból a nép és polgárság fiai, mert a kiképzés igen helyi jellegű. Csak nagyobb városokban létesítették, különösen a középiskolákban , szórványosan tanítóképzőben és elemi iskolában. A kiképzés jelenleg a kísérletezés stádiumában van és azon a — talán nem eléggé helyes — alapon, hogy a tanítás vezetőjéül csupán katona, vagy katonaviselt ember van megjelölve. Ez a körülmény némely esetben igen nehéz, sok esetben teljesen kivihetetlennek bizonyul. Nézetem szerint a katonai kiképzésnek a tornaoktatásból kell kiindulnia és az oktatónak is tornatanárnak, illetőleg oly intézetben, ahol ilyen nincs, a tornatanítással megbízott személynek kell lennie. Hogy e nézetem nem légből kapott, szolgáljon bizonyítékul az, hogy az oktatás a fent említett módon, csak katonai helyőrségekben lenne megvalósítható, mi által a helyőrség nélküli falvak népe (eme katonai szempontból igen fontos elem) a *) Ezt az érdekes és értékes tanulmányt egy olyan tényleges katonatiszt tollából közöljük, ki már foglalkozott az ifjúságnak most életbeléptetett katonai kiképzésével.