Híd, 1999 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Bori Imre: Fehér Kálmán Petőfi-értelmezéséről (jegyzet)
PETŐFI A legváltozatosabb költői eljárásokkal hajtja végre költői intervencióit a Petőfi-versekben. Van verse, köztük a legnagyobbak is, amelyeket a próza nyelvére ír át, tartalmat mesél, mintha gyermek olvasná őket: a verseket mintegy költői ékeitől megfosztva, költői eljárását mintegy visszájára fordítja (Pató Pál úr, A puszta, télen, János vitéz). Valójában a Petőfiétől különböző más koordinátákat látunk bennük, ilyen módon a Petőfi-vers eredeti alaphelyzetének nemcsak új minőséget kölcsönöz, hanem mint a Pató Pál úr esetében, Petőfi szatíráját mintegy hatványozza, s új fogalomtárból kölcsönöz díszeket, amikor például azt írja, hogy „nem a ruha teszi az embert, hanem az objektív körülmények, a termelési viszonyok és a termelőerők”. A farkasoknak pedig A farkasok dala átiratában az a vigasztaló, hogy „szabadon választottak”. A nép nevében címűt pedig annak a korszaknak a körülményeihez hasonlítja, értelmezéseit egyenesen forradalmasítja, amikor a „most és nem majd” mondatot írja le. A szbadsághoz című vers pedig a Piroska és a farkas című mesének nyelvi fordulataiból épül fel. Tud gunyoros is lenni jelenének ferdeségeire mutatva. Arra a kérdésre például, hogy „Ó, hol vagy Petőfi Sándor” - ezt feleli: csak balra egy mellékutcából zsákutca álica Petőfi Šándora. (Vérités de raison III.) A demokrácia szóból képverset készít Rajzszög címmel. Különben a betűvers egyik legkedveltebb kifejezési formája, mint aki úgy akar modern lenni, hogy a vizuális költészet vívmányaival gazdálkodik. Hadd jegyezzük meg, hogy a Papírtigris című, e kötetben szereplő képverse megjelent a képversek nagy antológiájában (Képversek. Bp., 1984) a Papírsárkány cíművel egyetemben. Úgy tetszik, arra vállalkozott, hogy megismételve Petőfi egykori költői merészségeit, úgy közeledjen az adott témához, ahogy ma a költő közeledhet, s ahogy ma Petőfi is közeledne, mint közeledett például Illyés Gyula egyetlen vers erejéig, amikor Újévi ablak című, első közlésben a Híd borítóján megjelent versét szerkesztette meg. S ha Petőfi nonkomformista volt a maga idejében, ezek az értelmezések is nonkomformisták, formabontók, tiszteletlenek, így szerezve érvényt a modern költő átértelmező igényének. Egyik