Híd, 1997 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám - Varga Zoltán: Hatások és lerakódások
ню HATÁSOK ÉS LERAKÓDÁSOK Részlet VARGA ZOLTÁN Magántanulói lépéstartásom mindenesetre ekkor, 1948 derekán, néhány hónappal a Tájékoztató Iroda Titót kiáltozó határozata előtt ér véget. Amennyiben fontos ez, a gimnázium első, illetve a hamarosan beköszöntő általános iskola ötödik osztályának sikeres (?) elvégzésével. Vagy inkább „marad abba”, nem is igazán szándékosan, még kevésbé megtervezetten. Mert hogy a leállás oka valójában mi is volt. . . attól félek, ezt a kérdést nem éppen könnyű megválaszolni. Három éven át tartó tanítónőm, Fodor Baba férjhez menetele ugyanis (anyám barátnőjének lánya, Gita, nemsokára nagy hassal látja) önmagában aligha ok, mért ne lehetett volna helyette mást is találni? Kellő igyekezet vagy inkább meggyőződés mellett legalábbis, de valahogy épp ez hiányzik. Hogy a folytatásnak egyáltalán lehet értelme. Éppúgy, mint bárminemű képesítés megszerzésének. Ha egyszer állásba úgysem léphetek, nem válhat belőlem kereső ember. Amivel, jótékony fokozatossággal ismerve föl állapotom véglegességét, lényegében már magam is tisztában vagyok. Anélkül, hogy különösebben foglalkoztatna a kérdés: mi is lesz velem, mit is kezdhetnék? Nem mintha a szüleimnek ugyanezért nem lenne meg a maguk csendes drámája. Csakhogy erről előttem kevés szó esik, nélkülem viszont bizonyára több, a másik szobában. Esténként, gyerekekre mérten már alvásidőben. De hát én bagolytermészet vagyok. Annyira, hogy egészen aprón és alig világra eszmélőn állítom, sőt hiszem, egyáltalán nem is szoktam aludni. Ugyanezért nézem le az öcsémet is, amiért napközben vagyon LXI. évfolyam, 1. szám 1997. január