Hitel, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 4. szám - ZELK ZOLTÁN HAGYATÉKÁBÓL - Zelk Zoltán: Nagy Lászlót siratva; Kondor Béla halálára; Faragó Laura látogatása után; Zöld és fehér
ZELK ZOLTÁN HAGYATÉKÁBÓL Nagy Lászlót siratva nem a megíratlan maradt verseket siratom, mert káromkodásaiból fölépült, áll már a katedrális - akit én siratok: a deszkába zárt, elföldelt remekmű! Kiáltott hajdan Kosztolányi „ Gyarló valómban meg ne lássatok! ” én azért sírok és kiáltozom, mert nem láthatom testi valójában a remekművet, mert az volt, remekmű az arca, homloka, haja botot szorongató keze, őt keresem három hete, őt keresem, a REMEKMŰVEt ki beérte a legnagyobbal, azzal ha az ifjak szeretik Ifjak? Ifjak? Ó Te fehérhajú fiú, mert az voltál: Fiú! Fiú! Fiú! ki sípot, nádihegedűt farag (5 öreg barátainak meggyfaszipkát.) (1978. febr. 24.) Kondor Béla halálára annak fordított képei keretezetten látomásai nem ők rajonganak a Siratófalnál: a bűntudat rút árnyai. (1972. dec. 17.) 23 HITEL 1992 DECEMBER (variáns)