Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Göncz Árpád: Ünnepi beszéd Vásárhelyi Pál emlékműve előtt (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én)
Ünnepi beszéd Vásárhelyi Pál emlékműve előtt (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én) Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke Szerkesztői jegyzet: A Magyar Hidrológiai Társaság - együttműködve a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztériummal, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karával, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságával, továbbá a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal - a millecentenáriumi ünnepségekhez csatlakozva 1996. augusztus 29-én és 30-án "A Tisza-szabályozás 150. évfordulója és annak eredményei" címmel Debrecenben tudományos konferenciát rendezett, amelyet követően 1996. augusztus 31-én Tiszadobon , a Tisza-szabályozás munkáinak megkezdése helyszínén lévő emlékműveket ünnepélyesen megkoszorúzták. A koszorúzási ünnepségen megjelent Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, s az alábbiakban közre adandó ünnepi beszédet tartotta. (A kötetlenül elmondott beszédet a Fejér László - Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény - archívumi hangrögzítése nyomán készült szöveg alapján közöljük). Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Vásárhelyi Pál, Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Barátaim! Azzal kezdem, amivel mostanában kezdeni szoktuk -a millecentenáriumi ünnepségekre gondolok. A millecentenárium jó alkalom arra, hogy múltunk nevezetes eseményeit e köré az évforduló köré csoportosítsuk. Különös szerencse, hogy a millecentenáriumi ünnepségek egybeesnek a tiszai ármentesítés megkezdésének százötvenedik évfordulójával. Ennél nagyobb jelentőségű alkotás, természetátalakító munka Magyarországon még nem történt. Magyarország mai mezőgazdasága a tiszai szabályozási munkák és ármentesítés nélkül nem volna az, ami, s enélkül - meggyőződésem szerint - nem tudnánk megtermelni mindennapi kenyerünket. Amikor sor került erre a munkára, akkor a vízépítés tudománya még nem tartott ott, ahol ma. Nagyon sok mindent nem tudtak, amit ma tudni lehet. Azt hiszem, hogy az Önök két napos konferenciája a tapasztalatok összegezésével a hidrológiai, hidrometeorológiai, vízépítészeti, környezetvédelmi, néprajzi és egyéb vonatkozások felmérésével igen nagy feladatot teljesített. A Tisza-szabályozás nagy mérnöki alkotás, s egyben óriási vállalkozás is volt, amilyet csak országos erőfeszítéssel lehetett végbe vinni. Nagy és hősies vállalkozás volt, amely ellenállásba is ütközött, amíg elkészült. Tudjuk, a kezdet kezdetén a terv körüli viták annyira megviselték a tervező Vásárhelyi Pált, hogy a nagy mérnök a döntő vitaülésen lett rosszul, s hunyt el. Azt hiszem, hogy sorsa az úttörőknek sorsát is példázza, hogy a vállalkozásokhoz elszántság és bátorság kell, s nem egy esetben nagy ellenállással szemben kell létrehozni olyan műveket, amelyek aztán évszázadokon át megmaradnak, s életünkbe alapvető változásokat hoznak. Ez a szobor, Vásárhelyi Pál szobra figyelmeztetés a reformereknek, hogy munkájuk áldozatokkal jár, ugyanakkor tanulság az utókornak, hogy amit elődeik alkottak, azok évszázadokon át szolgálnak a köz javára. Emlékezzünk e helyen a három jeles férfiúra, akik nélkül a Tisza-szabályozás nagy műve nem mehetett volna végbe. Emlékezzünk Széchenyi Istvánra, aki a maga idejében a valóság előfutára volt. Ő egyike volt azoknak az európai méretű arisztokrata reformereknek, akik széles látókörrel bírván, fel tudták ismerni a társadalmi-gazdasági összefüggéseket, és reálisan látták az ország helyzetét. A jeles utód, Andrássy G Gyula gondolatvilága, politikai pályafutása Széchenyi eszméiből táplálkozott, s Vásárhelyi Pál volt az, aki a nagyszabású elképzeléseket a műszaki tervek nyelvén fogalmazta meg. Emlékük előtt tisztelegve állunk ma itt a mű gyakorlati forrásvidékén, nem messze az első kapavágás helyszínétől. (A Magyar Hidrológiai Társaság minden tiszteletet megérdemel azért, hogy ez alkalomra tartósan zuhogó esőt, s talán még árvizet is szervezett, amely felkészültségük és előrelátásuk szép bizonyítéka. De, félre a reménytelenül zuhogó esővel! Azt hiszem, múltunk eseményei összefonódnak, s az 1100 esztendő valamennyi kiemelkedő történését együtt kell ünnepelni, s a jelentős történelmi személyiségek és reformerek emléke előtt együtt kell meghajtanunk fejünket. Erre jó alkalom a mai koszorúzási ünnepség. Köszönöm, hogy meghallgattak, és velem együtt közösen emlékeztek a Tisza-szabályozás megindítására, amelyre méltán büszke lehet egy olyan szakma, amelyet ütöttek azért, amit tett, amelyet bűnbakká tettek, gyakorlatilag mindenért, s amely mára be tudta bizonyítani hasznosságát és fontosságát. Ezért engedjék meg, hogy most a vízépítő mérnököknek és a vizeseknek őszintén, szívből jövő hálámat kifejezzem, s az egész ország nevében közvetítsem az elismerést, még azok nevében is, akik nem tudják, hogy a múlt és jelen vízi munkásai mit tettek érettünk. 129