Hitel, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 1-4. szám)

1992 / 2. szám - KÉRDEZ AZ IDŐ - Lengyel Márton: A László Jelentés és a Budapest Klub

KÉRDEZ AZ IDŐ A László Jelentés és a Budapest Klub A veszély és a lehetőség együtt létezik korunkban. A veszélyt az jelenti, hogy a globális problémákat - mint a népesség túlzott szaporodása, élelm­ezésének gondjai, a szegény­ség és a gazdagság mértéktelen koncentrációja, az esztelen fegyverkezés, a föld kin­cseinek ellenőrizetlen kizsákmányolása, a természeti környezet szennyezése és tönkre­tétele - nem tudja időben kezelni a széttöredezett struktúrában élő és gondolkodó emberiség. A lehetőséget a változás képessége nyújtja, hogy a végveszély előtt talán felriadunk s a tudományok és a humanista tudósok tanítására és intelmeire figyelve rendezzük be életünket a földön... E gondolatok helyet kaptak a Magyarok III. Világ­­kongresszusán is. Ezen a nemzeti-történelmi eseményen, amelyre 1929 és 1938 után ez év augusztusában került sor harmadízben s amelynek szellemiségét a hazai, vala­mint a Kárpát- medencében és a világ más részein szétszóródott magyarság megannyi gondja mellett az erkölcsi megújulás s az egység megteremtésének az igénye határozta meg. Nem túl nagy feladat ez egy ilyen tanácskozásnak? Határozottan állítom: nem. Sőt, csak így lehetett a siker reményében megkísérelni az oly régóta várt egységteremtő feladat elvégzését. „ Gondolkodj globálisan, cselekedj lojálisan!" - (Think globally, act locally) - a korszerű jövőépítés jelszava tette lehetővé, hogy valóban a közös gondokra és feladatokra összpontosítsanak a résztvevők. Annál is inkább, mert szétszórtsága s alkalmazkodásra vagy építő alkalmazásra mindig kész gondolkodásmódja következtében a magyarság eleve predesztinált a világméretekben való gondolkodásra. És ugyanebből az okból egy ennyire sokszínű és változatos össze­tételű tagság, mint amilyen a Magyarok Világszövetségéé, csak akkor mozgósítható sikeresen, ha programja olyan elemeket is tartalmaz, amelyek a föld bármely részén és bármilyen közösségben időszerűek. Érdeke a természet és az emberi civilizáció megmentése akár Magyarországon él, akár máshol... Ahhoz, hogy ez a felfogás teret kapjon, az kellett, hogy korunk magyar szellemi­ségének két képviselője találkozzék: László Ervin és Csoóri Sándor. Én mutattam be őket egymásnak néhány nappal a kongresszus előtt. Rövid találkozásuk során azonnal összhangot találtak - teremtettek gondolatvilágukban, a nemzeti és az egyetemes szintű gondok s az orvoslásukhoz szükséges célok és feladatok meghatározásában. A Világ­­kongresszus programját Csoóri Sándor ennek megfelelően határozta meg. A Világkongresszus 1992. augusztus 21-i zárónapján hangzott el László Ervin: „Ho­gyan járulhat hozzá a magyarság egy emberibb XXI. század megteremtéséhez” című előadása, amelyhez én a Budapest Klub létrehozására irányuló felhívással csatlakoz­tam. László Ervin előadása az UNESCO számára készített László Jelentésen alapult, amelynek kivonatát a Világkongresszus valamennyi résztvevője kézhez kapta. A teljes jelentést az Akadémiai Kiadó idén ősszel jelenteti meg. Nagy adósságot törleszt azzal, hogy korunk egyik legjelentősebb magyar származású tudósának gondolatait magyarul is közreadja. Azoknak, akik még nem ismerik László Ervint, néhány mondatban szeretném be­mutatni. László Ervin a Római Klub tagja, a Bécsi Nemzetközi Akadémia rektora, a World Futures: The Journal of General Evolution főszerkesztője, aki idáig ötvennégy könyvet ___________23___________ HITEL 1992 OKTÓBER

Next