Híd, 2012 (76. évfolyam, 1-11. szám)
2012 / 11. szám - Jung Károly: Dugovics Titusz tündöklése és bukása
művét, tehát az általa (is) jelzett motívum (az önfeláldozó magyar várvédő hőstette) Bonfinitől független forrásnak számít. S itt idézni kell egyik fontos mondatát: „A középkorból tehát e két szerző három említése áll rendelkezésünkre, amely valamilyen formában kapcsolatba hozható a magyarországi Dugovics-motívummal.”16 Ezt a mondatot olvasva kezdetben úgy tűnt, hogy Bonfinin és Mihailovicon kívül még két (késő)középkori forrás is megőrizte számunkra az itt tárgyalt Dugovics-motívumot. A fentebb már említett szerb Belgrád-monográfia szerzője, Jovanka Kalic- Mijušković ugyanis az idézett részlethez tartozó lábjegyzetében az önfeláldozó várvédő hős cselekedetéhez forrásként Bonfini mellett (sőt előtt) Thuróczyt említi, valamint Kemalpasazade török történetírót, F. Babinger német oszmanológus egyik tanulmányában idézve.17 Thuróczy János krónikáját kézbe véve azonban meg kellett állapítani, hogy abban a vizsgált motívumról Nándorfehérvár 1456-os ostroma kapcsán nincs említés.18Bár, tehetném hozzá, ha a 15. század második felében valóban létezett valamiféle szóbeli hagyomány a tárgyalt motívum kapcsán, akkor a Mátyás udvarában [is] tevékenykedő Thuróczynak arról lehetett volna értesülése, annál is inkább, mert Jajcát maga Mátyás ostromolta és foglalta el, Nándorfehérvár védelmének és az egész diadalnak hadvezére pedig Mátyás apja, Hunyadi János volt.) Forrásként tehát Thuróczyt megjelölni tévedés, ami pedig Kemalpasazadét illeti, ha nála (melyik művében?) valóban meglenne az itt tárgyalt motívum, az főnyeremény lenne a Dugovics-motívum vándordíjának tárgyalásában. Mivel Babinger jelzett tanulmánya számomra ismeretlen, továbbá kisült, hogy a szerb történész(nő) hivatkozása Thuróczyra téves és pontatlan, nem valószínű, hogy Kemalpasazade ismeretlen adatokat tartogatna számunkra.19 Szőcs dolgozata a továbbiakban azt vizsgálja, hogy a Dugovicsmotívum (a hős nevesítése nélkül) a későbbiek során mely művekben fordul elő. (Thuróczy János krónikáját ő sem említi.) Ezt a filológiát nem részletezve, csupán az említhető meg, hogy csehországi szerzők tollán nemzeti hős született, vagyis az önfeláldozó nándorfehérvári várvédő cseh vitézzé lépett elő. Néhány 18. századi népszerűsítő munkában feltűnik a motívum, hol Jajcához, hol Nándorfehérvárhoz kapcsolva. A 18. és 19. század fordulóján aztán egy német nyelvű munkában Hans Körmend (Körmend[i] János) néven megtörténik a nándorfehérvári hős nevesítésére 16 SZŐCS 2009. 6. 17 Lásd a 3. jegyzetet. 18 THURÓCZY 2001. 305-311. 19 Babinger tanulmánya (BABINGER 1957.) később előkerült, abban valóban nincs utalás a Dugovics-motívumra. Lásd e dolgozat második részének elején írtakat.