Híd, 1977 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám - Dokumentum - Az 1976. évi Híd Irodalmi odaítélésének dokumentumai

HÍD IRODALMI DÍJ 1976 landozik, történelmi tények helyett emlékeket követve, s így lesz szép a könyve, így lesz érzelmes földrajz és lírai történelem, megannyi finom észrevétel és szubjektív vallomás beleszövésével. Mi azonban, akik könyveinek anyagát korábbról ismerjük, kicsit megcsonkí­tottnak látjuk a kinyomtatott művet. Az egész kompozíció így talán kerekebb és zártabb, mint a kézirat sok-sok kitérőjével. De a vidék is zártabb lett, mint ha csak a világgal összekötő útjait el-elvágta volna holmi literátori igyekezet. Néhány felejthetetlen képre emlékezünk, méghozzá a közelmúltból, s hiányol­juk a színes kitérőket. És remek alakok, jellegzetes baranyai típusok tűntek el ezen a szerkesztői balfenéken. Hiányzik a távolabbi vidékek átsugárzása sok­sok derűvel és ízes történettel. Hiányzik a szerző diákkorának fejezete, ami ezt a szubjektív könyvet annyi finom szállal fűzte a valósághoz és a változó világ eseményeihez. Ezt persze csak közbevetőleg jegyeztük meg. Baranyai Júlia könyvének most már így kell megállnia a helyét. És nemcsak megállja s készteti a kritikát a legteljesebb elismerésre, de szíveket is meghódít majd ezzel az ő olykor derűs, máskor fájdalmas szerelmi vallomásával arról a messzibe veszett kis baranyai világról, melyet ő Dráva-szögnek nevez. Együtt, 1977. I. HERCEG János A HÍD SZERKESZTŐSÉGE. Varga István: Menet közben (Brasnyó István: Tükrös madonna), Híd 1977/1, 109—113. old. Utas­ Csaba: Két regény tanulságai (Gion Nándor: Latroknak is játszott), Híd 1977/3, 392—395. old. Varga István: A Virágos katona folytatása (Gion Nándor: Latroknak is ját­szott), Híd 1977/4, 527—530. old. A bíráló bizottság tagjainak írásban benyújtott javaslatai: BÁNYAI JÁNOS: Veszteg Ferenc: Béják Domonkos István: Tessék engem megdicsérni Brasnyó István: Tükrös madonna Az elmúlt év könyvtermése az utóbbi kiadói évek átlagától nem annyira a műfaji, mint inkább az egyes műfajokon belüli változatosság jeleivel tűnik ki. A Gyökér és szárny költői antológia a jugoszláviai magyar költészetet egy aránylag magas szinten stabilizálta; ha kollektív művet díjazni lehetne, nem volna kérdéses, hogy éppen ez a funkcióját teljes mértékben betöltő antológia az elmúlt év legjobb könyve, annak ellenére, hogy elsősorban költészetünk kö­zelmúltját, nem a folyó költői termést prezentálja. Ez volt a feladata, és ha csak áttekintjük az elmúlt év költői — verskötetekbe gyűjtött — termését, könnyen kiderül, hogy a Gyökér és szárny olyan irodalomtörténeti dokumen­tuma a jugoszláviai magyar költészet háború utáni termésének, melynek értékei

Next