História 2007
2007 / 9-10. szám - EMBER ÉS KÖRNYEZET - CSICSMANN LÁSZLÓ: Olajtermelő és tranzitországok a Közel-Keleten : A nagyhatalmak monopóliumának megszűnése
Olajtermelő és tranzitországok a Közel-Keleten A nagyhatalmak monopóliumának megszűnése Irán A brit William Knox D'Arcy 1901-ben 60 éves koncessziót kapott Perzsiában Mozaffar al-Din sahtól (1896-1907) a kőolajkészletek feltárására, azonban gazdasági problémák miatt kénytelen volt a jogot továbbadni, amely végül az 1909-ben alapított Angol-Perzsa Olajvállalat tulajdonába került. Perzsiában 1908-ban bukkantak olajra Maszdzsidi-Szulejmán tartományban, a termelés azonban csak 1913-ban kezdődött meg, amikor Winston Churchill utasítására a brit királyi flotta a szénről áttért az olajra. 1935-ben, miután Perzsiát a Pahlavidinasztia uralkodója, Reza sah átkeresztelte Iránra, a társaság neve is megváltozott: innentől kezdve az Angol-Iráni Olajvállalat nevet viselte. Irán az 1950-es évek elejéig a világ elsőszámú olajtermelője és -exportőre volt. Éves termelése elérte a 31,75 millió tonnát. A vállalat monopóliummal rendelkezett az iráni olaj fölött, a profit több mint 80%-át megtartotta. 1951. április 18-án az iráni parlament miniszterelnökké választotta a nacionalista érzelmű Mohamed Moszadeket, aki az Angol-Iráni Olajvállalat államosítása mellett döntött. A britek válaszul blokád alá vették a Perzsaöböl bejáratát, hogy megakadályozzák az iráni olaj exportját. Az ún. abadáni válság (Abadán Irán legjelentősebb olajlelőhelye volt) súlyos károkat okozott az iráni gazdaságnak. Az 1952-ben másodízben is megválasztott miniszterelnök azonban nem volt hajlandó lemondani az iráni olaj teljes ellenőrzéséről. Az Egyesült Államok a koreai háború hatására komolyan vette azt a brit figyelmeztetést, hogy az iráni miniszterelnök a kommunista Tudeh Párt befolyása alatt áll, így - a szovjet expanzió veszélye miatt - a miniszterelnök eltávolítása mellett döntött. 1953. augusztus 19-én a CIA támogatásával a nacionalista kormány korábbi belügyminisztere, Fazlollah Zahedi sikeres puccs keretében eltávolította Moszadeket a hatalomból. 1954-ben a korábbi Angol-Iráni Olajvállalat a British Petroleum (BP) nevet kapta, amely egy multinacionális nemzetközi konzorcium keretében tovább folytatta iráni tevékenységét. A konzorcium 54%-ban brit-holland, 6%-ban francia és 40%-ban amerikai érdekeltségben volt. A tevékenység már nem koncessziós formában történt, hanem a konzorcium az iráni állam nevében járt el. A britek tehát elveszítették kizárólagos monopóliumukat az iráni olajlelőhelyek felett, és mellettük amerikai, francia, holland, ill. 1957 után olasz és kanadai vállalatok jelentek meg. 1956-ban az iráni olajtermelés visszaállt az államosítás előtti, évi 32 millió tonna szintre, és egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig töretlen volt a kitermelés és az export. Irak Irakban a multinacionális Török Olajvállalat (Turkish Petroleum Company, TPC) 1925-ben jutott olajkoncesszióhoz azzal a feltétellel, hogy 20 év elteltével járadékot fizet minden kitermelt tonna után az iraki államnak. Az 1912- ben alapított TPC eredetileg 75%-ban brit és 25%-ban német tulajdonban volt. Az 1916-ban aláírt brit-francia-orosz megállapodás (Sykes-Picot-Szazonov egyezmény) szerint az olajban gazdag Moszul eredetileg francia érdekszférába került volna, azonban a világháború alatt Moszult a britek és nem a franciák Fúrómunkások a perzsiai olajvidéken (ma: Irán), 1925 körül A Népszövetség a moszuli olajforrásokat Iraknak ítélte 1925-ben. Moszul kormányzója és érseke népszövetségi küldötteket fogad, 1925 27