Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-12-07 / 97. szám
97. [60.] szám. A Zlirnek kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmesb politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK December 7.1843. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés 12-ik félévre postán G ír 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., bontókkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Figyelmeztetjük a t. ez. közönséget lapjaink jövő 18AA-ik évi folyama iránti rendeletük minélelőbbi megtételére, minthogy fölösleg számú példányokat nyomatni nem szándékunk. Az előfizetés ugyanaz marad, t. i. postán 6 frt. 48 kr.; helyben, borítékkal 6 frt. 12 kr. ; boríték nélkül pedig 6 frt. égő pénzben. — Helyzetünk azon kedvezősége mellett, hogy az országgyűlési tanácskozásokról a különösen á télt közlekedés nehézből téves, minden más honi lapoknál— egy, néha két számmal is — előbb adhatjuk tudósításainkat, lapunk eddigi szelleméhez s irányához ezentúl is hívek maradunk. A szerkesztéség. Tartalom. Magyarország. Kinevezés. Országgyűlési közlés. 117-ik kerületi ülés, határozata a Rendeknek az elölt napi zavaros orszülés jelenetei következtében. 79-ik országos ülés a KK és RRnél; a kerületileg megállapított határozat tárgyaltatik, s a kir. levélre szerkesztett fölírási javaslattal együtt elfogadtatik. 18-ik kerül, ülés. A megyei kicsapongások korlátozása iránt készített kér. válm. munkálatának vizsgálata megkezdetik. Helybeli újdonságok. Tudósítások Tolna és Soprony megyékből. Vegyes közlések. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Uj ministerium. Portugália. Görögország. Trónbeszéd. — Kisfutár. Magyar iró. Hirdetés: IV Magyarország. 6 cs. k. Felsége a királyné Cziráky Carolina grófnőt, született Walters’kirchen bárónőt palotahölgyének kinevezni legkegyelmesben méltóztatott. Országgyűlési közlés. CXVIII. kerületi ülés, decemb. 4-kén d. e. 9 Vatra- Fer. Elnökök: 13 n ek . Lajos Trencsin, és Fejér Lajos Heves megyék követei. Jegyző: Paóczy László. Naplóvivő : Zsoldos Ignácz. — Mielőtt a szombati határozat fölolvastatok, jelenté az elnökség, mikép személynök önmaga a fenforgó tárgy iránt a követi karral előleges conferentiában óhajtana értekezni. E kívánatnak az elsőben fölszólalt tag ellene nyilatkozók, s ugyanazon nyilvánosságban vélte a kérdést tárgyalandónak, mint maguk a tények történtek volt. Hasonló értelemben szólt a második követ is. Utána azonban egy ellenvéleményű tag nyilatkozik, s nem látván üdvösnek , hogy a már megtörtént bajok és bortyolódások után újabb nehézségek s kedvetlen viszonyok idéztessenek elő az elnök megtámadásával: mind a méltányosság, mind a feszült állapotnak biztos a kiegyenlítése, mind az illendőség és méltánylat tekintetéből szükségesnek látta, hogy a két. RR. elnök önmaga kivonatára hajolva, mielőtt az ellene határozott óvás iránt a szerkezet nyomán tovább tanácskoznának, az általa megtartatni kívánt magánértekezést elfogadják. Megengedtetni kérte egyszersmind a szóló, hogy legújabban érkezett utasítását fölolvashassa, mellyben a királyi leirat elfogadásától k iltalik. Miután utasítását fölolvasá, ennek meghagyása következtében a szombati határozat ellen nyilatkozék, mellyben implicite a királyi levél elfogadása foglaltatik. — E szerint meg valának oszolva a vélemények az iránt, el kell-e fogadni az elnök ő nagyméltósága által tartatni kívánt conferenciát vagy nem? A főbb szónokok közül hárman az elfogadás mellett nyilatkoztak, az illyelőleges értekezéseket több országgyűlési példák szerint nem csak szokásosnak, de néha jótékony eredményűeknek is állítván. Nézeteiket többen magukévá tették, az ellenvéleménynek azonban a conferentia elfogadásából magukra a kérülésekre nézve is káros következésektől tartottak, mert azt hivék, hogy ha most ezen, a szombati határozat hitelesítése iránt hirdetett kér ülés elhalasztatnék, más alkalommal, e példára hivatkozva, más követek is tehetnék azt, hogy valamelly végzésnek gátlása végett, mielőtt az kimondatnék, az ülés elhalasztását indítványozhatnák, s illy után a kormánynak is befolyás szereztethetnék a kérülések folyamának akadályozására. A conferentia mellett nyilatkozott követek egyike előre bocsátván azon abnormis állást, mellyben a BR táblája az által helyezve van, hogy nem önválasztotta elnökkel bir, addig is, mig ez orvosolható lesz, a viszonyokhoz illeszkedést szükségesnek tartotta, s bizonyos gyengeséget vélt abban találhatni, hogy némellyek a magánértekezéstől, s így az elnök önmagával a érintkezéstől idegenkednek. Hisz ezáltal, úgymond, sem a nyilvánosság útja el nem záradik, sem arra senki nem kényszerittetik, hogy máskép nyilatkozzék, mint érez és gondol, s önállóságát mindenki föntarthatja , ha csakugyan elegendő erővel bír a nemzet és a tábla jogainak védelmére. Bajosnak látta egyébiránt a szóló, mindig csak a megtörtént dolgokkal bíbelődni, és nem tekinteni inkább a jövendőre. Loth felesége is azért jön sóbálvánnyá, mert visszatekintett. Különösen törvényhozónak szükség többször előretekinteni, mint hátra ;s ö, Hiedelem s méltánosság tekintetéből is annál kevesebbé vonakodik a conferentiabeli érintkezéstől , mert elég erősnek érzi magát így is , amúgy is megállani nézetei mellett, s azt hiszi, hogyha azon kívánságot a kér. Azek megtagadják, gyengeséget árulnak el általa. A conferentiára hajlandó vezérszónokok egyike nem találta helyesnek egy ellenvéleményű tag azon kijelentését, hogy a táblát a közelebbi történtekért hibáztatá. Miért nem terjeszté elő, úgymond, ellenvéleményét és javaslatát a conferentiában? Miért nyilatkoztatja elégül ellenségét a teremen kívül, s miért csak most? Valljon miily utat kívánt volna választani azon követ? Hogy ne tartassák országos ülés? Ez nem a BRek egyes tagjaitól függ. Ha pedig abban részt nem vettek volna , a más véleményűek leszavazandolták őket. Az országgyűlés eloszlatása szinte nem tőlük, hanem őfelségétől függ.—Miért roszalja tehát azokat, miknek máskép történniök nem lehetett? Ezzel, úgymond, fen lehet talán tartani a népszerűséget, de az ügynek használni nem. — S midőn emiatt a hallgatóság ellene, most először az országgyűlés alatt, zúgni kezdett, határozottan nyilatkoztatá a szónok, mikép őt sem kormány, sem közvélemény, sem a karzatok soha meggyőződésétől el nem tántoríthatják; s miután ez ügyben más expediens nem volt, miután a külön conferentiákban a kérdés eléggé meghányatolt, s azokban a hibáztató tagnak véleménye okokkal megczáfoltatott, nem volt más cselekvésmód, mint a mi történt; de ama jeleneteket a tábla méltósága sülyesztésével megújítani nem lehet. A szónok mindig az ellenzéken volt, s míg él, folyvást azon oldalon álland ; de ez nem tartóztatja őt a személynök által javasolt conferentiabani részvéttől, minő conferentiához hasonlók más országgyűlések alkalmával is tartattak. Ez által sem jog, sem nyilvánosság nem fog szenvedni semmit; nem veszélyeztetnek legkevésbé is a kér ülések, s mind ezekben, mind országos ülésben bízvást kimondhatja e tárgyra nézve véleményét és meggyőződését bárki; egyébiránt ő e részben is alárendeli magát a többség akaratjának. — Ugyanezen szellemben nyilatkozik utána egy másik hatályos szónok is. Anélkül, úgymond, hogy magát bármiféle hatalom által hitvallomásra kényszerittetni engedné, kénytelen a gúnyos megtámadás ellen védelmébe venni egy olly férfiút, kinek ajkain az örök igazság szavai szoktak hangzani, s kivel négy országgyűlésen sót és kenyeret együtt evett. Szigorú figyelmeztető szavakat intézett azután a hallgatósághoz, s válaszolt a bizodalmatlankodást emlegetett követeknek. Szavait, az ifjúságra vonatkozólag, azzal végezé: szeretné úgymond mindazok névjegyzékét leirni, kik most olly hévvel, olly indulatosan szokták nyilvánitni tetszésüket vagy nem tetszésüket, — hogy majd midőn magányába visszavonuland, idörül időre elővehetné azon jegyzéket, és láthatná, kik, s hányan lesznek azok, kik mindvégig hívek maradandnak az ellenzék soraihoz. — Ismét több ellenvéleményű tag szólalt föl, s ezeknek egyike nem akarván az előbbi szónokok egyikét azon térre követni, hol a külön conferentiákban történtek és mondottak hozatnak közönségeiébe, egyszerűen nyilatkoztasd, hogy a conferentiára történt meghívást még azon esetre sem fogadná el, ha a többség arra késznek nyilatkoznék is. — A conferentia kérdése még igen sokáig foglalatoskodtatá a kér. RRet. Történtek számos nyilatkozatok és czáfolatok mindkét részről. Némellyek szavazatot is sürgettek; mások azonban ezt helyén nem látták, s pedig anynyival kevésbbé, mert a határozat által úgysem lehetne senkit kiszeríteni, hogy akarata ellenére részt vegyen a konferentiában, mint némellyek valósággal ki is nyilatkoztaták, hogy abban, hozandó végzés mellett sem veendenek részt. Ennélfogva mások azon kérdést akarták szavazásra tűzetni: megtartassék-e ez nap valósággal a kérülés a szerkezet megvitatása iránt, vagy pedig elhalasztassék holnapra? De ez is elmellőztetés, s végre a szerkezet csakugyan fölolvastatott, tárgyaltatott, —s némelly változtatások fölötti vitatkozás után, — mellyeknek egyike szavazat által fogadtatok el, — tetemes szelídítő módosítás után, lényegileg a szerint, mikép ezt szombati közlésünkben adtuk, mégis állapíttatott. Az ülésnek d. u. 12 órakor jön vége. Hetvenkilenczedik országos ülés a KKnál és RRnél, december 5-kén d. e. 9/2 órakor. Bemutattaték a kerületi elnökség által személynök öninga fölszólítása következtében a közelebbi ker ülés eredménye, t. i. a tegnapi meghitelesitett határozat, melly tartalmára nézve mintegy e következőkben összepontosul: miután Horvátország követei a KK. és RR. táblája által f. e. jul. 20 án tartatott országos ülésben törvényes formák szerint hozott, az elnök által végzésnek kimondott határozatot, melly szerint tanácskozásaik közben egyedül a magyar nyelv használtathatók, semmibe nem véve; a f. e. dec. 1 -je napján tartatott orsz. ülésben tettleg megsértették, miután az elnök ez alkalommal a KK. és RR. által felszólalva törvényes kötelessége szerint a horvátországi követeket a határozat megtartására nem kötelezte, de magának a határozatnak törvényességét is kérdésbe vévén, azt fen nem tartotta; a KK és 13R. ezen elnöki eljárást törvényesnek el nem ismerhetvén, a horvátországi követek teltleges erőszakoskodása ellenében pedig magok részéről mégis teltleges erőszakhoz nyúlni a törvényhozás méltóságával megegyezőnek nem tartván, elhatározták, hogy a június 20-án hozott határozatukhoz , és az October 12-diről érkezett kegyelmes királyi leiratra tett felírásukban kimondottakhoz szorosan ragaszkodva, azon esetben, ha a horvátországi követek a határozat ellenére más mint magyar nyelven szólalnának fel, nyilatkozásaikat, tekintetbe venni nem fogják, s országos naplóba más mint magyar nyelven mondott beszédeket felvétetni nem engednek, a gyorsírót pedig olly beszédek jegyzésétől, és a napló hitelesítőket azoknak hitelesítésétül világosan eltiltják. — Végződvén a felolvasás, elnök ő amaga következőleg intézi szavait a KK. és RR. gyülekezetéhez: Tek. KK. és RR! Ezen határozat kér. javaslatában leginkább elnöki eljárásomról van szó. Azt fogják látni a t. KK. és RR , hogy ezen körülményből kötelességem leve ezen határozatra észrevételeimet előadni. Igen könnyű lesz számot adni közönséges helyen tettemről, mert minden eljárásom e dologban többnyire ezen a helyen történt, a mint a naplóban föl van jegyezve, s a mint az a dolog kiterjedéséhez képest másutt is — szinte elnöki tisztemnél fogva — majdnem világosan történt. Hibám-e az 1. KK. és RR. vagy talán jó oldalom? Talán az első. —Én egy nyílt levél vagyok, kibe mindenki bátran betekinthet, nálam zárva semmi sincs, nyilván szólhatok és akárhol számot adhatok, és épen azért ha csak az. KK. és RRhez kellene szólanom, kikhez közelebbről szólok, rövid lennék; de én fejedelmemnek és a statusnak szolgája vagyok, és valamint a fejdelem úgy — a nemzet bizodalmára is szükségem van. Ez ollyan documentum, melly nyilvánossá tétetik, mellyre nézve nekem is okát kell adnom annak, a miben magamat nem helyesen látom megrovatva, mert a mint mondom, mind fejedelmem mind nemzetem bizodalmára szükségem van. Kénytelen vagyok előre bocsátani az egész dolognak, melly belkünket olly régen s valósággal erősen és szomorúan foglalatoskodtat, eredetét. Rövid leszek. Először is máj. 24-kén volt itt arról szó, hogy az akkor felszólalt horvátországi követek magyarul szóljanak. Előadtam ellenokaimat akkor a töröknek s azoknak is, akik közbeszólónak, s most más véleményben vannak, s ezt nem csodálom, mert véleményt változtatni a dolog kifejlődéséhez képest lehet; akkor oda nyilatkoztam, hogy a horvátokat kényszeríteni nem lehet, hanem ha törvényt fognak a t. KK. és RR. e részben hozni, hogy jövendőre a horvátok magyarul és más nyelven ne szóljanak. Ez volt máj. 24kén. A jun. 20-i napnak történetét nem akarom előhozni, az tudva van , röviden megemlítem mégis, mi a dologhoz tartozik, hogy itt egy vélemény volt, először, melly szerint az javallatott, hogy a határozat az iránt, hogy e helyen csak magyarul lehessen szólni, meghozassák, és ha a horvát követek latinul szólanának, előadásaik figyelembe ne vétessenek, azok se a censorok által ne revideáltassanak se hitelességük ne legyen se a naplóba ne menjenek. Midőn a f. Karoknak és RBnek ezen javaslat ellen okaimat előadom, akkor egy más javaslat támadott, melly azon határozatot kívánta minden kivétel nélkül hozatni, hogy itt máskép mint magyarul szólani ne lehessen. Én mindent elkövettem, amit egy elnöknek, az ellenkezőről meggyőződött elnöknek elkövetni lehetett, hogy a J.KK és RRket más gondolatra vigyem. Fő okaim ezek voltak, hogy a dolgot sem törvényesnek sem czélirányosnak nem tartottam; midőn ellenünk sokan nyilatkoztak és a javaslat mellett látván a többséget, az ülés végén mint a napló is mutatja, azt mondtam, hogy ha azok is,kik az előbbi javaslatban valának, átmennek a második javaslathoz, akkor a többség e mellett van, a közfelkiáltás „igen“ volt, és ekkor a többséget, mint tettet, kimondtam; az utolsó része a naplónak azt mutatja, hogy összehúzván ellenokaimat, azt jelentettem ki, hogy bár a határozatot mint tett dolgot kimondtam, de törvényesnek és czélirányosnak nem tartottam. Ez volt a jún. 20-kai rövid történet. Június 28-kán horvátország követei jónak találták ezen határozat következtében óvást tenni deák nyelven; én röviden megmondtam, mi van azon óvásban. A t. KK. és RRnek véleménye kétfelé ment, egyik bevétetni és föl nem olvastatni azért nem akarta, mivel ezen óvás latin nyelven vala beadva, a másik azt mondá : azért nem, mivel ezen tábla közhatározata ellen óvás nincs. Én a t. KKkal és RRkel együtt, közönségesen véve a dolgot — bármilly határozat ellen történik illy óvás — azt hittem, hogy a határozat ellen történtek ugyan itt