Híd, 2012 (76. évfolyam, 1-11. szám)

2012 / 11. szám - Jung Károly: Dugovics Titusz tündöklése és bukása

művét, tehát az általa (is) jelzett motívum (az önfeláldozó magyar várvé­dő hőstette) Bonfinitől független forrásnak számít. S itt idézni kell egyik fontos mondatát: „A középkorból tehát e két szerző három említése áll rendelkezésünkre, amely valamilyen formában kapcsolatba hozható a ma­gyarországi Dugovics-motívummal.”16 Ezt a mondatot olvasva kezdetben úgy tűnt, hogy Bonfinin és Mihailovicon kívül még két (késő)középko­­ri forrás is megőrizte számunkra az itt tárgyalt Dugovics-motívumot. A fentebb már említett szerb Belgrád-monográfia szerzője, Jovanka Kalic- Mijušković ugyanis az idézett részlethez tartozó lábjegyzetében az önfel­áldozó várvédő hős cselekedetéhez forrásként Bonfini mellett (sőt előtt) Thuróczyt említi, valamint Kemalpasazade török történetírót, F. Babinger német oszmanológus egyik tanulmányában idézve.17 Thuróczy János kró­nikáját kézbe véve azonban meg kellett állapítani, hogy abban a vizsgált motívumról Nándorfehérvár 1456-os ostroma kapcsán nincs említés.18­­Bár, tehetném hozzá, ha a 15. század második felében valóban létezett va­lamiféle szóbeli hagyomány a tárgyalt motívum kapcsán, akkor a Mátyás udvarában [is] tevékenykedő Thuróczynak arról lehetett volna értesülése, annál is inkább, mert Jajcát maga Mátyás ostromolta és foglalta el, Nán­dorfehérvár védelmének és az egész diadalnak hadvezére pedig Mátyás apja, Hunyadi János volt.) Forrásként tehát Thuróczyt megjelölni tévedés, ami pedig Kemalpasazadét illeti, ha nála (melyik művében?) valóban meg­lenne az itt tárgyalt motívum, az főnyeremény lenne a Dugovics-motívum vándordíjának tárgyalásában. Mivel Babinger jelzett tanulmánya szá­momra ismeretlen, továbbá kisült, hogy a szerb történész(nő) hivatkozása Thuróczyra téves és pontatlan, nem valószínű, hogy Kemalpasazade isme­retlen adatokat tartogatna számunkra.19 Szőcs dolgozata a továbbiakban azt vizsgálja, hogy a Dugovics­­motívum (a hős nevesítése nélkül) a későbbiek során mely művekben for­dul elő. (Thuróczy János krónikáját ő sem említi.) Ezt a filológiát nem részletezve, csupán az említhető meg, hogy csehországi szerzők tollán nemzeti hős született, vagyis az önfeláldozó nándorfehérvári várvédő cseh vitézzé lépett elő. Néhány 18. századi népszerűsítő munkában feltű­nik a motívum, hol Jajcához, hol Nándorfehérvárhoz kapcsolva. A 18. és 19. század fordulóján aztán egy német nyelvű munkában Hans Körmend (Körmend[i] János) néven megtörténik a nándorfehérvári hős nevesítésére 16 SZŐCS 2009. 6. 17 Lásd a 3. jegyzetet. 18 THURÓCZY 2001. 305-311. 19 Babinger tanulmánya (BABINGER 1957.) később előkerült, abban valóban nincs utalás a Dugovics-motívumra. Lásd e dolgozat második részének elején írtakat.

Next