Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-13 / 99. szám
tartalma, de különösen szivnemesitő irányánál fogva is, ajánljuk azt főkép vallásos érzelmű hölgyeinknek. — Ó- Budán már nőruhákra való gyapjukelmét is készítenek. És igy egy részben segítve van a legnagyobb szükségen is, melly a hölgyeket annyira aggasztá. — Beimel könyvnyomtató intézetét nevezetes változás, javulás éri a jövő évtől kezdve. Az intézet számára máris igen csinos belük öntetnek, s több gyorssajtó készíttetik. Sok szerencsét kívánunk ezen, irodalmunk gyarapodása, s a pesti könyvnyomók magas árszabása miatt annyira szükséges vetélytársi fölemelkedéshez! Éljen a concurrentia! s győzzön a jobb ! — Egy időtől fogva örömmel tapasztaljuk, mikint Egressy Béni zenésztársasága, megfelelve a közkívánatnak, kivetkezék egyoldalúságából, s most már sok jó régi csárdást, s Rózsavölgyi művei közül is több jeleset játszik. — A jövő farsangon adandó magyaros tánczvigalmakhoz leginkább ajánlhatjuk ezen zenésztársaságot, melly mindenféle tánczzenét ügyesen játszik, s kivált a magyart ugyancsak talp alá huzza. A körben is szívesen elhallgatnánk őket havonkint legalább kétszer, háromszor! Azonban a tespedésnek indult nemzközről még majd bővebben fogunk szólni. — A napokban Vörösmarty, Yachot Sándor s a Pesti Divatlap szerkesztője elött olvasá fel Petőfi legújabb nagy költeményét, illy czim alatt: János vitéz, s ezen, irodalmunkban még eddig szokatlan modorú népmese, mondja a Divatlap, szép költői kidolgozása mindnyájuk tetszését nagy mértékben megnyeré. Magas phantázia, sajátos népi elem, meglepő regényes irány bélyegzi az egészet, s ezen kalandoros csodás mesében költő annyira eltaláld a népies nyelvet, s mese-előadási modort, hogy azt mind a mivelt közönség, mind a köznép nagy gyönyörrel fogja olvashatni. — Petőfi ez uj műve nem sokára sajtó alá kerülend, s biztosan merik állítani, hogy nagy tetszésben részesülend.—Pápafy Mária, l. Szász Mátyás pesti helyettes főbíró ur hitvese, alexandriai rokoninak meglátogatására utazván, a síktengeren várhányásban elhunyt, hült tetemeit,illő tengerészi szertartással hullámsírba mélyeszték. Csak néhány nap óta járnak ladikok Budapest közt, s már is nagy szerencsétlenség történhetek, ha a gondviselés nem könyörült volna a vétkes gondatlanság áldozativá szánt embereken. Sámson gőzös t. i. téli állomására törekedvén vergődni Ó-Budára, két ladik, botorul neki menvén a gőzösnek, felborult; az emberek mind megszabaduttattak ugyan, de a hideg fürdő mégis könnyen néhány emberhalált okozhat. És ez fényes nappal történt, következéskép csupán büntetésreméltó hanyag gondatlanságnak tulajdonítható! — Múlt héten a nemzeti színházat is ki akarták rabolni. Az ügyes tolvajok egymásra halmozott ládákon az első emeletre kapaszkodtak, ott a keskeny falpárkányzaton végig mentek, ablakot feszítettek ki, s a ház belsejébe jutottak, hol azonnal a szabók dolgozószobáját törték föl, honnan néhány félig kész ruhadarabot s több becses kelmét loptak. A ruhatár ajtaját is feszegették ugyan, de azzal szerencsére nem boldogulhattak, s igy a kár nem igen tetemes. Megjegyzésre méltó, hogy az őr egész éjjel kutyával járt a színház körül, s mégsem vette észre a tolvajok működését. — Lendvaynénk egészsége ismét javulni kezd. — Belgrádból tudósittatunk, — mondja a Honderű — miszerint Heilenbach báró zenésztársaságával ott mulatott skót hangversenyt adott a Mihály herczeg által a pesti casinoterem stíljében építtetett városházteremben, melly hangversenyeken Mehmet Hafiz török pasán kivül a külföldi követek s az egész nándorfehérvári fashionable világ jelen volt, kivéve a fejdelmi házat, mellyből, a herczeg maga a hangászatot nem különösen kedvelvén, senki sem jelent meg. Ezenkívül Hur társasága működött az ausztriai consul által adatott három estélyben is, mellyekben hasonlag a belgrádi urvilág legnagyobb része jelen volt. Nagy fogyatkozása azonban az itteni mulatságoknak a nők hiányzása. Ez estélyekben a háziakon kívül egyetlen egy növendég volt. Átalában nagy feladat volna — írja érdemes levelezőnk — itt hölgytársaságot öszszeállítni, először azért, mert mind csupán szerb nyelven beszélnek, mi a külföldiekre nézve kellemetlen körülmény, nem értvén őket; másodszor pedig társalmi életreli fogalmaik még igen korlátozottak. — De hogy Hellenbach úrra visszatérjünk: e múlt hó 24-én szándékozott Belgrádot elhagyni, azonban majdnem hajótörést szenvedett. H. ur. t. i. saját hajóján utazék s szándéka volt végig evezni a Dunán hangásztársaságával. Indultakor iszonyú szélvész kerekedett, melly a hajó fölött csapkodd össze a felzudult hullámokat, annál hatalmasabbakat, minthogy épen mind a Duna, mind a Száva annyira megvan áradva, hogy az egész belgrádi lapályvidék, a meddig a szem lát, viz alatt van. H. ur kénytelen volt holmiját egy hidason Pancsováig szállíttatni s ott gőzösen folytatni útját, miután hajóját a szélvihar haszonvehetlenné rongálta. Múlt hó 27-dikén hagya el Belgrádot. — Ender k. a színházunk jeles másodénekesnője, mint hallók, elhagyja színpadunkat. Távoztának oka a magyar nyelvbeni nem elég jártassága, melly működését rendkívül fárasztóvá nehezíti. Helyét, reméljük, Mochonaky-Paksiné asszony foglalandja el, kit színen látni a magyar közönség már rég óhajt. — Aligha van színpad együtt annyi jeles tehetséget fölmutatni tudó, mint miénk. Hangszerzőkre van szükséged? ott van legelöl Erkel F. az élő zeneszerzők legelsőinek egyike, ott Doppler, Kaiser urak ; drámaírót ha keressz, ott leled Szigligetit, ott Czakót; bohózatokat Balog frand, s ha operaszöveg kell, Egressy Béninek szólt. Egressy G. és Fáncsy urak az elméleti színészet körében legjelesb íróinkhoz tartoznak; Telepi ur igen jeles szindiszitmény- és arczfestő s igy tovább. Nevezzük Telepi ur most legújabban Döbblerféle ködfátyolképeket mutata, mellyek, ha T. ur a világosság kezelése körül nagyobb ügyességre teend szert, Döbleréit jócskán megközelitendik. Dicsérendő T. urnál, hogy mutatványaihoz mind honi tárgyakat választó. Nagybánya, nov. 29. E folyó hó szégyent tesz a lefolyt nyárnak minden havain: most élheljük sajátkép a tiszta derült napokat, az utak tetemesen javulnak, s ezért heti vásáraink is nagyok. A marha még most is kin jár, s igy a szénával lehet gazdálkodni. Nem a legjobb takarmányt nyújtván a folyó év, sokan sok betegségektől féltik marhájukat, de legjobb a jó istenben bízni. Mások a netán kicsirázó, vagy már kicsirázott makktól féltik sertésüket, de nem jó minden beszéden elindulni. A jó búzának köble már 12 vs. is, meglátjuk mint lesz ezentúl. — A csizma rendkívül drága. — Sertéshúsnak ája 14—13 kr., a marhahúsnak pedig 9, mit alapos okoknál fogva méltán drágálhatni.— A káposztát csaknem ingyen adják. A hal halpiaczunkon nagy ritkaság, minden egyéb bőségesen található. Szeretném tudni, mint jártak honunk egyéb részeinek gazdaszornyai libahizlalással? mert nálunk a liba (bármit követett el vele az ember hizni teljességgel nem akart: bámultak ezen a mi asszonyaink, mig az én anatómiám után arról meg nem győződtek, hogy minden libának hibás volt a zúzája, de miért volt hibás? és pedig épen eziden? már azt én tudom. A honi mezőgazdaság ügyében. Azon szomszéd tartományok kivételével, mellyek Byzánczot és Pétervárt uralják, nincs ország Fluropában, hol a mezőgazdaság olly alacsonyokán állana a miveltségnek, vagy igazán szólva, a miveletlenségnek, mint hazánk legnagyobb részében, ámbár annak státusgazdasági velejét épen a földmivelés képezi. S ki e tényeket elismerni s méltányolni képes, annak felesleg volna olly intézetnek korszerűségét s fontosságát mutogatni, mellyel a nemzet a M. Gazd. Egyesületben bir. Valamint az okok számtalanok és különbözők , melyeknek nagyrészben helytelen és tudatlan gazdálkodásunk s e miatt a haza pangó és szegény állapotra tulajdonítható, úgy az érintett Egyesület is, hogy feladásának hatásköréhez képest megfelelhessen, különféle eszközöket állhatatos kitöréssel, s nem csekély áldozattal vett foganatba. S ezen eszközök élén kitűnő sikerrel állanak a gazdasági ismeretek terjesztésére szolgáló vállalatok, minők a „Mezei Naptár“, a „Gazdasági Kistükör“, „Okszerű Kalauz“, „Gazdasági Pályamunkák“, „Jelesebb gazdaságaink leírása“, a „Magyar Gazda“ czimü folyóirat, s több egyéb munkák, mellyeket az Egyesület időnkint közrebocsát, s páratlan olcsósággal áruitat. A köznevelési rendszer, melly a hiányos eszközök miatt a néptömegre alig hatva, a magasb iskolákban is ezelőtt úgyszólván egyedül humanistkcus irányban működött s a mérnököt kivéve, mezőgazdát, technikust, kereskedőt, művészt nem, hanem lehet mondani, egyedül turistát, theologust és orvost képezett, vala eddig fő oka, hogy valamint egy részről a köznép csekély kivétellel nagy tudatlanságban tengett, s még a földdel sem tanult bánni, melly hivatva volt nemcsak polikai előjogainak érzetében a status korszerű kifejlését vezérleni, hanem kiterjedt birtokánál fogva például s kalauzul is szolgálni a gyámsága alá helyzett tömegnek kedvező gazdasági viszonyaink helyes felhasználásában, a reális tudományok mezején egészen járatlan maradvány nem nyert ösztönt s előkészületet a reális életágak gyakorlati pályáján a tudományok tökéletesedtével karöltve haladni, sőt idegenséggel s kedvetlenül nézett eddig minden nyomtatott lapra, melly könnyen megemészthető, érzéket csiklandozó, vagy politikai tartalmon túl megy. Illy állapotban előre látható vala, milly tetemes hézagot pótoland egyrészről a „Mezei Naptár“ és „Kistükör“ falusi gazdáink körében, más részről az „Okszerű Kalauz“ és „Magyar Gazda“ a birtokosok és gazdatisztek emeltebb osztályában. S az Egyesület nem csalatkozott, mert valamint az elsőbb népiratok a gyér pártolás daczára is váratlan kelendőségre kaptak, s hol a külső akadályok elhárithatók valának némi hatásuk már is érezhető; úgy az utóbbi két folyóirat sem maradt akár pártfogó, akár eredmény és okulás nélkül. Nincs jeles gazdaság a hazában, mellynek birtokosát vagy kezelőit a „Magyar Gazda“ legbuzgóbb olvasói közé nem számithatnak, s alig lesz előfizetőink között, ki olvasásának sikerét gazdasága gyarapodásában észre nem venné, s mérnék végre állítani, hogy alig lehet olly mivelt s kifejlett férfiú gazdáink között, ki e lapban számos új haszonhajtó és tanuságos olly közleményt, tapaszolást vagy fölfedezést nem lelne, mellynek alkalmazása dús kamattal meg ne térítse a csekély előfizetési költséget . E folyóirat belbecsére nézve szólljanak egyébiránt azok, kik a hasonló tárgyú s rendeltetésű külföldi lapokat ismerik, mi részünkről öntudattal s nyugodtan futunk velök versenyt, miután szintelly változatos, mint páratlan olcsóságu lapjaink ügyét számos köztiszteletü, s elismert sikerrel gazdálkodó férfiak tevék magokévá, kiknek nagybecsű tapasztalásaik és közleményeik bármelly angol lapnak is becsületére válnának. S mégis a „Magyar Gazda“ összes előfizetőinek száma csak mintegy ezer körül ingadozik, azon országban, hol legalább 40 ezeret számíthatni, kiknek magas a gazdasági műveltség részint nem ártana, részint kötelességnek volna tekinthető, s kik a szót nem érdemlő előfizetési díjt kényelmeik rövidsége nélkül meghívnák. Azonban az illető közönség nagyobb része nem tudta az Egyesület eddigi áldozatait méltányolni, s az önzéstelenségnek ellenében, mellyel a „Magyar Gazda“ előfizetőinek az „Okszerű Kalauz“ első kötetét, a „Mezőgazdasági Nefelejtset,,, a Toldalékot“, s végre a „Rézfüvek ismertetését s ábrázolatait“ mellékesen s díjfizetés nélkül nyujtó, merevült közönyösséggel válaszolt. E körülmények közt valamint nyereségre nem számolhatni, úgy áldozatokat hozni sincs az Egyesületnek többé hatalmában, míg őt arra gyarapodó száma előfizetőinek ismét képessé nem teszi, — így nem képes az „Okszerű Kalauz“ 2-ik kötetével a jelen előfizetőknek, mint ígérte, külön szolgálni, hanem azt olly módon fogja pótolni, hogy abból a „Magyar Gazda“ jövő évi folyamában minden hónapban két iv fog kiadatni ugyanannyi száma helyett folyóiratunknak ; ellenben minden havi folyamnak első számában, a hires franczia Dombasle nyomán, iV, ivén a gyakorlati gazdálkodás havi tárát adadandjuk, kiterjeszkedvén a mezei élet minden ágaira. — Ezenfölül még egy nevezetes feladásunkat véljük lapjaink jövő évi folyamában teljesíthetni, miután abban honi mezőgazdaságunk állását statuséletünk egyéb factorainak irányában, s annak akadályait s emelő eszközeit szándékozunk fejtegetni, s nemcsak általános, hanem egyes ágainak is nagyszerű s hasonlíthatatlan fontosságából igyekezendünk bebizonyítani, hogy időnkinti törvényhozásaink a mezőgazdaság ügyét mindeddig illő figyelemre nem méltaják, s azt, a már természetében nehéz mozdulékonyságot, ugyszóllván önsorsára, gyámolatlanul hagyák. — Nemzeti létünk jelen sorsteljes szakában, midőn az átalakulás zavaros folyama, az ó és uj, a bel-és külelemek közötti indulatos tusa a cselekvő erőket általános mozgásba hozza, s egy részről őszinte nemes törekvés s haladási Vágy, más részről csel, haszonlesés s tudatlanság elkeseredve küzdenek, mig azalatta jelképül kitűzött haza a javítások, építések s rombolások irgalmatlan műtételei alatt inkább vonaglik mint él, — alig lehetne ferdébbet képzelni, mint a földet, a mezőgazdaságot, státusi pyramisunk e főtalapzatát, a közjavítások sorában csak mint mellékdolgot tekinteni, s más távolabb fekvő intézkedések közvetett befolyásától, vagy különféle kedvencz eszmék kivitelétől függeszteni fel — mostoha-anyailag — földmivelésünk, ezen egyetlen szilárd alaptőkénk, felvirulhatását! — Legszentebb kötelességünknek ismerjük tehát, azt, mit hazánk mezőgazdasága érdekében országosan elrendeltetni korszerűnek és sürgős szükségűnek tartunk, tárgyavatott hazafiak gyámolása mellett lapjaink jövő évi folyamában főczikkelyeinkben tárgyankint szerényen szemle alá venni, s azon igyekezni, hogy jövendő törvényhozóinknak megmutassuk, miszerint a hazának, a nemzet összeségének, fökincse a föld, mellyért annyit vérzettek eleink, s mellynek józan s virágzó növelését közvetlen és mindenek előtt kell lehetségessé, sőt ösztönszerűvé tenni, hahogy óhajtjuk, miszerint ipar és kereskedés, tudományok és művészetek, egy szóval közös nemzeti jóllét ne csak kifejlődjenek, hanem gyökereiket szilárd alapokon ereszthessék is szét, s belőlök virulhasson újjászületendő Hunniánk számára évezredekkel daczoló s termékeny fája a boldogságnak. Midőn azonban egy részről mezőgazdasági állapotunk politikai oldalát feladásaink s munkásságunk egyik legnyényegesb tárgyául tűzzük ki, szintelly kevéssé fogjuk a gyakorlat mindennapi szükségeit s tapasztalásait szem elöl téveszteni, sőt e tekintetben is mindinkább kifejteni azon erőt, melly a schlendrián s a more patria alaptalan megrögzöttség dermedt szokásival szembeszállni képes, a gondolkozó gazdának ellenben kedves eszmecseréül szolgál. — S ha ez után lapjaink a tárgy fontosságához méltó számú pártolókat mind a gyakorlati gazdák, mind azon honfiak sorában találandnak, kik noha földmivelők, sőt birtokosok , mégis a legnemeseb mezei foglalkozást megvetve, ezelőtt vagy puszta érzéki élvkeresetben fulaszták gyümölcslétén éveiket, vagy jobb sikert érdemlő tehetségeiket meddő elméletekre vesztegeték, ismét örömmel fog az Egyesület ismeretterjesztő közhasznú vállalatiban újabb áldozatokat rakni a szeretett haza oltárára. — Pesten, dec. 5-kén 1844. Jóbik János, mint a M. Gazd. Egyesület titoknoka. Szabad kir. Arad városa vál. polgárainak közönsége f. évi nov. 28-án tartott polgári üléséből hozzám intézett hazafias levelében mindazon lelkes férfiaknak, kik az „Aradi Vész lapok“ kiállítását a legszebb ügyszeretettel tehetségessé tették, Arad szegény népe helyett az enyhített nyomor félig kiderült arczával, községek részéről legforróbb köszöntét óhajtván kifejeztetni: kedves kötelességül tekintem e megtisztelő megbízás folytában a résztvett lelkes iró- és művészkoszorut, melly a szent ügyben minden önzés, minden jutalomvágy nélkül vala kész velem kezet fogni, a legszebb érzés hő nyilatkozatáról ezennel értesíteni. — Pesten, 1844-diki dec. 5-kén. Császár. Kir. magyar természettudományi társulat. Nov. 19-kén tartatott közgyűlése alkalmával nevezetes ünnepét ülé a kir. magyar természettudományi társulat. E gyülölésben olvastatott föl nehány nap előtt leérkezett, s a társulat alapszabályait helybenhagyó határozat. Ennek következtében az alapszabályok kinyomatni s minden tagnak kiadatni rendeltettek. Az oklevelek elkészítése kimetsző Liebe, a társulati pecsét vésése pedig Dietze, s igy mindenik honi művészre bízatott. Az oklevelek elkészülvén, a társulat mindazon tagjainak, kik abban már tettleg részt vettek, 5 pengő forint díj mellett ki fognak osztatni. — Kitörő öröm közt olvastatott fel Csehország főkormányója, cs. kir. főherczeg István, magas pártfogónknak a társulat elnökeihez intézett, s a társulat iránti meleg részvétét, hazafias érzetét nyilvánító levele : „Tekintetes Stubinyi Ágoston és Bugát Pál uraknak, a kir. magyar természettudományi társulat elnökeinek ! Sürgető foglalkodásokban eljárván, magam is sajnosan érzettem azon akadályokat, mellyek tavasz óta hava 25-én Pestre való utazásomban s következőleg tisztelt társulatukküldöttsége elfogadásában hátráltattak. Köszönettel fogadván az akkor tartandott üdvözleteknek általküldését, örömmel közlöm kegyetekkel reményemet, melly még ezen év lefolyta előtt kedves hazám viszonzásával kecsegtet, hol mindnyájokat szívesen fogadandó leszek. — Társulatuk végső megerősittetését illető kéréseket újra felséges királyunk elébe terjesztettem ; szintúgy a második, társulatuk országilagi törvényesítését óhajtó kívánságukat szeretett édes atyámnak benyújtani siettem, és igy azoknak kora elintézéseket méltán reménytem , ki egyébiránt most is kívántam kegyeteknek azon előbbeni ígéretemet ismételni, hogy tisztelt társaságuk tehetségem szerinti előmozdítására mindenkor örömest hajlandó vagyok. — Költ Prágán 1844-ki őszelő hava 14-kén, „István.“ — Maga a remény is magas pártfogónkat körünkben láthatni, mindnyájunkat fellelkesite s illendő elfogadására a szükséges rendelések küszint megtétettek. — Köszönet mondatott első elnök Kubinyi Ágoston urnak fáradhatlan buzgalmáért, különösen pedig azon szorgalmáért, mellyel az idei orvosok s természetvizsgálók nagy gyűlésén, mint a társulat küldöttségének elnöke, a társulat érdekét emelni törekedett. — 581