Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Fiala Károly–Kiss Tímea: A középvízi meder változásai az 1890-es évektől az Alsó-Tiszán
60 A középvízi meder változásai az 1890-es évektől az Alsó-Tiszán Fiala Károlyi - Kiss Tímea. 1 Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, 6720. Szeged, Stefánia 4. 2 Szegedi Tudomány Egyetem, 6722. Szeged, Egyetem u. 2. Kivonat: A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a meder alakja és geometriai paraméterei hogyan változnak időben, és ezek hogyan befolyásolják a mederben levonuló (ár)vízszintek magasságát A meder keresztmetszete morfológiai helyzettől függően (térben) is változik, aminek mértékét az emberi beavatkozások (pl. szabályozási művek révén) alapvetően befolyásolhatják. A téma időszerűségét az adja, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének előirányzott beavatkozásaihoz az eredmények támpontokat adhatnak az érintett területeken. Kulcsszavak: mederváltozás, folyószabályozás, Alsó-Tisza. Bevezetés A Tisza-völgyben 1998-2001 között több olyan árhullám is levonult, amelyek alkalmával az eddig mért legnagyobb vízállások egyes szakaszokon megdőltek. A jelenségnek összetett okai vannak, amelyek egy része a vízgyűjtő, másik része a hullámtér és a meder változásaira vezethető vissza. A vízgyűjtőn egyre többször fordulnak elő nagy csapadékmennyiségű és intenzitású, extrém időjárási ciklusok (Bodolainé Jakus, 2003; Löki et al. 2004). A vízgyűjtőn a művelési ágak megváltozása is a lefolyásviszonyok módosulásához vezethet, bár ennek mértéke minimális (Vágás, 2003; Löki et al. 2004), akárcsak az impermeábilis felszínek terjedése, vízlevezető csatornahálózat tér- és időbeli kiterjedése (Somogyi, 2003). Ugyanakkor a hullámtéren a területhasznosítás kedvezőtlen irányba változott (Somogyi, 2000; Váradi -Nagy, 2003), aminek következményeként az elmúlt 20 évben nagy mértékben romlott a hullámtér érdességi tényezője (Szolnoknál 1979-ben 0,031 volt, míg 1998-ban 0,042) (Illés et al. 2003). A hullámtéren zajló akkumuláció eltérő lehet a hullámtér különböző jellegű pontjain (Schweitzer, 2001, 2002; Nagy et al., 2001; Gábris et al., 2002; Kiss T. et al. 2002), de kétségtelen, hogy az átfolyási szelvény a szabályozások óta csökkent. Ezzel egyidőben a meder vízszállító képessége is romlott, hiszen hasonló vízállás és vízszintesés mellett 1979-ben Szolnoknál 250-300 m3/s-mal több vizet szállított, mint az 1998-as árvíz esetében (Illés et al 2003). A fenti vizsgálatok azt mutatják, hogy mindegyik tényező bár kis mértékben, de kedvezőtlen irányban változott, és összegződve okozzák az árvízi szintek emelkedését. Vizsgálatunk célja annak megállapítása, hogy a meder alakja és geometriai paraméterei hogyan változnak időben, és ezek hogyan befolyásolják a mederben levonuló (ár)vízszintek magasságát. A meder keresztmetszete morfológiai helyzettől függően (térben) is változik, aminek mértékét az emberi beavatkozások (pl. szabályozási művek révén) alapvetően befolyásolhatják. Ezek ismerete azért elengedhetetlen, mert a mederben vonul le az árhullám vízmennyiségének 75-80 %-a (Török, 2000), így a mederkeresztmetszet változása alapvetően meghatározza az ott levonuló víz magasságát ugyanazon hozam és esésviszonyok mellett. A téma időszerűségét az adja, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének előirányzott beavatkozásaihoz az eredmények támpontokat adhatnak az érintett területeken. A Tisza mederváltozásának sebességét és tendenciáját leginkább a XIX. századi szabályozási munkákat követő évtizedekben vizsgálták, hiszen az átvágott szakaszok fejlődése ekkor volt a legintenzívebb, illetve a kanyarulatok formálódásának korábbi üteme is jelentősen megváltozott az új esésviszonyok hatására. Ugyanakkor a mederkeresztmetszet monitoringja az elvégzett szabályozási munkák ellenőrzésére is szolgált (lásd:, az 1890-es évek Vízrajzi Évkönyvei, Tisza hajdan és most" kiadvány). Kvassay a Tisza szabályozási munkáinak megkezdése után - közel 60 évvel - az alábbi megfigyeléseket tette közzé: A „felsőbb" és egyes alsó szakaszokon a létrehozott nagyobb esés és a partokat felépítő anyag csekély ellenállása miatt „a folyó romboló ereje érvényesülni törekszik, a régi kanyarulatokat újakkal igyekeznek pótolni", amit partbiztosítási művekkel próbáltak megakadályozni (Kvassay, 1902). Véleménye szerint a szabályozások hatására Szegednél 1830. és 1895. között 270 cm-t emelkedett az árvizek szintje, míg a kisvizek szintje Szegednél 115 cm-t, Mindszentnél 105 cm-t süllyedt. Az 1855. és 1895. között Szegedednél levonuló árhullámok vizsgálata alapján bebizonyítja, hogy az „árvíz tartama" 180 napról 59 napra, a levonulási ideje 52 napról 6 napra csökkent. Összegzésként kimondja, hogy az árvizek szintje jelentékenyen emelkedett; a kisvizek szintje tetemesen csökkent, és az áradások tartalma megrövidült. Kijelentette, hogy az árvizek „színének" emelkedése, a nagy ármentesítés szükségszerű káros következményének tekintendő. A Tisza medrének közép-keresztszelvényeit Fekete (1911) hasonlította össze három időpont mederfelvételeit (1842, 1891, 1906-1909) elemezve. Fő célja a folyó vízrajzi változásainak megismerése volt. A szelvények összehasonlításakor kiszámította a meder jellemző paramétereinek változását (szélesség, középszélesség, a középszélességnek megfelelő vízszintes terület, mélység, part-középmagasság). Az eredmények alapján az Alsó-Tiszán 1,4 méteres középmélység növekedést állapított meg. A csongrád-mindszenti szakaszon 1891-1906 között 110 m 2-es szelvényterület növekedést tapasztalt, míg a mindszent-algyői szakaszon 120 m2-es csökkenést. Következtetése az, hogy a csongrád-szegedi szakaszon jelentéktelen az átlagos fejlődés. A folyó jellegzetes szakaszainak átlagos szelvény-adataiban bekövetkezett változásokat három mederfelmérés (1890/91 Péch-féle, 1906-08 Fekete-féle, 1921-22 Viczián-féle) alapján Félegyházi (1929) foglalta össze. A Péch-féle tizenkét (I-XII.) jellegzetes folyószakasz" alapján összehasonlította a kisvízi és a középvizi mederszelvény területét, szélességét és középmélységét. A táblázatos kimutatások azt mutatják, hogy a Körös-torok és Szeged közötti szakaszon 1890-91 és 1906-08 között a kisvízi szelvényterület és a kis- és középvízi meder kö-