Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Göncz Árpád: Ünnepi beszéd Vásárhelyi Pál emlékműve előtt (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én)

Ünnepi beszéd Vásárhelyi Pál emlékműve előtt (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én) Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke Szerkesztői jegyzet: A Magyar Hidrológiai Társaság - együttműködve a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztériummal, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karával, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bi­zottságával, továbbá a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal - a millecentenáriumi ünnepségekhez csatlakozva 1996. augusztus 29-én és 30-án "A Tisza-szabályozás 150. évfordulója és annak eredményei" címmel Debrecenben tudományos konferen­ciát rendezett, amelyet követően 1996. augusztus 31-én Tiszadobon , a Tisza-szabályozás munkáinak megkezdése helyszí­nén lévő emlékműveket ünnepélyesen megkoszorúzták. A koszorúzási ünnepségen megjelent Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke, s az alábbiakban közre adandó ünnepi beszédet tartotta. (A kötetlenül elmondott beszédet a Fejér László - Vízügyi Múzeum, L­evéltár és Könyvgyűjtemény - archívumi hangrögzíté­se nyomán készült szöveg alapján közöljük). Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Vásárhelyi Pál, Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Barátaim! Azzal kezdem, amivel mostanában kezdeni szoktuk -a millecentenáriumi ünnepségekre gondolok. A mille­centenárium jó alkalom arra, hogy múltunk nevezetes e­seményeit e köré az évforduló köré csoportosítsuk. Külö­nös szerencse, hogy a millecentenáriumi ünnepségek egybe­esnek a tiszai ármentesítés megkezdésének száz­ötvenedik évfordulójával. Ennél nagyobb jelentőségű alkotás, természet­átala­kító munka Magyarországon még nem történt. Magyarország mai mezőgazdasága a tiszai szabályo­zási munkák és ármentesítés nélkül nem volna az, ami, s enélkül - meggyőződésem szerint - nem tudnánk meg­termelni mindennapi kenyerünket. Amikor sor került erre a munkára, akkor a vízépítés tudománya még nem tartott ott, ahol ma. Nagyon sok mindent nem tudtak, amit ma tudni lehet. Azt hiszem, hogy az Önök két napos konferenciája a tapasztalatok összegezésével a hidrológiai, hidrometeorológiai, vízépí­tészeti, környezetvédelmi, néprajzi és egyéb vonatkozá­sok felmérésével igen nagy feladatot teljesített. A Tisza-szabályozás nagy mérnöki alkotás, s egyben óriási vállalkozás is volt, amilyet csak országos erőfe­szítéssel lehetett végbe vinni. Nagy és hősies vállalkozás volt, amely ellenállásba is ütközött, amíg elkészült. Tud­juk, a kezdet kezdetén a terv körüli viták annyira megvi­selték a tervező Vásárhelyi Pált, hogy a nagy mérnök a döntő vitaülésen lett rosszul, s hunyt el. Azt hiszem, hogy sorsa az úttörőknek sorsát is pél­dázza, hogy a vállalkozásokhoz elszántság és bátorság kell, s nem egy esetben nagy ellenállással szemben kell létre­hozni olyan műveket, amelyek aztán évszázadokon át megmaradnak, s életünkbe alapvető változásokat hoz­nak. Ez a szobor, Vásárhelyi Pál szobra figyelmeztetés a reformereknek, hogy munkájuk áldozatokkal jár, ugyan­akkor tanulság az utókornak, hogy amit elődeik alkot­tak, azok évszázadokon át szolgálnak a köz javára. Emlékezzünk e helyen a három jeles férfiúra, akik nélkül a Tisza-szabályozás nagy műve nem mehetett volna végbe. Emlékezzünk Széchenyi Istvánra, aki a maga idejé­ben a valóság előfutára volt. Ő egyike volt azoknak az európai méretű arisztokrata reformereknek, akik széles látókörrel bírván, fel tudták ismerni a társadalmi-gazda­sági összefüggéseket, és reálisan látták az ország helyze­tét. A jeles utód, Andrássy G Gyula gondolatvilága, poli­tikai pályafutása Széchenyi eszméiből táplálkozott, s Vá­sárhelyi Pál volt az, aki a nagyszabású elképzeléseket a műszaki tervek nyelvén fogalmazta meg. Emlékük előtt tisztelegve állunk ma itt a mű gyakor­lati forrásvidékén, nem messze az első kapavágás hely­színétől. (A Magyar Hidrológiai Társaság minden tiszteletet megérdemel azért, hogy ez alkalomra tartósan zuhogó esőt, s talán még árvizet is szervezett, amely felkészült­ségük és előrelátásuk szép bizonyítéka. De, félre a reménytelenül zuhogó esővel!­ Azt hiszem, múltunk eseményei összefonódnak, s az 1100 esztendő valamennyi kiemelkedő történését egy­ütt kell ünnepelni, s a jelentős történelmi személyiségek és reformerek emléke előtt együtt kell meghajtanunk fejün­ket. Erre jó alkalom a mai koszorúzási ünnepség. Köszönöm, hogy meghallgattak, és velem együtt kö­zösen emlékeztek a Tisza-szabályozás megindítására, amelyre méltán büszke lehet egy olyan szakma, ame­lyet ütöttek azért, amit tett, amelyet bűnbakká tet­tek, gyakorlatilag mindenért, s amely mára be tudta bizonyítani hasznosságát és fontosságát. Ezért enged­jék meg, hogy most a vízépítő mérnököknek és a vize­seknek őszintén, szívből jövő hálámat kifejezzem, s az e­gész ország nevében közvetítsem az elismerést, még a­zok nevében is, akik nem tudják, hogy a múlt és jelen vízi munkásai mit tettek érettünk. 129

Next