História 1998
1998 / 7. szám - ÉLETUTAK - NIEDERHAUSER EMIL: Erzsébet királyné élete és halála
lanattól nehezen viselte a bécsi udvar feszes, merev szokásait, a spanyol etikettet. Különben is hallott róla, hogy az udvari előkelőségek már egy ideje élelődtek azon, milyen csekély hozománynyal érkezett meg a császárvárosba. De egyelőre még nap mint nap meg kellett küzdenie az uralkodói kötelességekkel, az országanya teendőivel, pedig 17 éves sem volt egészen. A francia és az olasz nyelv sem ment még egészen hibátlanul, de már egy újabb alattvalói csoport nyelvét kellett megtanulnia, a csehet. Még a nyáron Csehországot is végig kellett látogatnia férje oldalán, hogy megismerkedjen hű alattvalóival. A cseheket az udvarban különösen fontosaknak tartották, hiszen néhány éve, amikor az a „szörnyű” forradalom zajlott, a csehek hűek maradtak. Ezért ki kellett mutatni irántuk a hálát. Bezzeg nem volt erre szükség a magyarokkal szemben! Azokat az udvarban csak mint az örök rebelliseket emlegették, akik lám, most is, nem átallották hónapokon keresztül fegyveresen harcolni uralkodójuk ellen. Erzsébet egyre inkább szembekerült az udvarral. Ha ott a cseheket kellett szeretni és a magyarokat gyűlölni, akkor természetes, hogy Erzsébet ennek éppen az ellenkezőjét tette. Még nem sok magyarral találkozott, de már szerette őket. Persze később is csak arisztokratákkal meg miniszterekkel találkozott. Közben 1855. március 5-én megszületett az első gyermek. Nem a várva várt fiú, a trónörökös, hanem csak egy leány, aki nagyanyja, Zsófia nevét kapta. A nagyanya rögtön el is vette Erzsébettől, mondván: az még maga is gyerek, nem tud gyermeket nevelni. Az anyós-meny viszony általában nem szokott felhőtlen lenni, itt azonban végképp kiéleződött a helyzet, már a gyerekek miatt is. 1856- ban született a második gyermek, megint egy leány, aki a Gizella nevet kapta, mint Szent István felesége. Ha a magyarokat nem is szerették az udvarban, Magyarország azért nagy ország volt, fontos a Monarchia nagyhatalmi állása szempontjából. 1858. augusztus 21-én aztán végre megszületett a trónörökös, három nappal atyja születésnapja után. A Rudolf nevet kapta, az első, középkori Habsburg császárét. 1856-57 fordulóján a császári párnak négy hónapot Észak-Itáliában kellett töltenie, a lakosság jeges ellenszenve mellett, azután 1857 tavaszán Magyarország is sorra került. A magyar költőket felszólították, írjanak üdvözlő verseket. Arany János ekkor írta meg „A walesi bárdok”-at. Nem a legszívélyesebb fogadtatás. Családi tragédia is esett. A császári pár magával hozta a két gyereket, de Zsófia megbetegedett, és hamarosan meghalt. Az ismerkedés Magyarországgal nem a legjobb körülmények között történt meg. Azonnal vissza kellett térni Bécsbe. Erzsébet egyre nehezebben bírta az udvari légkört. 1859-ben még háború is volt, sebesülteket kellett látogatnia. Végképp kimerült, 1860-ban — annyi év után — visszatért Possenhofenbe, azután hat hónapot Madeira szigetén töltött, mert az orvosok tüdőbajt állapítottak meg. Ekkor szokott hozzá az utazáshoz, és egyre kevesebb időt töltött Bécsben. De ekkor következik el az az időszak is, amikor beavatkozik a történelem menetébe. Erzsébet és a magyarok A magyar nyelvvel már a csehvel együtt kezdett ismerkedni, 1863-tól annyi gondot fordított az előbbire, hogy hónapok alatt megtanult folyékonyan magyarul beszélni. Szívesen is tette. Férjével vál- Erzsébet királyné koronázása, 1867 Erzsébet királyné cigányzenét hallgat, 1897