Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Nekrológ: Dr. Kovács György

KOVÁCS GYÖRGY 245 Dr. Kovács György 1925—1988 Dr. Kovács György okt. mérnök, a Magyar­ Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, c. egyetemi tanár, kutatóintézeti­ főigazgató a Magyar Hidro­lógiai Társaságnak négy évtizeden át elnökségi tagja — titkára, majd alelnöke — 1988. április 21-én Budapesten elhunyt. Folyóiratunk szer­kesztőbizottsága, olvasói külön is gyászolják, hiszen a Hidrológiai Közlönynek 1952 és 1958 között, hét évfolyamon át felelős szerkesztője, „első embere" volt, ezt követően pedig a szerkesz­tőbizottság munkáját segítette. Budapesten 1925. szeptember 24-én született. Mérnöki tanulmányokat folytatott 1943 és 47 között. Oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1947-ben. Itt, a II. sz. vízépítéstani tanszéken lesz tanársegéd, később adjunktus. Pályájáról ugyan eltéríti 1951-ben a kor kiszámít­hatatlan „káderpolitikája", de ugyanekkor meg is találja helyét a vízügyi tervezés elméleti és gya­korlati sokoldalúságot igénylő területén. Vízügyi szolgálatát mégis már 1947-től számíthatjuk, hiszen a mérnökképzés, a vízügyi laboratóriumi munka a hazai vízügyi tevékenység elválasztha­tatlan része, alapozó tevékenysége. 1952-ben veszi át Kovács György a Hidrológiai Közlöny szerkesztői munkakörét is, amikor a Salamin Pál szerkesztésében a háború után meg­újult folyóiratot az 1951. évi szünetelés után ismét meg lehetett indítani. Új és jórészt ma is alkotó szerzőgárda szegődött akkor a laphoz. A folyóirat hidraulikai arculata a Kovács György -időszakban vált meghatározóvá hosszú időre. Utolsó tanulmányát is lapunkban közölte. Kovács György tudományos munkásságát, a kezdetektől nagyjából a 60-as évek közepéig terjedő időszakban a hallatlan lendület, alkotásai­ban az elegáns könnyedség, a nem kismértékben merész hipotézisek, sőt kockázatokra is hajló következtetések jellemzik. Aki differenciál­egyenletekkel, vagy komplex változókkal olyan könnyedén tud bánni, mint ahogy ő tudott, annak már műegyetemi hallgatóként is egyszerű a dolga, s egyetemi oktatóként is hamar elismerik. A tudo­mányos élet is szélesre nyitja kapuit előtte. Több jellegzetes, hidraulikai indíttatású alkotása szár­mazik ebből az időszakból, amelyek közül egy kismintatörvényt, egy talajvízháztartási koncepciót és egy árhullámelméletet emelünk ki. „ Kismintatörvények a nehézségi és súrlódó erők együttes figyelembevételére" c., a Hidroló­giai Közlöny 1952. 7—8. számában megjelent, Mosonyi Emillel közös tanulmánya lényeges ered­ményeket sejtet. Ha egy, akkor még „junior" szerző már elismert „szenior" szerzővel társulva közöl, akkor ez arra mutat, hogy a „junior" szerző szerepe jelentékeny. 1972-ben, „A szivárgás hidraulikája" c. könyvében Kovács György a té­mát mértéktartóbb megfogalmazásokkal, erősebb fenntartásokkal fejti ki, ami arra mutat, hogy az eredeti tételből származó elméleti következések súlya nem csekély. A kérdés a rohanás-áramlás mozgásállapotainak, valamint a turbulens-laminá­ris állapotoknak a kismintabeli konvertálhatósá­gával kapcsolatos, és azzal, hogy miként jeleníthe­tők meg e konvertálási lehetőségek reális vagy idealizálható folyadékokon. A talajvízháztartás vizsgálatában Kovács György a talaj­víztükör felszín alatti mélységét tekinti elsődleges meghatározónak. Egyes mélységekben a csapadék beszivárgása a mértékadó, másokban a talajvíz párolgása. A vízbő terekből talajvíz szivároghat vízhiányos terekbe, s az így követhető talaj­vízmozgás szikesedési, sófelhalmozódási folyamatokat is megmagyarázhat. A talajvízben végbemenő szivárgási folyamatok Kovács György kutatásainak mindig a legfonto­sabb tényezői. Komplex változós leírásokat alkal­maz több új szivárgási esetben, sőt, ezeket nem­euklideszi elemekkel is kibővíti. A későbbiekben itt is megszigorítja régebbi, merészebb fogalmazá­sait, s arra is utal, hogy a fenti módszerek bonyo­lultsága esetleg nem áll arányban az elérhető több­letpontossággal. Az árhullámok levonulásának és összegeződésé­nek hidraulikai számítása tárgykörében írott tanulmányaiban Kovács György kiemeli a négy alapváltozó — a vízhozam, átfolyási felület, út és idő — szerepét, a közöttük értelmezhető foly­tonossági és mozgásegyenlet meghatározó jelle­gét. A mozgásegyenlet kezelhetőségéhez azonban még további összefüggésekre is szükség van, amelyekre különböző szerzők eltérő módszereket ajánlanak. Kovács György tapasztalati összefüg­géseket használ, amelyekben az árhullámok víz­hozamának időbeli változásait egy input és egy output jellegű, grafikusan adott összefüggés különbségéből határozza meg. E módszer alapján mond azután kritikát 1974-ben a Vízügyi Köz­lemények­ben megjelent tanulmányában a folyami nempermanens vízmozgások leírására használt „karakterisztika módszer" alkalmazhatóságáról. A kritika nyomán előnybe helyezi a folyókat egye­dileg jellemző tapasztalati összefüggéseket. Lényegesnek ítélhetjük, hogy Kovács György a felszíni vizek mozgásában meghatározott össze-

Next