Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Vita - Kérini Borsodi Andrea: Kékalgák vagy cianobaktériumok, ill. algológia vagy bakteriológia? - Fejér László: Hozzászólás Domokos Miklós: „Pietro Palecapa és a magyarországi Tisza-szabályozás” című cikkéhez
tárgyalja a cianobaktériumokat, mivel e szervezetek jelen rendszerezését a bakteriológus számára nem lehet elfogadni. Bár elvileg minden szerzőnek joga van e vitára bocsátott kérdésben a saját álláspontja szerint dönteni és eljárni, mégis megítélésem szerint Gorzó kollégának e kékalgák ökológiájával foglalkozó algológiai cikkében a kékalga névhasználat megfelelőbb lett volna. Napjainkra a nemzetközi szakirodalomban a kékmoszatoknak, a bakteriológiai taxomómia megkívánta mélységű, anyagcsere-élettani jellemzése már mind több és több karakterfaj viszonylatában válik, igaz szétszórtan, elérhetővé. Kívánatos lenne már legalább néhány, a Balatonban időnként tömegesen fellépő fajok populációjának analízisét tiszta tenyészetek élettani karakterisztikáira alapítva elvégezni. Ez annál is inkább esedékes, mivel kísérletes ökológiát e mikroszervezetekkel is csak a bakteriológiai technika követelményei szerint lehet valóban ellenőrizhető, reprodukálható módon végezni. Hivatkozások Borbély Gy., 1988. Miért cianobaktériumok a „kékalgák"— gondolatok Felföldy Lajos „hozzászólása és általános morgolódása" kapcsán. Hidrol. Közi. 68: 241—242. Felföldy L., 1987. Hozzászólás és általános morgolódás Gorzó Gy.: „Fizikai és kémiai faktorok hatása..." című tanulmánya kapcsán. Hidrol. Közi. 67: 220—221 Gorzó Gy., 1987. Fizikai és kémiai faktorok hatása a Balatonban előforduló heterocisztás cianobaktériumok spóráinak csírázására. Hidrol. Közl. 67 : 127—133. Szabó I. M. 1988. A Bioszféra Mikrobiológiája I. kötet. Akad. Kiadó, Budapest Hozzászólás Domokos Miklós: „Pietro Paleocapa és a Magyarországi Tiszaszabályozás" című cikkéhez* Fejér László Magyar Vízügyi Múzeum 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. Az 1840-es években a folyami és tavi gőzhajózás ügye, az azóta is megvalósulatlan Duna—Tiszacsatorna elképzelések, de mindenekelőtt a Tiszaszabályozás kérdése állt technikai tekintetben az ország és még inkább az érintett birtokosság érdeklődésének homlokterében. A nagyszabásúnak ígérkező vállakozáshoz hasonlót még nem hajtottak végre Magyarországon, s éppen ezért érthető is volt, hogy neves mérnökök (Beszédes József, Lámm Jakab, Galambos Sár Megjelent a Hidrol. Közi 1989/2. számában ma elbocsátották közre elképzeléseiket a folyó szabályozásának legcélszerűbb módjáról. Tették ezt annak ellenére, hogy a Tiszavölgyi Társulat, az Építési Igazgatóság egyik vezetőjét, Vásárhelyi Pált választotta meg főmérnökévé, és az ő tervét kívánták a neves külhoni szakértővel, Pietro Paleocapa-val véleményeztetni. Itt kell megemlíteni, hogy Paleocapa ismert volt a hazai szakmai körökben, hiszen a király 1842-ben őt bízta meg a budapesti Duna-szakasz szabályozási terveinek felülvizsgálatával, s ennek révén került személyes kapcsolatba a Tisza-szabályozás későbbi, királyi biztosával, Széchenyi Istvánnal. A szabályozási tervek felett kialakult szakmai vitába a mérnökök mellett, ahogy az már lenni szokott, orvosok, ügyvédek és nagy tekintélyű nemesurak is belevatkoztak. Nem véletlen Széchenyi megállapítása: „ ... vízszabályozásban alig van magyar táblabíró, ki magát competensnek ne hinné..." Paleocapa, Vásárhelyi szomorú halálát követően, 1846 júliusában megérkezett Magyarországra, részt vett Széchenyi második tiszai körútján, s már augusztusban megírta szakvéleményét a Tisza-szabályozás lehetséges módjáról. A szakvélemény — és ezt erősen hangsúlyozni kell: nem terv, hanem szakvélemény — gyors elkészítésében nyilván szerepe volt Széchenyinek is, aki, ismerve a hazai viszonyokat, mielőbb meg akarta indítani a munkálatokat, hogy az örök ingadozó patópálokat a maga oldalára állítsa. Paleocapa munkájában, Vásárhelyi elképzelését sem kímélve, lesújtó módon nyilatkozott a fentebb említett mérnökök javaslatairól: „...olyan ábrándos tervek, melyek más mérnököktől közkeringésbe hozattak, s mellyek ahelyett, hogy a folyók mentét igazítanák, annak megrontására dolgozván, a legfontosabb követelményekre semmi tekintettel nem lévén, csak a vélemények másfelé vonására és megosztására szolgálnak, ezek mind a tudomány elveivel, mind a tanácsaival ellenkeznek". Széchenyi, az új főmérnök Keczkés Károly, valamint a Tiszavölgyi Társulat igazgatója, Kovács Lajos, egyetértettek Paleocapa szakvéleményével, de a Kossuth-párti Ipartestületi Hetilap hasábjain megindult a Paleocapa—Keczkés-féle elképzelés elleni roham. Tanulságos volna feldolgozni a korabeli sajtó Tisza-szabályozási cikkeit, s egy elemző értékelésben közreadni mindazokat a tanulságokat, amelyek ebből a mára nézve leszűrhetők. Itt csak ízelítőül néhány vélemény, amelyet a vita tartamára, a vitázó felek egymás iránti türelmére vagy éppen türelmetlenségére jellemzőek. Egy bizonyos Tiszaháti álnéven író szerző kétségeit hangoztatja, mivel „ ... ezen fontos ügy még nincs tisztában, mi onnan is kitetszik, hogy a Vásárhelyi-féle terv, mely mint egyedül célszerű, még a debreceni gyűlés alkalmával elfogadtatott, már néhány nap múlva Paleocapa úr által, mint hasznavehetetlen, elvettetett". Cikkében Paleocapa szemére veti, hogy a szabályozási vízhozamra vonatkozó számításokat kritika nélkül átvette Vásárhelyitől, pedig a tokaji szorulatban más szerzők iá-