Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

102 számára. A kisebb exuvium-számért természetesen a gyűj­tőhely kövezettsége mellett más tényezők, mint például az üledék szemcseösszetételében, a mederalkatban, az áramlási sebességben fennálló különbségek is okolhatók lehetnek. 1. táblázat A folyami szitakötők exuviumainak átlagos száma és egymáshoz viszonyított aránya a Szamos olcsvai szakaszán A folyami szitakötőkkel kapcsolatos közleményekben a kirepüléskor tapasztalható ivararány tekintetében — más nagy­ szitakötőkhöz hasonlóan - rendszerint a nőstények fö­lényét állapítják meg (SUHLING és MÜLLER 1996), ami egyesek szerint a territorialitással, mások szerint a hím lár­vák nagyobb mortalitásával függ össze (JAKAB 2006). Sa­ját eredményeink az O. cecilia és a G. flavipes esetében a nőstények nagyobb arányú előfordulását nem erősítik meg (2. táblázat). Ha az ivararány változását vesszük szemügyre a kirepü­lési periódus során (2. ábra), mindhárom faj esetében meg­figyelhető a hímek nagyobb aránya a kibújás első napjaiban (3. táblázat), amit ezt követően kis mértékű, egészen a kire­pülési időszak végéig tartó nősténytöbblet vált fel. Ennek o­ka valószínűleg abban kereshető, hogy a hímeknél a termé­szetes szelekció a gyorsabban kibújó, ezáltal a kedvezőbb a­dottságú territóriumokat hamarabb elfoglaló egyedeknek kedvez (LUTZ és McMAHAM 1973). 1 (kőszórásos) 2 3 Gyűjtőhely I Gomphus vulgatissimus L Ophiogomphus cecilia • Gomphus flavipes 1. ábra. Az exuviumok száma a Szamos egyes gyűjtő­helyein 2. táblázat. A folyami szitakötők ivararánya a Szamos olcsvai szakaszán Taxon Hím Nőstény Nőstény­ Taxon A kibújás első napjától eltelt idő (nap) Egyedszám (db. Hím Nőstény Gomphus vulgatissimus 5 15 8 Ophiogomphus cecilia 8 27 11 Gomphus flavipes 6 43 32 A Szamos vizsgált szakaszán a kirepülést május elején a G. vulgatissimus kezdte, ezt követte az O. cecilia, amikor az előbbi kibújása már lecsengőben volt, végül a G. flavipes következett május utolsó napján, amikor az O. cecilia kire­pülése még jócskán tartott (5. ábra és 4. táblázat). A G. vul­gatissimus és az O. cecilia mintegy egymást váltva kezdte a kirepülést, az O. cecilia és a G. flavipes kibújási görbéjének csúcsait viszont mindössze néhány nap választja el egymás­tól. Érdekes módon a G. vulgatissimus esetében körülbelül egy hónapos szünet után került elő két friss exuvium, vagyis a többi egyedhez képest időben ilyen mértékben lemaradt e­gyedek is előfordulhatnak. A vizsgált fajok kirepülési dinamikáját tekintve (4. ábra és 4. táblázat) a szakirodalomban tavaszi fajként számon tartott G. vulgatissimus (SUHLING és MÜLLER 1996) a Szamos vizsgált szakaszán is tipikus tavaszi fajként viselke­dett, a lárvák kimászása korán kezdődött, rövid ideig (29 nap) tartott, és erős szinkronizációt mutatott. Az EM50-ér­ték, ami azt az időt fejezi ki, ami alatt a populáció 50 %-a kirepült, 9 nap volt. A nyári fajoknál ezzel szemben a kire­pülés később kezdődik és elnyújtottabb, mivel a tavaszi fa­jokkal ellentétben nem az utolsó stádiumban telelnek át a lárvák. A nyári fajként számon tartott O. cecilia és G. flavi­pes (SUHLING és MÜLLER 1996) besorolása a Szamos vizsgált szakaszán tapasztalt kirepülési dinamika alapján a­zonban kevésbé egyértelmű. Az O. cecilia kibúj­ási görbéje a G. vulgatissimus görbéjéhez hasonlóan meredeken felfelé ível, az EM50-érték sem túl magas (11 nap), ugyanakkor a kirepülés hosszabb ideig tart (40 nap). A kirepülés a G. fla­vipes esetében tart a leghosszabb ideig (49 nap), a kibúj­ási görbe a kezdeti meredek szakaszt követően ellaposodik, az EM50-érték viszont ebben az esetben is csekély, mindössze 7 nap. Utóbbi fajok esetében kapott eredményeink így meg­erősítik azt a véleményt (SUHLING 1995; MÜLLER et al. 2000) mely szerint a tavaszi, illetve a nyári fajként való vi­selkedést lokális tényezők befolyásolhatják, így ugyanannak a fajnak az egyedei bizonyos feltételek mellett viselkedhet­nek tavasziként, más feltételek mellett pedig nyáriként is. 4. táblázat A folyami szitakötők fenológiája a Szamos olcsvai szakaszán - Gomphus vulgatissimus ~ Ophiogomphus cecilia - - - Gomphus flavipes 4. ábra. A folyami szitakötők kirepülési dinamikája EMSO-értékük alapján a Szamos olcsvai szakaszán A vizsgált fajok kibújási szubsztrátum-választását szem­ügyre véve a Szamos vizsgált szakaszán (5., 6. és 7. ábra), kiderül, hogy a G. vulgatissimus és az O. cecilia egyedeinél Taxon 20 m-re számított exuviumszám 20 m-re számított össz. exuviumszám %-os arány Gomphus vulgatissimus Ophiogomphus cecilia Onychogomphus forcipatus Gomphus flavipes 31 40 0,7 63 135 23,02 29,7 0,5 46,78 Gomphus vulgatissimus 35 56 61,54 Ophiogomphus cecilia 65 54 45,38 Gomphus flavipes 93 90 49,18 3. táblázat A folyami szitakötők ivararánya a kirepülési periódus első napjaiban a Szamos olcsvai szakaszán Taxon Kirepülés kezdete EM50 (nap) Kirepülés tartama (nap) Gomphus vulgatissimus 05.03. 9 29 Ophiogomphus cecilia 05.20. 11 40 Gomphus flavipes 05.31. 7 49 Dátum HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ.

Next