Híd, 2012 (76. évfolyam, 1-11. szám)

2012 / 4. szám - Szilveszter László Szilárd: "Kerubok sehol, a kapuk szélesre tárva..." (Erdélyiség-kép a rendszerváltás utáni erdélyi költészetben) (tanulmány)

már. / Eltűnt a horizont, elhalt bennem a lüktetés, / szívemet fájdalom táplálja s puszta magány. / Virtuális vagy már, hazám, vagy, de mégse le­hetnél, / valahol létezel, akár egy unsent message.” A fiatalabb költőgeneráció mellett egy hasonló ideológiai-poétikai for­dulat jelenik meg az erdélyi líra néhány idősebb képviselőjének alkotásai­ban is. Gondolhatunk itt többek között a Kányádi-életmű azon törekvései­re, amelyet elsőként talán az 1987-es keltezésű Négyfélbarna sor képviselt, újabban pedig a Körömversek haikuszerű darabjaira 1, vagy az 1993-as To­­jáshéj-fölirat szövegére jellemző: kezdem szégyellni a nevem mert mint a halál kitakar még elsuttogni sem merem mennyire ősi és magyar megfenekükön a kakukk­tojáshéj de már turulok magyar uraim én maguk között lenni már nem tudok De ugyanígy beszélhetünk akár Lászlóffy Aladár kilencvenes évek utáni verseiről is. Hiszen az 1990. decemberi keltezésű Vándor idő balla­dája például, egyszerre képes az erdélyi fogalomkörnek egy újabb (poszt­modern) kontextusban való érvényesítésére és a Trianon-effektus tragi­komikus aktualitásának a felmutatására: „Decemberben, gyalog, hintón, határon, / népvándorok kelnek át egy határon, / két kezükben valuta és útlevél, / míg a világ, aki él, az visszaél.” A gazdasági turizmus és a se­gélycsomag-osztás humoros, ironikus megjelenítését az alkalmi politikai költészet sablonjait eszünkbe juttató beszédmód, az igénytelen rímkezelés és a rigmusszerűen ismétlődő refrén teszi érzékletessé. A rádió napok óta mondja itt: Agnes asszony osztja, osztja rongyait, mire mindent boldogan elfeled ő, talán össze-, visszaáll a lepedő. Jóra fordul, mára fordul életünk, telelünk, de nyaralunk, de telelünk! 13 „mégis magyarnak / számkivetve - vigyázat / öcsi úgy maradsz” (Hazám); „isten istenem / magyarok istene hát / mindenkié vagy?!” (Csalódás); „gyönyörű szarvas­ / ünő riaszt föl ordas / éjszakáimon” (Mitológia) stb.73

Next