História 1993
1993 / 4. szám - FEHÉRTÓI KATALIN: Boszorkányok, varázslók, jósok a 15. században
Boszorkányok, varázslók, jósok a 15. században A maleficus-ok és veneficus-ok, azaz „varázslók, bűvölök, mérgezők, boszorkányok, jósok” megbüntetésének módjáról általánosságban már Szent István, Szent László és Kálmán király is rendelkezett, azonban névvel jelölt boszorkányokról és elítélésükről először csupán a váradi Regestrum (1208-35) tudósít. 14 esetben küldtek maleficium és veneficium vádjával Nagyváradra tüzesvaspróbára gyanúsítottakat, leginkább nőket. A szűkszavú periratokból nem derül ki, hogy a perbefogottak mit is követtek el voltaképpen; a vád ugyanis, a veneficium, egyaránt jelent varázslást, bűvölést és méregkeverést. A vádlottaknak többnyire sikerült ártatlanságukat tüzesvaspróbával igazolniuk. A 14. századból mindeddig nem került elő adat boszorkányok megbüntetéséről, bár az I. Lajos király idejében kelt (1351) bírói esküszöveg kötelezi az eskütevőket arra, hogy az „emberétetőket, bűvösöket, bájosokat ... félhiten valót” igazán megmondják, megnevezzék és kiadják. Egy e század végéről származó oklevél szövege ugyancsak utal arra, hogy a hatóságok foglalkoztak boszorkányok elítélésével. 1387-ben ugyanis, amikor Zsigmond király pallosjogot adományozott Károlyi Marchard fiainak, megengedte nekik, hogy a birtokukon található gonosztevőket, azaz tolvajokat, rablókat, gyújtogatókat, varázslókat és varázslónőket, hamis pénzverőket és pecséthamisítókat elítélhessék és megbüntethessék. Boszorkányok jégesős zivatart idéznek elő, 1489 A tűz-istenítélet szertartásai Részlet Kandra Kabos váradi Regestrum-értelmezéséből A jelentkezők ezek valának: vádló (esetleg: vádlók), vádlott (olykor vádlottak) és a soha nem hiányozható hatósági képviselő, a pristáld. A megjelenés határnaphoz lévén kötve, a megjelenő fél 8 napig várakozott a távollevőre, ennek utána az ügy istenítélet n nélkül is a jelenlevő fél javára tekintett eldöntöttnek. A pristáldos a káptalant bírói levéllel értesíti a fönforgó ügyről. Vannak azonban esetek, hogy hiányzik a bírói átirat, és élő szóbeli előadásra vesz tudomást a káptalan a vádló és vádlott között való viszonyról. Az istenítéleti próbának három nap eltelte előtt nem volt helye. E három nap a magábaszállás napjai valának, kenyéren és vízen böjtölve töltendők és imádságban. A régi írásokban és a magyar istenítéletek jegyzőkönyvi töredékében határozottan mondatik, hogy „transacto triduano ieiunio” vagy „peracto triduano ieiunio” és másutt „per triduanum ieiunium” nyílt meg az istenítélet csarnoka a vádlott előtt. Hogy ezen előkészület saját buzgóságára volt-e bízva a vádlottnak, vagy felügyelet mellett történt?... adósak maradnak a felelettel a váradi Regestrum oklevelei. Mintha azonban valahol olvastuk volna, hogy az illető felügyelet alatt állott, keze vászonba köttetett s a kötél pecséttel záraték le, hogy az ellenszerek használásának útja elvágattassék. A tűz-istenítélet eszköze nem volt más, mint egy 1-3 fontos vasdarab, melyet a püspök maga szentelt meg. Ha e vas elveszett, másik vasnak nyeréséig az istenítéletnek szünetelnie kellett. [A tüzesvaspróba menete:] 1. A püspök megáldja az istenítéletre készült új vasat A vas, az istenítéleti hely és tűz ezen kívül minden egyes esetben megszenteltettek, miknek utána a pap egyházi öltözetben, de misemondó ruha nélkül fogóval megfogá az oltár előtt heverő vasat a „Minden alkotmányok az urat áldjátok!” [Benedictie omnia opera domini domino] kezdetű zsoltár reczitálása között a tűzhöz viszi vala, tűzbe teszi és szentelt vízzel meghinti. 2. A püspök meghinti a vasat szentelt vízzel. 3. A tüzelő hely megáldása. 4. A tűz megáldása. 5. A tüzes vas-istenítélet miséje. Míg a vas tüzesült, ő misét monda. Áldozáskor a vádlott is az Úr asztalához járul, kit átok alatt kényszerít, hogy ha bűnös, ne járuljon az oltárhoz. 6. A vádlott áldoztatása. 7. Szentelt vízzel való meghintés Mise után a pap kereszttel, szentelt vízzel és a néppel az istenítélet helyére vonul a hét bűnbánó zsoltárt és a mindenszentek litániáját hangoztatva. A vasszentelésnek imái élő hitet, teljes reményt tüntetnek föl a részben, hogy Isten kimutatja az ártatlant s még ha ellenszereket használt volna is, leálcázza a bűnöst. S maga a vádlott ismételt faggatással jön figyelmeztetve a meggondolásra és csak miután véges-végül is tisztának és ártatlannak vallotta magát, nyúlhatott a szentelt vashoz, esküvéssel adván bizonyságát, hogy minden bűbájosság és a kéznek titkos előkészítése nélkül hivatkozik az igaz bíróra. Aki azt állítja ezen kiviteli szertartások komoly áttanulmányozása után is, hogy az istenítélet ezen neménél nem volt meg az Istenre hagyatkozás őszintesége, az a középkort annyira elfajultnak kell hogy tartsa, milyen még korszak alig lehetett. Részlet a váradi Regestrumból A berettyói apáturság udvarbírája bizonyos asszonyszemélyt boszorkányságról vádol. Péter, a berek-jói udvarbíró rontásról vádlotta a Csöbörd feleségét. Bíró vala Teke berek-jói apátur, pristáldus ... falusi Marcel. A mondott asszonyszemély Váradon elmarasztalódon. Apafalusi Simon felesége tisztázódik a gyilkosságban való bűnrészesség vádjától. Batina Mogus Mortu faluból törvény elé állatá Apafalvára való Simonnak a feleségét mondván, hogy Márton ispánnak egyik Vota nevezetű szolgája az ő jelenlétében és beleegyezésével ölte volt meg az ő fiát. Mika bihari ispán megvizsgálván a dolgot, Prene pristáldus kíséretében Váraddá utasítá őket, hol az említett asszony hordozván a vasat, igazolódik vala. Halápi Ipolnak keresete a Hugos feleségén. Haláp falvára való Ipoly három márkányi kártételről vádolá azon helységbeli Bagosnak feleségét. Bíráskodék Kelem ispán, pristáldus vala Péter azon faluból. Az asszony hordozván a vasat, igazolódik vala. Kérfalusi Jánosnak keze sérületlen, hanem a kötés pecsétje feltörve találtatott. Deésfia a Szentes Alsó-Kér faluból törvény elé állatá lopás miatt falubelijét Jánost, Hus nak a jobbágyát. Bíráskodék Pál, bihari udvarbíró, pristáldus vala Gyüge. János hordozván a vasat, a kezén nem látszott sérülés, hanem a pecsét nem vala feltöretlen. Udvari János a közvizsgálat elül az egyházba menekszik. Udvari faluba való Magos és Szegő lakostársaik hozzájárulása mellett lopásról vádolták falubelijüket Jánost. Bíráskodik Márton ispán, pristáldus vala Vois. János, midőn a vizsgálatra kerülne a sor, az egyházba futamodik mondván, hogy megsérült. 10