História 2007
2007 / 8. szám - GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEK - URBÁN ALADÁR: Batthyányné Zichy Antónia grófnő áldozatos szerelme : Az első magyar miniszterelnök feleségének sorsa
majd a még magyar kézen levő Komárom miatt nagy kerülővel kocsin vitték tovább Móron és Székesfehérváron át Pestre, ahol szeptember 12-én az Újépületben helyezték el őket. Batthyányné szeptember 13-án érkezett meg Pestre, s örömmel tapasztalta azt, hogy milyen könnyű az Újépületet látogatni. Így naponta kereste fel férjét, néha több órát is eltöltött nála a gyerekekkel együtt. Találgatták, hogy milyen ítéletre számíthat Batthyány, valamint a szomszéd szobában elhelyezett Károlyi István gróffal (a 16. huszárezred megszervezőjével) mérlegelték, hogy Klapka Komárom kapitulációjával tud-e valamiféle engedményt biztosítani a foglyoknak. Batthyány perének anyagát a hadbíró még augusztus 30-án továbbította Bécsbe. A katonai fellebbviteli bíróság azonban nem a császárhoz, hanem Haynauhoz továbbította azt. Kempen altábornagy térparancsnok szeptember 28-án kérdezte meg a Komárom körül tartózkodó Haynautól, hogy mi legyen az iratokkal. Az magához kérette azokat és október 3-án Ács helységben az ítéletlevélre rávezette: „Kihirdetni és végrehajtani!” Az ítéletet október 5-én reggel hirdették ki a meglepett Batthyány előtt, aki halálos ítéletre nem számított. A megalázó kötél általi halál - a rablógyilkosok szokásos büntetése! - végletesen megdöbbentette a büszke grófot. Károlyi család egy aulikus tagja Kempen altábornagytól szerzett látogatási engedélyt az asszony számára. Batthyánynénak ekkor eszébe jutott, hogy férje egy komor hangulatú beszélgetésben mérget kért tőle. Mérget azonban nem lehetett kapni. Kétségbeesésében az íróasztalán lévő dísztőrt vette magához. Férjéhez egy hadbíró kísérte fel, s az ügyeletes foglár mellett végig ott maradt a beszélgetés ideje alatt. Amikor a foglár a hadbíróhoz fordult, Batthyányné kihasználta a pillanatot, s a tőrt átadta férjének. A kora délutáni órákban, amikor az asszony elhagyta az Újépületet, kétségbeesés fogta el. A városban ugyanis kegyelemről beszéltek, vagyis, hogy Batthyányt nem fogják kivégezni. Az Emlékezés megrázó erővel érzékelteti a rémületet, hogy ő adta férjese kezébe a gyilkos eszközt - amit kötelességének tartott -, s azt a gróf esetleg „idő előtt” használhatja. Batthyány az elkülönítő szobában este tízkor lefeküdt, majd megírta búcsúlevelét, amelyre engedélyt kapott. Őszinte köszönetet mondott felesége tiszta szerelméért és nyilatkozott a halál árnyékában, hogy a király és a dinasztia elleni politikai bűn nem terheli a lelkét. Meghagyta az asszonynak, hogy a gyerekekkel hagyja el az országot. A levél a tőrt átadó felesége igazolására azzal fejeződik be, hogy reméli, a neki szánt „gonosz gyalázatot” elkerüli, mert már régen egy „mentőeszközt” hord magánál. Ezt követően Batthyány pihenni tért. A későbbi vizsgálat során a foglárok azt vallották, hogy csak forgolódott ágyában. Négy óra körül felült és vizet kért. Ezt követően fejére húzta a takaróját, s anélkül, hogy az ágy végében ülő foglár bármit észrevett volna, a kis tőrrel átvágta nyakizmait, hogy lehetetlenné tegye az akasztást. (Súlyos vérvesztesége miatt majdnem elvérzett.) Mivel egyetlen hang sem árulta el a történteket, a foglárok csak akkor fedezték fel a súlyos sebet, amikor öt óra körül elő akarták készíteni az akasztást. A katonaorvosok bekötözték, erősítőt adtak, s szerették volna az ítéletet végrehajtani. Kora délután azonban belátták, hogy a seb nem zárult be, így ha a kötelet a gróf nyakába A kivégzés Batthyányné az ítéletről egy besorozott, az Újépületben szolgáló volt honvédtől értesült. Amint összeszedte magát, az Újépületbe sietett. Férjét a III. emeleti szobából már az I. emeleti elkülönítőbe vitték, s őt nem engedték be hozzá. A Az Újépület, Batthyány Lajos fogságának színhelye. Akvarell, 1794 Batthyány Lajos - otthonos környezetben. Joseph Martignoni akvarellje, 1849