Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-23 / 40. szám
felöl, mielőtt részletes tanácskozás alá jött. A taksa „nyomozódó“ természete elfeledtetek, s épen az ezen pontra vonatkozó záradékok fogadtattak el észrevétel nélkül, mintha maguktól értetődnének. Ha még tanúságra lett volna szükség hogy a bilire nézve előzményezett ellenszegülés felekezeti nemű volt, ezzel szolgáltatva volna: az ellenzék vezéreinek az általuk eleinte olly hevesen megtámadott rendszabályban nagy alakokban kell megegyezniük, vagy maguk közt megegyeztek, az országra egy gyűlöletes és veszélyes rendszabályt róni, hogy vetélytársaikat bizalmatlanságba ejtsék. Becsülethozó „alternativa“. — A whig Examiner különös éles ócsárlással emeli ki, hogy Baring módosítványa a brit tőkék idegen birtokosait a taksától fölmenteni, a ministerek által támadtatok meg s igy félrevettetett. E teket „nemzeti hitszegés kezdeményének“ nevezi. Az idegen, nem az országban lakó tőketulajdonos, a brit státushoz nem áll a nyilvános hasznok és nyilvános tettek részvevőinek arányában, hanem egyesegyedül mint státushitelező, világos óvással tőkekamatjának minden terheltetése ellen. S az önkény és igazságtalanság, mellyel e stipulatio megszegetett, egy ugyanaz marad, tegyenek az idegen tőketulajdonosok igényei 30.000 font szget évenkint mint most, ha 30 milliót tennének is. Ehhez járul még egy másodrendű igazságtalanság vagy, mellyet a parlamentben meg sem említettek: a belföldi tőketulajdonos, ha összes jövedelme 150 fontnál kevesebbet tesz, adótóli mentességet igényelhet, a külföldi tőketulajdonos nem, mert azt felelnék neki: „Mit sem tudunk felőled, nem írhatjuk össze vagyonállapotodat, csak úgy ismerünk mint státushitelezőnket.“ Az itt kérdésben forgó summa igenis csekély, de az elv, mellyről itt szó van, a legnagyobb fontosságú. Sir R. Peel mondja, ha az idegen tőketulajdonosoknak nem tetszik a taksa, most, midőn a kamatlább magas, igen jó alkalmuk volna, magukét eladni, így beszél minden nyers, igazságtalan, ki zsarolás után jár. A csalfa korcsmáros, ki az utast meghúzza, azt mondja neki, ha árjegyzékei nem tetszenek, más vendéglőbe mehet. A legnagyobb mértékben gyalázatos, hogy Anglia első ministere, kinek hűsége és hite jólétének lelke egy hitelkérdést más alapon képes volt tárgyalni, mint az igazság és becsület alapján, hogy nem irtózott egy aljas piócza szavát alkalmazni, melly zsákmányáról bizonyos. így szokta sir R. Peel pártja zsarnoksága és vakmerősége napjaiban a nép panaszait a rosz kormányzás felől gavallér módú felelettel letorkolni: „Ha a nép megelégedetlen az Angliában fenálló intézményekkel, kivándorolhat.“ Paris, máj. 10. A versaillei vasutáni szerencsétlenség nagyobb és iszonyatab, mint eleinte látszott. Megfutva, agyonnyomva, összezúzva, forró víz- és izzó parázstól megégetve — borzasztó kép, mellyről csak annak lehet fogalma, ki a szörnyű igazságnak legalább egy részét látta. S a paksiak, kik általában minden benyomásra sokkal fogékonyabbak mint a föld minden más fiai; kik egy a Szajnába esett macskánál óráiglan ácsorognak s egy elesett bérkocsislovat megsirathatnak, e szerencsétlenséget fölöttébb szivökre veszik. Egyébiránt minden iszonyatossága s irtózatossága mellett nem kell feledni, hogy épen a ritka s egyetlen szerencsétlenség előre nem látható, de alkalmasint nagy intés a jövendőre nézve. Szomorú, ha illy alkalomnál mindig ismét a régi és kis renitentia bújik elő az új és nagy találmány ellen. Ha a vasútáni szerencsétlenségek közönségesen szomorú nevezetességre jutnak, ez bizonyára inkább fekszik az egész intézet újdonságában mint egyes eseményben , s ha látszólag gyakoriabbak mint a közönséges utakon, ne feledjük, hogy azok az utasok sokaságát és igy a veszélyt szaporították, s hogy könnyebben történhetik valamelly baleset ott, hol hatszáznál több ember szorong és repül tizenhét vasutkocsin (melly eset tegnapelőtt fordult elő, mint ahol tizenegy személy mászik a közönséges gyorskocsikban. Mind a két vasút igazgatóságairól meg kell vallani, hogy az ünnepre minden lehető előgondoskodást megtettek s igen jól elintéztek. A kocsivonat csak 52 órától kezdve ment légyen szokatlan gyorsasággal, mi csakugyan növesztendette a veszélyt és szerencsétlenséget. Különben arról nem vádolhatni a szállításokat. Bizonyára az eltört tengely volt az ok, s hogy a közönséges kocsi tengelye szintolly könnyen, ha nem könnyebben, törik, mint a vasútkocsié, tudva és eléggé tapasztalva. Valjon a négykerekű mozgonyok veszélyesebbek-e a hatkerekűeknél, a technicusok dönthetik el. Több szózat igen hangosan emlékeztet, hogy azon gyorsaság, mellyel a szállítások léteznek, 10 mérföld egy órára, túlságos és alább szállítandó. Illy szerencsétlenség, véleményem szerint, ne arra intsen, hogy a megszokott eredménytől elálljunk, hanem hogy a szereket és erőket jobban használni s mindig tökélyesbíteni tanuljuk. Hiszen az egész intézet még csak gyermek, s még sohasem létetett találmány áldozat nélkül. A civilisatio szinte, mikint a természet, fájdalommal és szenvedéssel szül.— Bár sok német volt más, okán Versaillesben, a holtak és hiányzók közt eddig még egy sem találtatott vagy neveztetett. A rendőrprefektus ma délután a tengerügyministernek jelenté, hogy d’Urville admirál, feleségével s egyetlen tizenöt éves fiával együtt, .A baleset áldozatai közt a morgueban letéve megismertetett, ők a második kocsiban voltak, mellyben majd minden utas elveszett. Paris, máj. 10. Politika irodalom és színház pillanatnyira alárendelt kérdésekké váltak, mindenki a Meudon melletti szomorú vasuteseménnyel foglalkozik. Ha két barát találkozik, nincs sürgős!) dolguk mint egymásnak kölcsönösen szerencsét kívánni, hogy még életben vannak ; s a legszámosb, legszomorítóbb adatok, legyen ez kedvezmény által, mellyel túlzások mindenha nyertek, legyen, mert a nagy tömeg panaszai és boszuságai okait inkább nagyítja mint kisebbíti, közönségesen leginkább fogadatnak el. Már szépszám phantastikus, iszonyatos vagy érzékeny anekdoták hozattak kerengésbe, mellyek nevezetesen az asszonyi lakosságnál nyernek tetszést; ámbár csak kevés óra folyt le ama balesemény óta, mégis minden olly sebesen haladott; a történet tehát, valamint eredete és öszefüggése, olly zavart, más részről a kigondolási és kicziczomázási modor olly nagy, hogy már egész tömeg regék és mesék alakultak, mellyekben a nem eléggé óvatos kritika nehezen találja fel magát. A holtak és sebesültek száma ekkorig a legkülönfélébb becsüléseken ment át, s a 30 és 80 számok közt forgott folytonos növekedési s apadási változásban. A morgue s a többi helyek, hol a holtak kitételűek, szakadatlan számos népségtől körültáborozvák és szerencsétlenségre hozzáférhetnek. Személyek, kik állásuknál fogva, vagy kora megérkezés által odajuthatni képesek voltak, állítják, hogy e fáradságteljes és türelmetlen sürelmes odanyomulás legnagyobb részt hasztalan fogna lenni, minthogy a tűz a holttesteket többnyire megismerhetlenekké tette. Iszonyatos néhány tanú elbeszélése, mikép hallottak volna a kocsik ablakain a szénen keresztül asszonyokat és gyermekeket segély után jajgatni, anélkül hogy segélyt hozhattak volna nekik. Nem lehet, állítják, kínosabb érzelmet gondolni, mint a teljes tehetlenséget illy borzasztó lármánynál. A szerencsétlenség eredetéről száz hírek és gyanitások vannak, fogadásról beszélnek, melly létetett volna a Versailles és Paris közti tért 12 percz alatt átfutni, s bármilly mesésnek tessék is e tudósítás, mégis vannak elegen, kik neki hitelt adnak. Hogy ez esemény épen a vasutak feletti tanácskozásokkal esik össze, természetesen rész előjelnek tekintetik s a Szajna-balparti Versaillesi vasút hosszabb időre használatlan maradhat a közönség tömege által. Paris, május 11. A vasutáni esemény legnagyobb ijedtséggelölte el a várost, úgy hogy sem a cholera idejében sem az 1832- es 1834-i zendülésekben nem láttatott fölindultabbnak. A nép a vasutakat össze akará rombolni, s a rendőrség, mint mondják, a többi kettőt is elzárta tegnap, nyugtalanságok eltávoztatása végett, mi azonban nem bizonyos. A javaslatok, mellyek ezentuli hasonló szerencsétlenségek elhárítására tétetnek, tuczatonkint teremnek s többnyire ollynemisek, hogy a vasutakat teljesen lehetetlenitendenék. A szerencsétlenség valódi okára, t. i. a szállítás fölöttébb gyorsaságára, úgy látszik, keveset gondolnak. A balparti vasútnak, mellyen a szerencsétlenség történt, már régóta szokása volt az egyenes szállításokat, mellyeknél útközben megállapodás nem történik, 17 percz alatt tenni, azaz négy perez alatt egy franczia mérföldet; s bizonyosnak mondatik, hogy azokat némellykor csak 10 perez alatt tette, igaz, hogy Brunnel a bristoli vasúton még rövidebb idő alatt tön próbautakat, de ő egyedül volt, egészen uj erőművekkel ellátva, utan épült vaspályán, mellynél nem lehetett valószínű, hogy baleset történendjék, mindenesetre pedig saját életét koczkáztatta; de 6—700 személyi szállítások olly gyorsaságban a vasutak jelen állapota mellett s olly erőmüvekkel, mellyek már jó ideig szolgáltak, gonosz esztelenség, annál inkább, minthogy teljesen czélszerűtlenek. Mert kit érdekelhet, néhány perccel előbb Versaillesből visszatérni? A jobbparti vasút e tekintetben mindig óvatos volt, egyenes szállításai 35 perc alatt történnek, sohasem is esett rajta szerencsétlenség. E vasúton épen két év előtt útközben szinte tengelye tört egyik gőzerőműnek; azonban, minthogy a gyorsaság mérsékelt volt, a mozgony jókor megállíttathatott s az egész vonat a megsértett erőmű által lassan ismét visszatolatott Párisba. Lehetetlenség illy eseteket kikerülni, de lehetséges azokat árthatlanokká tenni. A tudomány elhaladása sok előbbi veszélyt, mint például a gőzkatlon elrepedését, majd lehetlenné tette ; de azon nagy gyorsaság, mellynek magában mindig veszélyesnek kell maradnia, a mostani nehéz erőműveknél kétszeres, minthogy ezek sulyyoknak mozgásukhozi aránytagisága (combinatio) által csaknem kiszámíthatlan gyors feldörzsölésnek tétették ki minden részökben. Csaknem bizonyossággal előrelátható, hogy rövid idő alatt feltaláltatandik mód olly erők alkalmazására, mellyek a gőzerőművek roppant készületét nem kívánják, s akkor majd a gyorsaság szaporíttathatandik is, szemlátomásu veszély nélkül. Páris, máj. 13. A borzasztó vasutszerencsétlenség mindenféle javaslatokat szült olly intézmények iránt, melylyek által illy balesemények ismétlődésének eleje vétetnék; így például Louvois marquis a Journal des Débatsban tanácsolja, hogy a gyorsaság minden órában 10 hetesnyire határoztassék ; hogy négykerekű helyett csak hatkerekűek engedtessenek használtathatni; hogy az utazókkal telt kocsik legalább három üres vagy kereskedési czikkekkel megrakott, s legközelebb kocsipajzs (waggonbouclier) azaz durva gyapjuzsákokkal kitömött kocsival választassanak el a mozgonytól; végre hogy választmány neveztessék ki s neki nehány kilometres vasút engedtessék át gyakorlati próbálatok és javítások tételére, mi mellett az emelkedés, kanyarodás stb. minden nehézségei meggyőzendők volnának. Egy másik módszer, s ezt a ministerlap kiváltképen találja világosnak, az, hogy a vitel, mint Blackwall pályáján, ne mozgonyok által történjék a húzás, hanem csigákon tekerődző kötél által. Szétpattanások és felfordulások így épen lehetetlenek volnának, s minden öt pereben indulhatnának el szállítmányok. A felett, hogy több mozgonyt előfogni vagy épen egyet hátulról tolólag működtetni nem kell, mindenki megegyez. Páris érseke más, aki esemény áldozataiért péntekre az érseki megye minden templomába csendes misét olvastatni rendelt. A pakrkamara is nyilvánító részvétét a szerencsétlenek iránt. A moskvai herczeg indítványára határoztatott egy legközelebbi ülésben a ministerektől a szerencsétlenség okai iránt felvilágosítást kérni. Paris, máj. 11. Emlékezhetni, hogy Quénisset megkegyelmeztetése azon körülményesebb fölfedezéseknek tulajdonítandó, mellyeket ő a titkos demagóg társaságok ármányairól tett. Azóta a rendőrség követé az általa mulatott fonalakat, de több elfogatás olly kevéssé felelt meg a várakozásoknak, hogy az elfogottak többnyire ismét szabadon bocsáttattak. A rendőrség azonban még vigyázóbbá len s észrevette, hogy az ismeretes Considere, ki már három politicai pörbe volt bonyolódva s mégis Laffitte urnál marad szolgálatban, egy szabónál, ki a rendőrség által heves republicánusnak ismertetik, utóbbi hetekben gyakorta megfordult. A gyanú növekedett, midőn a múlt hét kezdetén emberek láttattak kis zacskókat éjjel e szabó lakásába vinni. A pillanat kedvezőnek látszott általányos házmotozást intézni. Eleinte ugyan csak néhány fegyver s csekély töltelék találtatott, melly mégis elegendő jelnek látszott több személyt hadiszerek tiltott készítése vádja alatt törvényszéki őrizet alá helyezni. Azonban a nyomozás folyama mutatá, hogy még más dolgoknak is kell rejtve lenniök. E szerint uj motozások intéztettek, miglen a rendőrség meggyőződött, hogy a lett elfogatások, mellyekbe elejénte nem sok nyomadékot helyzett, a király élete elleni uj összeesküvés fölfedezésére vezethetnének. S valóban utóbb a szabó pinezéjében ujnemű gyúlékony golyók találtattak elásva, mellyek, ha bizonyos erővel földhöz juttatnak, iszonyú durranással lobbot vető bombakint szétpattannak. Csak egyetlen illy golyót kellene kocsiba vetni, hogy a benülök szétszaggattassanak. Még soha sem találtak föl a republicanusok olly ördögi gyilkos fegyvert, mint e „bouteilles incendaires“, mikint ők nevezik. Toulon, máj. 9. Afrikai levelek szerint úgy látszik, hogy egy hadi tüntetés Marokkó ellen folyamatban vagyon. Ápr. 28. Bugeaud Oranba érkezett, s egy nappal azelőtt a „Grandeur“ gőzös Tangerbe ment azon hajóosztályhoz csatlakozandó , melly a tengerszoros nyugoti részén czirkál. Azonban Hugón admiral hajóserege, melly révünket tegnapelőtt hagyá el, folyvást a hyeri szigetek síkján tartózkodik, hol hadi gyakorlatokat tesz. Azon vélemény — joggal e vagy nem, kétséges — általánosan el van terjedve, hogy Angolország keze marokkói viszályainkban vájkál. Hogy bármilly nemű közbenjárást közönyösen nem tekinthetünk, bizonyos, mert algíri birtokaink biztossága függ tőle. Aanangolország. A spanyol congressusban majd 5kén Las Navas az Izabella királyné férjhezadásának hirére emlékeztetett. Nem hiheti, hogy olly kormány, melly magát Spanyolország iránt barátságosnak s szövetségesnek nevezi, ez ügyben kezdőleg akarjon fellépni. Gonzalez úr felesé, a ministerium kötelessége a nemzet becsületét és méltóságát fentartani; soha sem fogja megengedni, hogy valamelly külső kormány Spanyolország királynéjának férjhezmenési ügyébe avatkozzék; soha sem fog idegen befolyást e kérdésben elismerni, melly tisztán nemzeti. Gróf Las Navas megelégedettnek nyilatkozott.— A 160 milliónyi kincstárpapirok miatti törvénynek első czikke ugyanazon ülésben Cantero úrnak a kormánytól és választmánytól jóváhagyott pótlásával elfogadtatott, s a tanácskozás a másodikról kezdetett, melly által a kamatláb 6 perre alapíttatik. — Van Halen főkapitányhoz Barcelonába utasított parancsoknál fogva ez felhatalmaztatik, egy az 1840. jul. 1. a pártok é s rablócsoportok kiirtására kibocsátott bandát ismét érvényessétenni. Ha a lázadó csapatok közeledésekor valamelly község hatóságai nem tesznek rögtön mindenfelé a legközelebbi katonaszakaszokhoz jelentéseket, akkor azoknak egy a sorshúzás által kijelölendő tagja agyonlövessék, a többi két évi börtönre, a község pedig minden 20 házzal 20.000 real pénzbünhödésre ítéltessék. Minden befogott lázadó azonnal agyonlövessék. Minden lakos, ki nem katona vagy minciano, ugyanezen büntetés alatt kiadja fegyvereit. Milly szükséges ezen szigor, azt az elhíresült Felip egy új csínja mutatja. Máj. 1-jén este negyven és néhány emberrel San Angel községben terem, midőn ennek lakosai nyílt téren tánczban mulatoztak. Csak öt milinciano volt kéznél. Ezek közül ketten legott agyonlövettek, a többi megmenekült. A banda az alig egy legua távolságú franczia határról jött, s azonnal eltakarodott. Emberei jól voltak ruházva és felfegyverkezve. Mellékön keresztet viseltek veres posztóból, s köztök egy kapuczinus volt őket buzditgató, hogy senkinek se kegyelmezzenek meg. Madrid, máj. 2. Nálunk ma nagy polgári és vallási ünnep kezdődik. A spanyoloknak nem lehet nem büszkeséggel gondolniok 1808. május 2-kára, melly napon egy fegyvertelen népesség s mintegy huszonnégy pattantyús, a haza s fejedelme iránti szeretettől hevítve, Napoleon seregével e főváros utczáin szerencsésen megvívott s azáltal némileg a jelt adta nem csupán Spanyolország hanem Európa fölkelésére a század óriása ellen. Ez okból más, 2 ha szentnek tartatik, nem gyülölségből, mint valaki vélhetné, egy most barátságos szomszéd nemzet ellen, hanem mert ahhoz a nemzeti dicsőség- s a spanyol hazafiság magas emelkedésének emlékezete csatolva. A pradóra vivő utczákon pezsegtek mindenrendü emberek, s a templom, hol az ünnepélyes gyászmise tartalék az akkor elesett spanyolokért, telve volt ajtatosokkal. Mise után a polgári és katonai hatóságok, a magistratusok s a város községtanácsa, a cortestagok, végre maga Espartero számos főtiszti karral, valamint az 1808-ki csataáldozatok rokonai, a templomból a pradora vonultak; a katonaság az utczán végiglen sort képezett. Azon helyen, hol akkor a leghevesb harcz volt, a Paseo del Prado mellett, szép kőemlék emelkedik: egy ravatal s fölötte csúcsoszlopok vagy obelisk, az egész vasráccsal körülzárva, melly és az emlék közt kertecske virul. Ez emlékhelye az 1808. máj. 2-kának „Ilívség tere“ (el campo de baltad) nevet visel. A kőkoporsóban Daoiz és Velarde pattantyuslőlisztek hamvai nyugszanak, kik, miután csak 11 emberrel az ostromló francziáknak olly soká ellenállottak, ezektől árulólag lemészároltattak. Ők valának elsők, kik Napóleont megverték, s emlékük a spanyoloknál örök tiszteletben él. Ravataljokon ma három oltár volt emelve s reggeli 6 órától déli 12ig itt misék tartattak, melylyek szabad ég alatt e szép helyen s illy emlékezetek tekintetéből vallási ünnepélyes benyomást tettek. Midőn a hatóság nagy vonala megérkezett, a valenciai érsek a plébánai papság segédlete mellett responsoriumot énekelt.