Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-06 / 36. szám

8­esceja az ötegyes házasságokat illető fontos kérdésben a’ ma­gyarországi püspököktől külön vált, sőt mint állíttatik, pásztori levelet bocsátott volna ki, mellyben a’ megyéjebeli clerusnak az ország törvénye legszorosabb megtartását ajánlotta“ alaptalan és az igazsággal ellenkező.“ — Szükségesnek tartjuk azt is kijelen­teni, miszerint a’ fenebbi megczáfolásnak az Allgemeine Zei­tung 101 dik számába beiktatás végett felküldése, az erdélyi püs­pök ő excja parancsolatjából történt. (Múlt és Jelent A’ Lundenburgtól Magyar-Hradisig vivő nyolcz mérföldnyi hosszú vasút f. május 5k én nyittatik meg köz használatra, ’s az Olmützig terjedő vasútvonalnak megnyittatásáig (Hradis közép­­állomás) még csak vegyes szállítások, emberek és áruk együtt, történnek naponkint, a’ kitűzött gyorsasággal ’s az Oly szállítá­sokhoz arányzott díjjal. I­agyfork­amija. Azon lakománál, melly Liverpoolban ápr. 19-én Napier commodore tiszteletére adaték, miután a’ helybeli várostanács’ üdvözlő felirata nyujtatott volna neki át, a’ keleti ügy ’s külö­nösen Mehem­ed Ali felett a’ commodore hosszú beszédet tartott, mellyböl következő a’ leglényegesebb: „Az utolsó hónapok alatt egészen különös helyzetben valék. A’ középtengeren horgo­nyoztam akkor, midőn Syriában lázadás kiütött, lázadás Me­hemed Ali barátom ellen; élhetek e’ kifejezéssel, mert büszkél­kedem barátja lenni. Ibrahim basa nem érté Syriát csélszerüleg kormányozni. Nem kapott illő utasításokat vagy értesítéseket, minek következménye az jön, hogy keleti módot követett, melly teljességgel nem ollyan, a’ miilyent syriai keresztény felebará­tink kívánnak. Föllázadtak, ’s Mehemed Ali, az erős és elszánt férfiú, elhatározó legyőzésöket, mi végre nagy haderőt küldött ellenök, és sikerült, ministereink ’s íróasztalaik daczára, a’ lá­zadást elnyomnia. A’ lázadásnak azonban haszna csakugyan volt, mert ez ország és más országok ministereit kényszeríté a’ jól. lökéi szerződés aláírására Syriának megmentése végett azon zsarnokságtól, — ez érdemlett neve — mellyet Mehemed Ali gyakorlott. Én akkor rangra legöregebb hajóstiszt valék a’ syriai partoknál. A’ szerződés sept. lőkén érkezett meg ’s kevés idő vala vesztegethető; szükséges volt egyszerre véget vetni az ügy­nek, ’s minden rosszak legroszabbikát, az európai háborút, el­hárítani. Kettős folyam ellen kelle dolgozni. Itt állék admiral­ ’s egyszersmind general képében ’s a’ szerint kelle cselekednem, az mint legjobbnak véltem; örömmel mondhatom, hogy egy­hónapi rövid idő alatt sikerült 100,000 embernyi haderőt elűzni és a’ Libanon lakosait megszabadítani. De ezzel még nem lett mindennek vége. Nekünk csak kevés, mintegy 10,000 ember­nyi török katonaságunk volt, Mehemed Ali pedig még 50— 60,000 fegyveressel birt. Acre bevétele után nem sokára 6 sor­hajóval Alexandriába küldettem. A’ tél közelgett, 's én valóban igen nagy felelősséget vettem magamra, midőn Mehemed Alinak békeajánlatokat tettem, mert nem bírtam utasításokkal a’ brit kormánytól vagy hadi parancsnokomtól. Három- vagy négy­napi tanácskozások után — nem olly tanácskozások valának ezek, mint közönségesen tartatnak — a’ feltételek megállapít­tattak 's négy nap múlva szerződés köttetett és aláíratott. Hivém ekkor, hogy a’ háborúnak Syriában és Egyptomban vége. De a’ szerződés, Konstantinápolyba megérkezvén, a’ portától el nem fogadtatott, az angol követtől ugyanaz ellen protestatio té­tetett és a’ syriai hatóságoktól semmitérönek nyilványíttatott; a’ főparancsnok azt hamarkodottnak és felhatalmazás nélkülinek nyilatkoztatván, megfontolás nélkül elmellőzte, ’s az egész ügy­nek élőről kelle kezdődnie. De bizom ’s meg vagyok győződve, hogy magamnak tulajdoníthatom Syria kitakarítását eszközlöttem­ és pedig azon czélszerűtlen feltételek mellett is, mellyek Mehemed Ali elébe terjesztettek ’s mellyeket ez el nem fogadhatott a’ nél­kül, hogy az egész országot lázadásba és meghasonlásba ne hozza, családjában egyenetlenséget, tengeri és szárazföldi kato­­naságában ellenszegülést ne okozzon. Teljesen igaza volt a’ föl­tételeket visszautasítani, de mind e’ mellett azoknak méltányos részét elfogadta; egyedárulkodását megszüntette, a’ rabszolga­ságot eltörölte, ’s minden, a’ mit kíván, csak az, hogy Egyip­tom békés birtokában hagyassák, miképen ennek polgárosítására fordíthassa erejét; „mert — úgy mond — minden hódítási gon­dolattal felhagytam“. Kötelességemnek tartom nyilatkoztatni, hogy a’ basát becsületes­ és nyiltszivünek tartom, hogy ő elejétől fogva végig legnagyobb őszinteséggel járt el; a’ szultán hajóit kiadta, a’ hajóhadat élelemmel ellátta, hadseregének parancsot adott kitakarodásra Syriából ’s ez országot olly helyzetbe téve, hogy a’ szultán iránt engedelmességgel viseltethessék. De a’ portának ez ügyben rész tanácsadói voltak. A’ török katonaság parancsnoka titkos utasításokat nyert, a’ basa hadserege erejét kitudni, a’ gyengét megtámadni ’s az erőset nem bántani. Egy tiszttársam, Stuart, valamint Mitchell ezredes, a’ portának e’ bánásmódja ellen protestatiot nyújtottak be és szerencsére nem süker nélkül. Syria kitakaríttatott, Mehemed Ali visszavonult országába, ’s bizonyára ő most méltán várhat igazságot a’ por­tától ’s az ellene szövetkezett hatalmaktól. Egyiptombani hosszú tartózkodásom alatt sok alkalmam volt, Mehemed Alival beszélni. Ő olly férfiú, kire európai mértéket nem alkalmazhatni; ha pedig keleti mérték szerint ítéltetik meg, bizonyíthatom, hogy egy or­szágban sincs keleten méltányosb és egyenesszivübb férfiú Me­hemed Alinál. Hatalmában volt, kereskedésünket és postai ösz­­szeköttetésünket akadályozni; de ő nyilatkozta id, hogy nem áll háborúban Angliával, hanem csak a’ Konstantinápolyban lévő követekkel. Miután Mehemed Ali mindent meglön, a’ mit csak ember tehet, ’s miután azon ígéretet nyerte, hogy Egyptom’ örökösödési basasága az ő családjában maradandó, a’ török biztos hozzájött és mondá: „Egyptomot basasággá akarjuk tenni ’s fiad legyen utódod, azaz, ne feltétlenül legyen utódod, hanem mi fogunk fiaid közül választani, kit alkalmasnak találandunk.“ Mi egyéb ez, mint meghasonlást hinteni a’ családban? E’ hatá­rozat világosan oda volt intézve, ’s a’ basa visszautasítá. Mondá: „Itt Ibrahim basa, kit mint fijamat utódomul neveltem, 50,000 főnyi hadsereg áll parancsa alatt; ’s ha őt mellőzni próbálom, magam ellen fordul; föltételeiket azért lehetetlen elfogadnom.“ Misik nehézség, mellyel őt terhelni akarták, abban állott, hogy a’ porta nevezzen ki minden főbb tisztet. Mehemed Ali azt vá­laszold , hogy ez esetben a’ katonaság nem fogna neki engedel­meskedni; azért e’ föltételt is visszautasítá. Remélem, az öt ha­talmasság — vagy legalább a’ négy, melly jogosított Mehemed Alinak a’ portától igazságot kívánni — mindazok után, miket láttak, végre még Egyptomnak valóságos kormányát fogja rá­ruházni ’s ez országnak örökösödési basaságát neki biztosítani; ha ez megtörténik, erkölcsi meggyőződésem szerint a’ világnak egy országa sem fog belőle olly sok hasznot húzni mint Nagy­­britannia Napier commodore a’jelen „oroszlánja miként Liverpoolban, úgy az ország más nagy városaiban, Manchesterben, Portsmouth­­ban és Londonban is ünnepélyek készíttetnek. Liverpoolbani fogad­tatásánál világosan kitűnt, hogy­­ a’ syriai háború sajátlagos hősé­nek tekintetik; a’ hozzá intézett feliratokban Stopford admiral nem is említtetett ’s tartott beszédeiben maga Napier sem emlité bajtár­sait, sőt inkább azt mondá tengerész hangon, hogy hadvezérnek és diplomatának kellett egyszersmind lennie. Minthogy Napier politicai érzelmeiben whig­h’s még valamivel több“ (­ s. radical), azért a’ tory Courier­e’ „dicsekedést“ — mikint nevezi — a’ com­­modoretól igen rosz néven veszi, megjegyezvén, hogy a’ syriai háború legfontosb cselekvénye, a’ St. Jean d’ Acre bevétele Stopford admiralnak Chi­tory­ közvetlen vezérlete alatt ment vég­be , ki hajójával legsűrűbb golyózáporban állott. Napier ugyan tagadhatlanul vitéz katona és bátor tengerész, de olly kevéssé diplomata mint szónok, ’s bizony jól fogja tenni, ha mind status­­bölcseségével mind szónokságával véka alatt marad. Manchester legfontosabb gyárváros kereskedőkamrája ismét nagy gyűlést tartott a’ kereskedési szabadság végett. A’ gyűlés’ választmánya, mellynek élén Smith esy-kormányzó áll ’s melly két tory és két szabadelmü tagból szerkesztve, Londonba me­nend, egy részről Melbourne lordnak, más részről Peel R. sírnek sürgető előterjesztéseket teendő. „Vajha — mondja a’ Sun — az ország más városai olly egyetértést mutassanak mint Manches­ter, úgy az egyedárusság szó Angliában nem sokára elhangzott lészen. Francziaország, Paris, april 24. Joinville herczeg ápril 23 án Cherbourgba érkezett. — Azt hiszik, hogy Krisztina királyné a’ párisi gróf ke­resztelésénél a’ fővárosban jelen leen­; szobái legalább az Ely­­séeben készen tartatnak. — A’ belga király és királyné april 23- kán Brüsselböl a’ Tuilleriákba érkeztek. A’ király máj. 3-kán is­mét elutazni szándékos. A’ királyné néhány nappal tovább mara­­dand. Lakásuk a’ palais royalban. Pár­is, apr. 25. A’ pairkamara tegnapi ülésében a’ nyilvá­­n­os haszon végetti kisajátítási törvényjavaslatát 95 szóval 14 ellen elfogadta. Ezután a’ hadminister a’ követkamara által elfo­gadott törvényjavaslatot az ujonczozás, a’ katonai nyugpénz és a’ lovassági ujonczlovak költségi tárgyában, terjeszté elő. A’ Moniteur szerint a’ három franczia bibornok, Croi, her­czeg roueni érsek, de Ronald ur lioni érsek és de Latour d’ Auver­gne-Lauraguis ur, arrarasi püspök, jelen leend a’ „Párisi gróf“ ünnepélyes kereszteltetésén. A’ párisi érsek végzendi a’ keresztelést. Pár­is, apr. 24. E’ napon végeztetett a’ la France hírlap pere, mellybe a’ Lajos­ Fülöp királynak tulajdonított levelek köz­léséért idéztetett vala. Berry­er, a’ France védője arra hivat­kozott, hogy a’ kérdéses levelek már 1835. és 1839. években nyomtatva jelentek meg Londonban, mit angol hatóságok bizo­nyítványai által megmutatott; igy a’ Francénak szabad volt azo­kat után-nyomni. Az esküdtszék fél-órai tanácskozás után ki­­mondá a’ „nem vétkes “-t, mi a’számos hallgatóság által tet­széssel fogadtatott. Párisi lapok ápr. 25röl csaknem kizárólag de Montour­ur, a’ France hírlap tulajdonosa, ellen Lajos Filepnek tulajdonított le­veleknek e’lapban közzététele miatt az előtte való napi pertanács­­kozásával telvék. — Partarrieu-Lafosse ur, főügyvéd, gyámo­­lttá a’ vádat, Berryer ur a’ vádlottat védelmezte, ki is az eskütt—­szék által nemvétkes­nek nyilatkoztatott. — Egy levél Paris­ból ápr. 25ről Car Courier-ban­ e’ felett következőleg nyilatkozik. „A’ mindent fulhangzó napi beszéd tárgya ma a’ tegnapi tanács­kozás az esküdtszék előtt, ’s valójában ez eset olly fontos is, mily­­lyen Francziaországban már hosszú idő óta nem volt. — A’ fő­ügyvéd ezeket mondá vádjában: „E’ levelekből az fogna kisülni, hogy a’ király, ki 1830 ban választatott, hogy a’ nép hazafias ér­zelmeinek és sympathiának megfeleljen, azokat minden módon elárulta, hogy megegyezését adá, Lengyelországot Oroszország érdekében megsemmisíti; hogy el volna tök­élve , Angolország érdekében Algir-ral felhagyni; hogy családjának érdeke és jö­vendője, nem pedig az alkotmányszerű kormányforma fenállása legfontosabb elem­e; hogy végre Párist megerősíteni szándékozik nem a’ külföld elleni védelemre, hanem hogy azt a’ zsarnokság eszközéül használhassa, hogy az erősítvények nem a’ polgárok utalmára, hanem azoknak elnyomására szánvák. Ezek ama’ leve­lekben kifejtett leglényegesb eszmék. Mi nevet érdemelne már most azon király, ki ezt irta ? Azt kellene mondani, hogy ő azon zsarnokok egyike, kik mindig a’ tettetés ösvényén járnak, kik uralkodásukat nem elveik őszinte előterjesztésére, hanem felvá­­lalt köteleztetéseik megsértésére alapítják.“ — Berryer ur védbe­­szédjében megmutatni igyekezett, hogy ama levelek valamint az 1808ról és 1809röl a’ Gazette de France által közzétettek, egy gyűjteményben léteznek, melly Angliában 1835. és 1839ben ki­nyomatott, ’s mellyhez a’ tulajdon kézírás hasonmása volt mellé­kelve ; ’s a’ franczia kormány még sem emelt hamisítás vádat, mire joga és kötelessége volt, mihelyt a’ levelek hamisítottak vol­tak; épen olly kevéssé tette ezt, midőn több hónapok előtt a’ Ga­zette de France az ugyanezen gyűjteményben foglalt leveleket közzé tette; e’ szerint a’ Francénak hinnie kelle, hogy a’ levelek valódiak ’s igy bona­­ide cselekedett. Ezen felül de la Roche ja­­quemii marquis esküvel bizonyitá az előleges Construction­ bíró­ság elött, hogy e’ leveleket eredetiben adta át a’ Gazettenak. Ő azokat némelly, Lajos Filep birodalmát biró ’s kéziratát tökélete­sen ismerő férfiaknak mutatta, kik megvizsgálván, valódiaknak, elismerték. A’ marquis ezután erősíti, hogy ő e’ leveleket, mig kezei közt voltak, a’ legpontosabban megvizsgálta, nem különben a’ France által az erösítvényekröl (forts detacnés) nyilvánvitotta­­kat. Szerzette magának továbbá a’ király saját leírását, a’ kér­désben levő levelekkel összehasonlittatta egy szaktudós által, ki a’ kézirat ugyanazonságát elismerte. A’ France eredeti levele, folytatja Berryer úr, Londonban egy személy kezénél vannak, ki védelmére használandja az ellene netalán támasztandó hamisítási vád esetében (mire Angliában halálbüntetés van szabva) attól tartván, hogy Francziaországban elvesznének vagy megcsonkit­­tatnának. — A’ Gazette leveleit Berryer Siir eredetiben átadá az itélőtörvényszéknek; vizjegyben az 1808 és 1809 évszámot vi­selik. Mikép­estek légyen ezen levelek valamint az 1833iak valaki birtokába, d’Entraignes ur hagyományából származnak e, vagy nem lopattak e el Talleyrand cabinetjéböl, mindezt a’ bírói vizs­gálatból ki lehetett volna puhatolni, de nem akarták tudni, mint­hogy a’ világos nyomokat nem követték, mellyek két tanuvalla­­tásból keletkeztek. Egy tanú t. i. vallotta, hogy a’ herczeg (Tal­leyrand) 1832 ben gyanakodott, mikép inasainak egyike, kit azu­tán elbocsátott, titkos fiókból írásokat lopott el; egy másik tanú állítja, hogy bizonyos személy Talleyrand cselédjei közt 63 leve­let adott át neki, de mellyek egyenkint ismét elvesztek. — Ber­ryer ur felhívja a’ kormányt, a’ londoni Contemporaine ellen ha­misítási vádat emelni. — ’S valójában, a’ per folyása és ered­ménye után a’ kormánynak nem marad egyéb rés, mire is a’ Commerce egyenesen felhívja, hogy igy az angol törvényszékek előtt a’ kérdésben forgó levelek hamissága bebizonyíttassék. A’ legitimistákat kivéve minden színezetű követek sajná­ják, egy részről a’ királyság érdekében, más részről a’ nemzet érde­kében , mellynek mindig vezetési hibájaiért kell szenvednie, hogy a’ por egész a’ nyilványos ülésig űzetett. Egyszersmind megma­radnak a’ mellett, hogy a’ hiba kevésbbé a’ cabinetben, mint egy magas személyben van, ki egy részről mindig a’ levelek nem hitelessége, más részről vonakodása mellett maradt e’ levelek birtokát pénzbeli áldozatokkal megszerezni — olly eszköz, melly azok birtokosára Londonban csalhatlanul hatott volna. Közönsé­gesen azt beszélik, hogy a’ felebbviteli szék határozata, melly a’ helyett hogy az ügyet, az esküttszékhez utasította, azt azon ok­ból megsemmitette volna, hogy a’ France a’ levelek hitelessége hiedelmében lehetett, ’s a’ kormánynak erre következett nyilat­kozata, hogy olly emberektől, mint a’ Cotemporaine, jövő meg­támadásokat csak megvetéssel tekinthet, a’ juste millieut, azaz a’ közönség legnagyobb részét fogják kielégíteni úgy annyira, hogy a’ Contemporaine további kiáltásai mit sem hatottak volna. Az ülés nyilván­ossága azonban az elővizsgálat tartalmát megismertető, miből inkább a’ levelek hitelességét mint nem hitelességét kivon­hatni ; az esküdtek ítélete tulajdonkép oda szól, hogy a’ France a’ király ellen semmi rész szándékú sértést nem követett el, ’s a’ levelek’ hitelessége hiedelmében volt; azonban e’ határozat, az ülés tárgyalásaival egyetemben, olly hatással volt, hogy most már a’ közönség a’ levelek hitelességét hiszi, ’s a’ levelek nem­zet ellenies tartalmánál könnyen képzelhetni, milly következteté­sek csatoltatnak hozzájok. Politicai férfiatok általányos vélemé­nye szerint a’ ministerek’ csak egyikét érheti joggal szemrehá­nyás — ’s ez Martin ur, a’ jogminister. Neki az ügynek egy magas személyre nézvei fontosságánál fogva a’ főügyvédet rá kellett volna bírni ez ügyben az esküttek előtt magának megje­lenni; az esküttek ekkor az ügy fontosságától jobban át lettek volna hatva ’s azt kedvezőbb szempontból fogták volna fel; egy­szersmind helytelen volt a’ port épen e’ pillanatban fölvenni, mi­dőn a’ párisi lakosság az erősítési művek miatt ingerültségben lé­tezik ’s mintegy a’ király névnapjának ’s Paris gróf keresztelésé­nek előestéjén. Több követ e’ szerint azt hiszi, hogy Martin kényszerülve leendő elbocsáttatását kivánni. Az april 26-kai Messager a’ France ellen indított per ked­vező végződése után alkalmat vesz a’ legitimistákét megtámadni ’s őket fenyegetőzésekkel illetni. A’ Commerce a’ legnagyobb mértékben helyteleníti e’ nyelvet és fenyegetőzéseket. „Szavalá­sok ’s fenyegetőzések, úgy mond, távol legyen­ hogy kevesbíte­nék , csak nagyobbitják a’ bajt. Az eset elég komoly és fontos, hogy a’ közönséghez azon szilárd és nyugott mérséklettel szól­junk , melly a’ tömegtől az igazság’ jeleiül tekinteték. A’ legiti­misták ellen szavaltani, őket a’ törvény szigorúságával ijeszgetni, annyi minthogy a’kérdéseknek bátran szembe szállni nem merés, annyi mint azt kikerülni akarni, ’s ez a’ legerősebb csapás volna, mellyet az alkotványos Francziaország barátaitól és ellenségeitől kaphatna. Mi részünkről a’ Messager hivatalos ingerültség helyett e’ rövid é s egyszerű jelentést szerettük volna: „A’ király követ­sége Londoban parancsot kapott a’ Contemporainet pörbe idézni.“ — Egyébiránt, ha a’ ministerium kötelességét nem teljesíti, ta­lán csak találkozik kamrai követ, ki kötelességét megteendi. Re­méljük. Elkerülhetlen, hogy az igazság mindenki szemei előtt feltűnjék, elkerülhetlen, hogy a’ France felmentetése választ nyerjen, ’s ha a’ ministerium késnék a’ hozzá vetett keztyűl elfogadni, akkor kétségkívül a’ szószékből eredő szolgolás szá­mot kérend tőle, vallyon mit lesz teendő, hogy az alkotványos királyság iránti szükséges bizalmat minden veszély ellen bizto­sitha. Darmes perének előkészülete hir szerint már egy hónap óta be van végezve, ’s még is azt beszélik, hogy a’ pairkamra előtti vitatkozások csak más. Idén fognának megkezdetni. Állítják, hogy azon pillanatban, midőn a’ pairkamarát össze akarták hívni, Fasquier ur megbetegedése által el kelle halasztani. Tovább at­tól tartottak, hogy az ügy igen közel esnék a’ Párisi gróf ünne­pélyes kereszteltetéséhez ’s azért elhatároztatott, az iléle tanács­kozásoknak a’ jövő hónap középéig elhalasztása. Egyébiránt már hosszú idő óta nem vállaltatott Darmes, sőt az is látszik, hogy nem akarták őt kihallgatni, midőn nem rég azt szente, hogy uj felfedezéseket akar tenni. Már megunták állítólagos vallomásait, mellyek mindig mistificatióknak bizonyultak be. A’ hírlapok lassu polémiáján nehány hét óta észrevehető, hogy kifogytak a’ nagy és ingerlő anyagból. Jobb tárgy hiányá­ban felmelegitették az ellenzéki lapok egy közel kamrai feloszlás hírét, melly rendszabályhoz mindenféle nézeteiket kapcsolák. A’ J. d. Débats óhajtja, hogy a’ kormány hivatalos nyilatkozás által ama híreket czáfolná meg, ’s akkor aztán az ellenzéki lapokat választótestületekröl ’s feloszlásról fecsegni hagyhatja, mennyit akarnak. Strassburg, april 22. Tökéletesen csalatkoztak, kik a’ beálló tavasztól az európai viszonyok hadi kifejlését várták. Ol­y mélyen élünk a­ békében, hogy az előbbi zajos ingerültségekre csak álomként emlékezünk. Még mindig történnek ugyan néme­ly

Next