História 1994
1994 / 4. szám - PÉTER KATALIN: A magyar reformáció adatai
sok döntöttek. A szabad városok elöljárósága éppen úgy, ahogyan a papállítás jogával bíró mezővárosoké. Ugyanígy jártak el a földesúr nélkül maradt települések a hódoltságban: önigazgató szerveik döntöttek az új tanítások befogadása mellett. Az uraknál viszont kezdetben erős volt a gyűlölködés. Lutheránusokat az első időkben földesurak küldtek máglyára Magyarországon. Később gyökeresen megváltozott a helyzet: 1530-40-től az eredetileg kivételes rokonszenv vált általános, pártfogó jóindulattá. Az ekkor megerősödő, magyar nyelvű reformációt akár patrónusok által működtetett folyamatnak is tekinthetjük. A legelső világi hatalmasság, az uralkodó — egy kivételes egyéniséget, János Zsigmondot kivéve — azonban személyes indulatoktól függetlenül az egész korszakon végig ellenséges volt a hitújítással szemben. II. Lajos erős lutheránus rokonszenve ellenére sem engedhette meg magának, hogy a török fenyegetés árnyékában ne a pápaság érdekében mozduljon. Erős törvényeket hoztak, üldözéssel felérő nyomozásokat folytattak egyházi kezdeményezésre, de rendszerint a király rendelkezései alapján. János és Ferdinánd egyforma lendülettel kezdték az üldözést, de egyformán le is álltak: a pártharcok nem engedtek teret a protestánsüldözésnek. A hitújításnak erre a régi egyház kezdeményezése és akadályozása között folyó első szakaszára még a belső bizonytalanság volt jellemző: az új hit sem szervezeti, sem tanításbéli, sem társadalmi, sem földrajzi értelemben nem rendelkezett szilárd körvonalakkal. A legáltalánosabban talán a böjtöt hagyták el, és a két szín alatti úrvacsorát vezették be. Ez azonban távolról sem törvényszerű. Egyes helyeken már most kidobálták a templomokból a képeket, szobrokat, másutt az istentisztelet színhelyét változatlanul hagyták. Sok helyütt még gyóntak, másutt nem. Itt-ott szinte kötelezték papjaikat a házasságra, sokszor nem törődve körülményeikkel. A családi élet eseményeihez kapcsolódó szertartások viszont általában a régi módon zajlottak, mert újak még nem alakultak ki. De erre is van ellenkező példa, egészen addig, hogy a gyermekeket meg sem keresztelték. És előfordulhatott végül, hogy a reformátori gondolkodású prédikátor távozása miatt minden újítás eltűnik. Többségi vallás A reformáció alakulásának második fázisa az 1540-es évek elejétől az 1570-es esztendők közepéig tartott. Ebben a második szakaszban valamennyi társadalmi réteghez és az ország egész területére eljutott. Az uralkodó osztály előbb a lutheránus, majd a helvét irányzat híve lett, és valószínűleg ide tartozott a nemesség nagyobbik része is. Erről az utóbbiról azonban egyelőre nincsenek pontos ismereteink. Erdélyben az uralkodó osztály minden rétegéből főleg a kálvinistáknak, az 1560-as évek közepétől pedig az antitrinitáriusoknak is voltak hívei. A városok mind a királyságban, mind Erdélyben lutheránusok, Kolozsvár kivételével, ahová viszonylag későn jutott el a reformáció, és jóllehet előbb lutheránus ez is, már az 1560-as években a szentháromságtagadók fontos központjává vált. A mezővárosok a század második felében pedig ugyanilyen egyértelműen tartoztak már a helvét irányzat táborába. Itt is lutheri formájában kezdődött természetesen a reformáció, de körülbelül 1552-től egy részük — körülbelül a Gömör megyétől keletre élők — kálvinista. A falvakban élő jobbágyság vallási tagolódása valószínűleg a kegyurakét követ 1553 folyamán A kolozsvári latin iskola rektora lesz a Wittenbergben tanult Dávid Ferenc, aki ekkor a lutheri felfogást követi. 1554. március 13. Az első helvét szellemű püspökválasztó zsinat Óváriban (Szatmár vm.). Szuperintendensnek (püspöknek) Tordai Demetert választja. 1555. február 24. A szatmári lutheránus zsinat kizárja soraiból a helvét hitvallásúvá lett Tordai Demetert. 1557 folyamán Hitvita Radnóton az antitrinitáriusok (Stancaro) és az erdélyi lutheránus egyház szuperintendense (Dávid Ferenc) között. 1558. március 27. A tordai országgyűlés ismét betiltja a szakramentárius irányzatot. 1558 folyamán Melius Juhász Péter debreceni lelkész lesz a Tiszántúl református püspöke. 1559. november 1. A marosvásárhelyi zsinat helvét (református) szellemben hitvallást alkot az úrvacsoráról. (Ez az első magyar nyelvű hitvallás.) Ezen a zsinaton az erdélyi magyar lelkészek többsége elfogadja a helvét irányzatot, kemény hitviták kezdődnek a lutheránus irányzatú szászok között is. 1560 folyamán Megjelenik Kolozsvárott a Zsoltárok könyvének első teljes magyar fordítása, Heltai Gáspár munkája. 1562 folyamán A Tiszán inneni protestánsok részvételével zsinatot tartanak Tarcalon, ahol a lutheránus kisebbség ellenében elfogadják Theodor Béza genfi teológus kálvini (református) szellemű hitvallását. 1564. április 4. Az erdélyi országgyűlés határozata nyomán a protestánsok zsinatot tartanak Nagyenyeden. Célja: állami közvetítéssel megegyezni a vitás kérdésekben. Leváltják a magyarok lutheránus irányzatú püspökét, Alesius Dénest és helyére az ekkor már református Dávid Ferencet választják. Az erdélyi lutheránusok és a helvét (református) irányúak ezután külön egyházat szerveznek. 1566. április 24-27. Az első hitvita Gyulafehérváron a helvét irányúak (Melius Juhász Péter) és az antitrinitáriusok (Dávid Ferenc és Giorgio Blandrata, János Zsigmond udvari orvosa) képviselői között. 1567. február 24. A debreceni „alkotmányozó” református zsinat — ahol Északkelet-Magyarország képviselői is jelen vannak — fontos hitéleti és egyházszervezeti, rendtartási kérdésekben dönt. 1568. január 6. A tordai országgyűlés kimondja, hogy Erdélyben minden szószéken bármilyen reformációs irány szabadon hirdethet. (Ez az intézkedés az unitáriusoknak kedvez.) 1569 folyamán Az erdélyi unitárius közösségek leválnak a református egyházról és külön szerveződnek meg. Neves antitrinitárius gondolkodók özönlenek Erdélybe. 1571. március 14. Az unitáriussá lett János Zsigmond halála nagy csapás az egyházi mozgalomra. 1571. december 14. Báthori István fejedelem osztrák jezsuita szerzeteseket kér Erdélybe a katolikus egyház helyreállítására. (1579-ben valósul meg.) K.É. Református főiskola Debrecenben, 16-17. század 15