História 2012
2012 / 7. szám - FIGYELŐ - ANTAL ANDREA: Finnország - világháború után
kek csak stratégiai és védelmi célokat szolgálnak, a szovjeteket pedig arról kellett biztosítania, hogy Finnország messzemenően figyelembe veszi ezeket, semmilyen körülmények között nem fordul ellene. Ennek érdekében a háborús jóvátételi előírásokat maradéktalanul teljesítették, a karéliai finneket áttelepítették, a Marshall-segélyt visszautasították, korábbi nyolc vezető politikust mint háborús bűnösöket börtönbüntetésre ítéltek, majd 1948. április 6-án Moszkvában aláírták a tíz évre szóló szovjetfinn Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. Ez nem tartalmazta az automatikus segítségnyújtásra és a rendszeres konzultációra vonatkozó kötelezettségvállalást, ugyanakkor bevezető szakasza kinyilvánította Finnország semlegességét, „miszerint kívül óhajt maradni a nagyhatalmi konfliktusokon”. A finn semlegességre 1955-ig a Porkkala-félszigeten létesített szovjet támaszpont árnyékot vetett ugyan, s ez csak akkor szűnt meg, amikor a szovjetek, a Sztálin halálát követő enyhülési folyamatnak köszönhetően, kivonultak Porkkaláról - az 1948. évi barátsági egyezmény meghosszabbításáért cserébe. Még ebben az évben csatlakozott Finnország az ENSZ-hez (azóta szinte minden békefenntartó akcióban képviseltette magát). A Paasikivi-Kekkonen-vonal Az 1948. júliusi választásokon a kommunisták vereséget szenvedtek és kiszorultak a kormányzásból. Emiatt a finn-szovjet kapcsolatokban erősödött a feszültség, félbeszakadtak a kereskedelmi tárgyalások is. 1950-ben, Paasikivi újraválasztásának évében, Urho Kaleva Kekkonen agrárpárti politikus alakíthatott kormányt, aki szintén nagy hangsúlyt fektetett a finn-szovjet kapcsolatok fejlesztésére, és nagy szerepe volt Paasikivi politikájának alakításában is. 1956-ban, az akkor 86 éves Paasikivi lemondása után Kekkonent választották köztársasági elnökké, aki elődjéhez hasonlóan a nemzeti egység, Finnország semlegességének megőrzése és a jó finn-szovjet kapcsolatok fenntartásának elkötelezett híve volt. A nép egyszerű fiaként (Észak-Finnországban egy tanyán látta meg a napvilágot) igen erős szociális érzékenységgel vallotta, hogy az állam feladata az igazságosságsog miatt. A vendégmunkások egy része később visszatér. 1952. Helsinkiben rendezik a XV. Nyári Olimpiát. 1954. Megszűnik a jegyrendszer az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre. 1955. A nagyhatalmak közötti egyezség eredményeként Finnországot és Magyarországot - mint a 16 nemzetet tartalmazó „csomag” részeit - felveszik az ENSZ-be. - Finnország belép az Északi Államok Tanácsába. - A Szovjetunió visszaadja Finnországnak a porkkalai haditengerészeti támaszpontot. Az első szovjet katonák elhagyják a Porkkala-régiót. Finn kommunisták búcsúajándékokkal kedveskednek. 1955. október 1956-1981. U. K. Kekkonen (1900- 1986) elnöksége. 1957. Az útlevélhasználat eltörlése az északi államok között. 1961. Finnország az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) társult tagja lesz. folytatás a 42. oldalon. A helsinki olimpia Helsinkiben 1952. július 19.-augusztus 3. között tartották a XV. nyári olimpiai játékokat. Az eseményt Juho Kusti Paasikivi finn köztársasági elnök nyitotta meg, az olimpiai lángot pedig az 1920-as évek finn csodafutója, az ekkor már 55 éves Paavo Nurmi lobbantotta fel, aki utolsó lángvivőként a stadion bejáratánál saját szobra (alkotó Väinö Aaltonen, 1924) mellett is elhaladt. A játékokon 69 ország képviseletében 4932 sportoló (ebből 521 nő) vett részt. A legfiatalabb közülük egy 13 éves amerikai vitorlázó, a legidősebb pedig egy 66 éves brit sportlövő volt. Másfél millió néző előtt 19 sportágban 149 versenyt rendeztek. Az 1948. évi londoni olimpiáról még kizárt japán és német versenyzők Helsinkiben már indulhattak. Először jelentek meg viszont a Szovjetunió sportolói az ötkarikás játékokon, ami a hidegháború legsötétebb évei egyikében egyaránt köszönhető a Szovjetunióhoz lojális finn politikának és annak, hogy a szovjetek biztonságban érezhették magukat Helsinkiben. (Az 1947-es békeszerződés értelmében ugyanis a Szovjetunió haditámaszpontot tartott fenn és mintegy tízezer katonát állomásoztatott a Helsinkitől alig 35 km-re fekvő Porkkalán.) A hidegháborús feszültségre utalt ugyanakkor, hogy a szovjet sportvezetés nem fogadta el a versenyzői számára az olimpiai faluban kijelölt helyet a „kapitalisták” körében, s ezt az álláspontot osztották a szocialista tábor jelen levő országai is. A rendezők így a szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar és román sportolókat az olimpiai falun kívül kényszerültek elhelyezni az olimpiai eszme nagyobb dicsőségére. Az éremversenyt mindazonáltal az Amerikai Egyesült Államok nyerte 76 (40 arany, 19 ezüst, 17 bronz) éremmel a Szovjetunió 71 (22, 30, 19) és Magyarország 42 medálja (16, 10, 16) előtt. A magyar sporttörténet legsikeresebb olimpiája volt Helsinki. A tornász Köröndi Margit 6 (1, 1, 4), Keleti Ágnes 4(1, 1, 2) érmet szerzett, az úszó Novák Éva (1, 2, 0), valamint a vívó Gerevich Aladár (1,1, 1,) és Berczelly Tibor (1, 0, 2) hármathármat, az úszó Szőke Kató és a vívó Kovács Pál két-két aranyat, az öttusázó Benedek Gábor csapatban (Kovácsi Aladárral és Szondy Istvánnal) aranyat, egyéniben ezüstöt nyert. Papp László ökölvívó második olimpiai bajnokságát szerezte, győzött a kard-, a labdarúgó- és a vízilabdacsapat, a kardvívás egyéni versenyeinek végén pedig magyarok álltak a dobogó mindhárom fokán. P. J. Az olimpia plakátján a finn csodafutó, Paavo Nurmi alakja 39