Hitel, 1999. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - PRÓZA - Bethlen Alapítvány díjazottjai 1998-ban (Püski Sándor, Görömbei András, Kovács István, Tamás Menyhért, Mák Ferenc, Bakos István és Jelenits István írásai)
Ez az önmagában is jelentős szakmai teljesítmény olyan emberi, erkölcsi és közösségteremtő munkával, értékekkel párosul, amelynek alapján az ausztriai magyarok választott vezetőjükként tisztelik, a mindenkori osztrák és magyar hivatalosságok pedig az ausztriai magyar közösség harcos képviselőjeként ismerik el. Hittel és hűséggel szolgálja népét, amelyből vétetett, a sorsfordító forradalom emlékét s az országot is, amely befogadta őt és nemzettársait. 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az Integratio című magyar—német nyelvű folyóiratnak, amelynek gondozásában jelenik meg A népcsoportok Ausztriában című kisebbségvédő könyvsorozat. A katolikus egyetemi mozgalomban, a magyar diákszövetségben és az Európa Clubban végzett áldozatos munkája nyomán választották az ausztriai magyarság egészét összefogó érdekvédelmi és kulturális szervezet, az 1980. február 9-én megalakuló Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkárává, majd 1991-ben elnökévé. A szövetségről, illetve vezetőjéről az ő szavait idézem: „ötvenhat mellett kiálltunk, szellemiségét őrizzük, s [vezetőként] nem voltam hajlandó lepaktálni semmilyen körülmények között a Magyar Népköztársaság itteni vagy otthoni reprezentánsaival, képviselőivel. Tehát sem az anyanyelvi konferenciával, sem a Magyarok Világszövetségével.” De áldozatkész támogatója és bécsi szállásadója volt mindenkor a nemzeti ellenzéknek. Ezt a határozott kiállást és szellemiséget képviseli a szövetség kéthavonta megjelenő lapja, a Bécsi Napló, amely Tollas Tibor Nemzetőre, mellett a nyugat-európai magyarság legrangosabb orgánuma. Ennek 1985 januárjától szintén Deák Ernő a főszerkesztője, szellemiségének meghatározója, melyet a határon átlopva itthon is szívesen olvashattunk. Mind a szövetség, mind a Bécsi Napló az 1990-ben kezdődő rendszerváltással és a Magyarok Világszövetsége csírázó megújulásával került közelebb az úgynevezett anyaországhoz és az MVSZ-hez. Ezért hálásak lehetünk, hisz olyan tudással, tapasztalatokkal gyarapították és gyarapítják identitásunkat és világszervezetünket, amely nemzetstratégiánk alkotó elemévé válik. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége példaszerű csapatmunkával, az ausztriai magyarság érdekképviseletében, a magyar tannyelvű oktatásban a bécsi és burgenlandi kulturális közéletben, az elszakított területeken élő, szükségben szenvedő délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki magyarság anyagi és politikai támogatásában, a magyar identitás megőrzésében rendkívül szép eredményeket ért el, amelyben kinek-kinek megvan a maga feladata és érdeme. A bécsi magyar tannyelvű osztályok örvendetes gyarapodása mellett legutóbb például a Magyar középiskolák Ausztriában 1956 után című nagyszerű értékmentő kiállítás és kétnyelvű kiadvány, a Felsőpulyán tartott nagyszabású 150. évfordulós tanácskozás - amelyen tizennégy országból mintegy kétszázan vettek részt -, valamint az Európa Klub folyamatos működése az, amire mindnyájan büszkék lehetünk. Deák Ernő vallja, hogy „önmagában véve nincs önértéke, csakis egy másikhoz, egy magasabb szférához vagy érdekekhez, célokhoz kötődve nyeri el az emberi élet értelmét és célját”, s ennek szellemében javasolta, hogy az emlékérmet ne neki, hanem a Bécsi Naplónak vagy a Központi Szövetségnek adományozzuk. 69 HITEL 1 999. JANUÁR