Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-02-23 / 15. szám
15. szám. •• Szerkeszti s kiadja Balássai Orosz József. Február 23. 1844* A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével ; — a Századunk terjedelmes, politicai s rokon tudományi értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénteken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kinevezések, nyugalmazás, halálozás. Országgyűlési közlés. A 104ik országos ülésnek a városok országyűlési szavazatmennyisége fölött folyt tanácskozási részletei, 105 —107 országos ülések. A városi 32 szavazat felosztása iránti vitályok. A városi munkálat hitelesítése bevégeztetik. 1551. kerületi ülésben a mgos F.ORRelusok a crim. codex iránt kelt válaszüzenetében foglalt mintabörtön állítási javaslata stb. félrevettetik. Pozsonyi újdonságok. Tudósítások Esztergom megyéből. Nagy britannia. O’Connell önvédelme. Francziaország. Spanyolország. A lázadás mindinkább terjed, az egész ország ostromállapotba helyezve. Hirdetések. Maggyarország. 6 cs. s apóst. k. Felsége a nagykikindai kam. biztosi hivatalra Mailáth Sándor diósgyőri kam. ügyészt legkegyelmesben kinevezni méltóztatott, miáltal a diósgyőri kam. ügyészség megürült. A nm. m. k. udv. kamara a zombori k. kam. igazgatóságnál megürült lajstromozó tisztségre Bieliczky Károly ottani kiadót, továbbá a bácsi kam. irodalmak számára ujonan rendszeresített községi és árvai számadóhivatali mellettességre Kovacsics Julius díjtalan igazgatósági gyakornokot, eddigi lül és buzgó szolgálatuk tekintetéből kegyelmesen kinevezni méltóztatott. A nm. m. k. udv. Kamara a szédi k. bányakamarai erdészhivatalt Erlach Ferencz laposbányai k. bányakamarai fő erdőkerülőre ruházni kegyelmesen méltóztatott. A bácsi kam. uradalomhoz tartozó palánkai kam. kasznár Teuchmann Antal nyugállapotba helyeztetett. Krenosz Márton újvidéki k. harminczados f. évi jan. 26-án meghatározott. Országgyűlési közlés. Előre bocsátván múlt számunkban a városok orsz.gyűlési szavazatjogáról folyt. 104—ik országos ülésbeli tanácskozás lényegét és eredményét, közöljük most az ügyben történt velestó előadásokat. — A tanácskozást elnök önmag a következő előterjesztéssel nyitá meg: A szavazati kérdésre jöttünk t. RR.; ez ugyan a javaslatnak végét és második részét teszi, de véleményem szerint legfontosabb, mert alkotmányos ország, törvényhozásban való részvét a legfőbb tekintet. Elitek a t. RR. a kir. városok szerkezetét a legalkalmasabb, sokszor absoluta monarchiákban is látunk hasonló szerkezetet, s mind a mellett törvényhozási jogot nem szerez; ellenkezőleg a törvényhozásban való aránylagos tettleges részvétel még magára a városi szerkezet elkészítésére is a leghathatósabban befoly, ugyanis ott, hol tettleges részt vesz azon néposztály a törvényhozásban, mellyet a dolog leginkább érdekel, minden bizonnyal maga körülményeihez és érdekéhez legalkalmasb polgári szerkezetet fog készíteni a törvényhozás. E szempontból menve ki, már midőn ezen munka fölvétetett, előadtam általános nézetimet ezen szavazati tárgy iránt, így most rövidebb lehetek. Ismételni azonban minden esetre kénytelen vagyok, hogy nem új alaprendezést teszünk a kő városok szavazata tekintetében, hanem intézkedünk a még fen álló alkotmány szerint, mellynek a sz. kir. városok kiegészítő részét teszik. Tudva van a t. RB. előtt, hogy azon jog, mellynél fogva mindnyájan itt ülünk a négy kiváltságos status között, s melly szerint a negyedik status szintúgy mint akármellyik másik helyet foglal, közönséges, világos, tiszta törvények által el van határozva, mindazokra nézve, kiknek ezen törvhozásban, különösen ezen táblánál részt venniök kell. Azt tenni fel közönségesen, hogy kik itt részt vesznek a törvhozásban, mindig szavazat nélkül lettek volna századokon keresztül, erős anomália volna, sőt illy helyzetben századokon át senki ezen országgyűlésen nem maradhatott volna. Mi a befolyást illeti, ezen voksok mértékét, egymáshozi arányát, azt ezen országyűlésnek története mutatja, hogy az különféle volt. Lehetne mutatni időszakot, mellyekben hol egy, hol másik része az országgyűlésnek, különösen ezen táblánál gyakorolt bizonyos felsőbbséget; nincs itt olly felekezet, melly azt történetileg be nem bizonyíthatná; különösen a városokra nézve elég legyen az 1687-ik évet említeni, hol a kir. városoknak törvényhozási befolyása a többi Rendek figyelmét és aggodalmát vonta magára. Későbbi időkben, tán épen az 1825 évi idők előtt, a szavazatok arányáról, mértékéről, sok szó nem is igen lehetett, mert a tapasztalás mindig azt mutatta, hogy itt előtanácskozások által az. RB, sőt az egész országgyűlés, mintegy előre kitűzvén a dolgokat, szavazatokra nem mentek. Újabb időkben, midőn ezen mostani rendszer bejött, mellyről én és azok, kik idősebbek vagyunk, bátran szólhatunk, következett be a szavazatok szigorúsága. Meg kell vallani, hogy azon előbbeni mód, mellyben előre készíttettek el itt a tanácskozások és határozatok, mi most a kerületi ülések tárgya, némileg az önállású országgyűlési testület típusát inkább magán hordta,mint a mostani mód. Nem szólok az utasításokról, de azok mégis most megszorítóbbak, mint az előtt voltak. Mindezeket azért hozom elő, hogy megmutassam, mikép a törvhozásban, különösen ezen táblánál, a szavazatok alapja úgy, mint az idők hozták magukkal, majd egyik majd másik részre kedvezőleg állottak — különbözők valának. Most tehát, midőn a szavazatokat a negyedik Rendre nézve elhatározni, és e tekintetben épen ezen negyedik Rendre nézve állandó törvényt kívánunk hozni, lehetlen feledni, hogy olly felekezetről van szó, mellynek törvényhozási befolyása törvényeken alapul, mint akárkié. E szerint tehát t. R., mindezen eljárásban, mind ha netalán jövendőre ezen testület más részei szavazati tekintetben kérdésbe jöhetnének, ezen alkotmányos szempontot mindenkor szemünk előtt kell tartani. Közönségesen a tapasztalás azt mutatja, hogy kivált a békés előhaladási reform csak úgy lesz szerencsés és jó következésű, ha a fönálló jogokat az ember megbecsüli, fentartja és inkább a jogokat másokra is kiterjeszti. Ez a békés reform természete, és csak ez hoz elő legboldogabb következéseket. — A jogoknak elvétele azoktól, kik azokkal felruházva voltak, az — a mitől az Isten őrizzen ; egyébiránt ez inkább a forradalmaknak szokása, melylyeknek idejét —hála az Istennek — keresztül éltük; minden esetre halálos crisis, mellyen az igen erős nemzetségek keresztül szoktak menni, de a gyengébbek közönségesen megsemmisittetnek és elenyésznek. Ennek következtében t. RR. méltóztassanak mélytánulattal lenni ezen voksok elrendezésében egyrészről azon alkotmányos szempont, más részről pedig ak. városok iránt, figyelmezvén mindig arra,mit már más alkalommal is mondok, hogy ezen országnak alapját a nélkül is a nemesség teszi, s mellyen magok a kir. városok is léteznek; s igy mind alkotmányos tekintetben, mind már azon természetes helyzetnél fogva, hogy ezen ország földmivelő ország lévén, az agriculturális érdekeknek erősebben kell képviselve lenniök, —a még egészen ki nem fejlett városi érdekeknél, ezen voksok meghatározásával illő mélytánylattal legyenek a városok is a nemesi status iránt, mellyen kiváltságaik, létök és tulajdon existentiájok nyugszik. Ezt előre bocsátván, mi a munkálatnak első részét illeti, s miről ha úgy tetszik, először fogunk szólani, a voksok mennyiségéről, — erre nekem, annyival inkább, minthogy a dolog még több kifejlődést is vehet föl, — semmi észrevételem nincs. Úgy tartom, ezt meghatározván 1-er is azon kérdésen essünk át: mennyi voks adassák, mellyről a t.RB. részint gondolkoztak, részint utasítással el vannak látva, azután menjünk át a kérdéseik részére, t. i. arra, ezen voksok miként oszlassanak föl? Második tekintetben is kimondom véleményemet, miszerint azt tartom, hogy leginkább a városok igazságos akaratát, megegyezését és meggyőződését követni mégis fő kötelességünk, mert hogy hány voks legyen ezen viszonyban, nemcsak a nemesi rendet (vagy akár agriculturális érdeknek nevezem , újabb theóriák szerint) illeti, hanem az egész országot; de ezen voksok egymásközti felosztásában valamennyi városi követre kell tekintettel lenni. És e részben az egész testületre nézve a jogtóli megfosztás a t. RR. szándékában messziről sincs, mit a 16 voks megadásával kimutattak, hanem úgy tartom, tekintettel legyenek a t. RR. és RRek tör az iránt, amennyire lehet, hogy azon városok, mellyek ezen negyedik Rendet kiváltságosan teszik, eddigi befolyásuktól és jogaiktól meg ne fosztassanak, mert ez is csak igazság leend. S azt tartom, ha tán kisebb vagy nagyobb helyek között nagy különbséget nem teszünk, (kivéve egy két várost, mellynek állása az országnak leginkább érdekében fekszik) meg fogjuk tartani azt, hogy jogától senkit meg nem fosztunk. Legyenek a t. KK. és RR. sor tekintettel arra is, hogy a kisebb és nagyobb városok követei egyiránt, mindenesetre leginkább csak a városi érdekeket fogják itt védelmezni. — Ez véleményem, mellyel mintegy mindent elmondottam, mi e tekintetben mondanivalóm volt; méltóztassanak tehát a t.RR. először is a voksok számáról szólami. Elnök ő mmgának ezen előadása után egy megyei követ mintegy illy módon fejezé ki a tanácskozásba vett szavazatkérdés iránti nézeteit. Midőn küldőim anyautasításukban azon általános alapelveket kijelentették, hogy a személy-és vagyonbeli jogok a haza minden lakosaira egyiránt terjesztessenek ki, hogy az alkotmány lánczain kívül álló 10 millió lakos azokba bevezessék, s mindenki azon arányban részesüljön a polgári jogokban, amint a közterhek viseléséhez járul, hogy végre a lakosok minden osztálya, különbség nélkül képviseltessék a törvényhatóságoknál és törvényhozásnál, szomorúan kényteleníttettek tapasztalni küldőim, hogy a törvényhozási képviseltetésre nézve még azon osztályok sincsenek egymás közt tisztában, mellyek a törvényhozás részeinek s a nemzet rendeinek neveztetnek; hogy a törvényhozás keblében hiányzik még azon egyértelem s egyesség, mellyet épen a törvényhozásnak kellene ébreszteni az egész népségnél; különösen sajnálták pedig küldőim a törvényhozásnak ama százados mulasztását, hogy a királyi városokat független önállásu polgári rendre fel nem emelte, s mint illyet, a nemzettel össze nem olvasztotta; s hogy e miatt a kir. városok a közérdek hrányában mint szabadon nem mozogható s önkényes hatalom által korlátolt testületek, a nemzet és nemzeti szabadsággal idegen és ellenséges elemek gyanánt állanak szemközt. E sajnos állapot annak tulajdonítható, hogy a törvényhozás a királyi városokat a nép sorából kivette, a nemesi rend pedig azokat polgári tekintetben magához fel nem emelte; s igy jön, hogy a néptől elszakasztva, a nemzettől pedig eltaszítva, érdekben és érzésben sem ezzel sem azzal soha meg nem egyezhettek, s minden támasz, minden oltalom nélkül egészen magokra hagyatva, sőt gyakran a nemesi rend által mégis támadtatva, egy harmadiknak, t. i. az örökös tisztviselőknek s igy az udvari kamarának hatalma alá kerültek, s azon leverő állapotra jutottak, mellyben jelenleg léteznek. Fölöttébb káros volt ez a kir. városokra, de még károsabb az egész nemzetre nézve, mert a városokban a miveltség és művészet virágzásra nem fejlődhetett — szabadság nélkül; a hazában pedig a szabadság megtámadások és sértések ellen elgendőkép nem biztosíttathatott városok nélkül, s igy a kir. városokat csak az első, a nemzetet azonban mind a két mulasztás gyakran érzékeny csapásokkal sujtogatta,s a két mulasztás egyik fő oka, hogy mindenütt és mindenben annyira hátramaradtunk. Midőn tehát a jelen században egyesülésről van szó, küldőim véleménye szerint a nemesi rendnek a városival egybe kell olvadnia érdekben és érzésben, czélban és akaratban, erőben és munkában. Ezen egybeolvadás csak úgy eszközölhető, ha megyék és városok a törvényhozási és törvényhatósági jogra és rendszerre nézve egymáshoz simulnak; ha megyék az igazságnak, városok a szabadságnak hódolva, amazok mint igazságos törvényhozó részek a városokhoz leereszkednek, ezek pedig, mint nem csak névről, de valósággal szabad polgári testületek a megyékhez felemelkednek; ha a törvényhozásnál a megyék a városokkal a szavazati jogot megosztják, a városok pedig belső rendszerüknél eredeti önállásukat visszanyerik, s mindketten, mint független önállású törvényhozói és törvényhatósági testületek, a nemzeti szabadság biztosítására s megőrzésére kezet fognak; ha helyhatósági rendszerükből mindaz, ami jó, megyék a városoktól, városok a megyéktől átvéve, keblükbe ültetik, s mind azt a mi rész, keblükbül kiirtják, mert sehol sem maradt meg a maga eredeti tisztaságában dicső alkotmányos rendszerünk. — így az eredmény nyilván tanúsítja, hogy a városok szabadabb kifejlődésének s a nemzeti szabadság öregbítésének már épen nem kedvező azon régi rendszerünk, miszerint csekély számú, s a polgárok összeségének teljes kizárásaival önmagát kiegészítő választottság éltük fogytáig maradandó tisztviselőket, kir. biztosok vezérlése és befolyása alatt választ stb. — Bizonyos, hogy a megyei rendszernek elve a szabadság legtisztább felfogásán alapul, hogy annyi véres viharok közt ez tartotta fen a nemzetet és szabadságát ; ha tehát ez, ott a hol szükség, javítva a városokba átültettetik, ezen rendszer mellett megyék és városok egyesítve fogják teljesen kifejthetni és örök időkre fentarthatni magát a tiszta szabadságot. — A sz. kir. városoknak ezen kifejlődése csak coordinatiojuk által lévén elérhető: küldelme részbeni kivonatának a jelen munkálat által nagy részben meg volna felelve. Mi már a városok szavazatát illeti: elméleti igazság, hogy a beczikkelyezett városok a törvényhozásnak szavazati joggal bíró kiegészítő részei; elméleti igazság, hogy mint törvényhozói részeknek önálló független testületeknek kell lenniök; ellenben gyakorlati igazság, hogy jelenleg nem illyenek. Sajnos, hogy a törvény rendeletét, vagy legalább e célzatát a gyakorlat elnyomta, ezt csak az enyhítheti, hogy ezt nem egyenes szándék, hanem közmulasztás, közfigyelmetlenség, leginkább pedig közviszontagság észrevétlenül idézte elő. — Illy rendkívüli állapoton tehát rendkívülileg kell segíteni, egyes hatalmaktól visszaszedni az elfoglalt jogokat, s visszaadni az igazi tulajdonosoknak, szóval a városokkal megosztani a törvényhozási és szavazati jogot, s igy a városokat független önállású polgári rendé fölemelni. Minthogy pedig II. Ulászló király decz. 26-ik czikke tanúsítja, hogy hajdan az országgyűléseken, jelesen a rákosiakon öszszes nemesek vevén részt s fejenkint szavazván, későbben ezen törvény szinte Ulászló királyaik decz. 1-ső czikke által a kép módositatván, hogy egy telkes nemesek tizen körükből egy képviselőt választani, a többi nagyobb birtokosok pedig, ha osztatlan állapotban nem élnének, személyesen megjelenni kötelesek legyenek; az 1625: 621. és 1724: 7. törvények által csak általában rendeltetvén, hogy a megyei közönségek, a mennyiben személyesen meg nem jelenhetnének, az országgyűlésre követeket küldjenek, s ezen törvények nyomán a megyék részéről majd két, majd három majd négy, s csak egyszázad óta behozott szokás szerint két követek küldetvén, a városokra nézve pedig az 1608. k. u. I-ső czikk 10-ik §-ban csak az foglaltatván: „Ut eae quoque in suis privilegiis et numero SS. et 00. conserventur dignum judicant regnicolae, harum nuncii, ut inter regnicolas locum et vota habeant, dignum quoque censent regnicolae;“ végre a fenebb idézett 1723 : 7. törvényben a városokról már épen semmi említés nem tétetvén — azon kérdések, hány követet küldjenek a megyék,s miképen képviseltessenek a városok ?— s mi arányban szavazzanak s vegyenek részt mindketten a törvényhozásnál, törvénykönyvünkben sehol sincs érintve, annál kevésbé kifejtve. — Miután azonban most a szavazati jognak megadásáról van szó, ezen jogot bizonyos elvekből következtetni, s bizonyos hasisra kell állítani. Ugyanazért küldőim ezen kérdés eldöntése alkalmával egyrészről azon nézetből indulván ki, hogy a liberális eszmének nem a törvényen alapult jogok megszorítása, hanem inkább azoknak tágítása s öregbítése felel meg, más részről pedig azon arányt s egyensúlyt, melly a megyei és városi voksok közt szükséges, fentartani akarván, törvény által azt kívánják kijelentetni, hogy addig is, mig a törvényhozás végképen fog elrendeztetni az országgyűlésen — minden megye két szavazattal, — minden beczikkelyezett város pedig egyenkint egy egy szavazattal bírjon. Egy bányavárosi követ a tárgy iránt igy nyilatkozott: Ezen városi voksok elrendezését és felosztását, melly szerint 48 városnak 16, v. duplázva 32, a megyéknek 54 v. duplázva 108 voks adatik, sem az ország alkotmányával s alaptörvényeivel, sem a k. k. előadásokkal, sem a természetes és osztó igazsággal, sem a státus főczéljával, tudniillik a hazának boldogságával semmikép összeegyeztetni nem lehet. Haszontalan idővesztés volna, ha hosszas beszéddel, vagy sok idézettel és törvények-