Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
6. szám - Szeifert Gyula: A Tisza-völgy árvízmentesítésének helyzete és időszerű teendői
A Tisza-völgy árvízmentesítésének helyzete és időszerű teendői Szeifert Gyula Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 1394 Budapest, Pf. 351. Kivonat: A Tisza-völgy helyzetét a földrajzi adottságok, ezen belül a vízszabályozás állapota határozza meg. Hajdan a folyószabályozás és ármentesítés alapozta meg a létfeltételeket. Ma a szerteágazó igények és érdekek szintéziséhez kell a jövőre is tekintő vízszabályozás követelményét kialakítani. Kulcsszavak: Tisza-vízgyűjtő, árvízmentesítés, területfejlesztés, vízgazdálkodás. 1. Bevezetés A magyarországi Tisza-völgy és mellékfolyóinak vízgyűjtő területe az ország területének majdnem a fele, amelyre az a jellemző, hogy annak 28%-át a szomszédos országok magasabban fekvő területeiről lehúzódó árvizek veszélyeztetik. Számunkra fontos tudni, hogy milyenek e térség természeti— vízrajzi adottságai, mik azok a lehetőségek és korlátok, melyek megbízható ismerete az itt élők és az ország javára hasznosítható. A témával való foglalkozást több körülmény indokolja. Ezek közül kiemelhető, hogy — a huszadik évfordulója van az 1970. évi Tisza-völgyi árvíznek, mely a Tisza és bal parti mellékfolyóinak addigi legmagasabb vízállását — néhány kivétellel — meghaladta. A kritika tárgya a Tisza-völgyi vízszabályozás, részben a folyószabályozás és az árvízmentesítés megfelelőségét vitatják, míg más esetekben indokoltnak tekinthetők a helyet kérő új diszciplínák észrevételei, — időszerű a Tisza-völgy — mai ismereteink szerint — összehangolt fejlesztését körvonalazni. Eleink már mintegy másfél évszázaddal ezelőtt elhatározták a Tisza szabályozását, valamint a veszély elhárításában érdekeltek anyagi hozzájárulásával az árvízvédelmi rendszer megépítését. Az elhatározás lényege az volt, hogy a Tisza erősen meanderező, 1419 km hosszát — Vásárhelyi Pál terve szerint — mintegy 1/3-dal csökkentik a vízlevonulás meggyorsítása, a kiöntések mérséklése és a meder jobb beágyazódása céljából. Ennek érdekében 1846 és 1872 között 107 kanyarátvágást végeztek. 1873 és 1890 között még további 5 átvágás történt. A folyó hossza 962 kmre rövidült, beágyazódott. Az utóbbi száz évben már csak két kanyarátvágást végeztek, Tiszaszálka és Taktabáj községek határában. A folyó nagy vízi szabályozásával párhuzamosan és azt követően, a korábbi árterek védelmére megindult az akkor ismert legnagyobb jégmentes árvizek ellen védelmet nyújtó töltések építése is. A folyószabályozás állami költségbiztosítással, az árvízvédelmi művek azonban zömmel az érdekeltek költségére és állami hozzájárulással épültek. Miután az árvízmentesített terület hasznosabb lett, a művek fenntartására és fejlesztésére bevezették az ingatlantulajdonosokra kötelező ártérfejlesztési adót, és az árvízmentesítésből hasznot húzók részére az ártérfejlesztési hozzájárulást. Az árvízvédelmi rendszer fokozatosan épült ki. A védműveket, védelmi szervezettel kiegészítve elérhető volt, hogy a Tiszán 1888 óta csak egy alkalommal volt — jeges árvíz következtében — töltésszakadás (Tivadar, 1947 szilvesztere). Sajnos a kevésbé kiépített mellékfolyók gátjain több szakadás is előfordult . Míg másfél évszázada a Tisza és mellékfolyói völgyében a folyószabályozás és az árvízmentesítés — kiegészülve a vízrendezéssel — teremtette meg a lét, majd a fejlődés feltételeit, addig ma a meglévő települési, ipari, mezőgazdasági, infrastrukturális stb. igényekhez kell a hozzá tartozó, de a jövőre is tekintő vízszabályozás követelményeit kialakítani. 2. Az árvízmentesítés helyzete 2.1. Az árvíz kialakulása Tekintsük át vázlatosan az árvíz kialakulásának főbb összetevőit, tényezőit. Légköri (meteorológiai) tényezők csapadék: mennyiség, eloszlás, intenzitás, kiterjedés stb. hőmérséklet: abszolút érték, változás intenzitása Földi tényezők a vízgyűjtő: kiterjedés (nagyság), alak, esésviszonyok, talajok, nedvességtartalom, művelési ágak és azok aránya, benőttség stb. a meder, beágyazottság, anyag, esésviszonyok stb. * A 107+5 × 112 átvágás azonos Vásárhelyi Pál 102 átvágásával, de utóbb azokat egyesek különválasztottnak nyilvánításával átszámozták. (Főszerk. megjegyzése).