Hitel, 2015. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

2015 / 7. szám - Miskolczy Ambrus: A vasgárdisták átnevelése a kommunista börtönvilágban

Miskolczy Ambrus A vasgárdisták átnevelése a kommunista börtönvilágban A Vasgárda szimbóluma a börtönrács. A börtön volt a beavatás színhelye, az iga­zi légionáriusok közé vezető út is a börtönön keresztül vezetett 1938-ig, majd 1938-39-ben a halálba vezető út is. 1941-től, miután Antonescu üldözőbe fogta a légionáriusokat, a börtön a Vasgárda élettereként szolgált - itt élt a légionári­us múlt. Crainic még az 1934-es Jilavára így emlékezett: „Ez a börtön különös templommá vált, ahol csak »a Kapitány« kultuszát cerebrálták."­ És valóban, 1943-ban „a Kapitány cellájában" rendszeresen tartottak istentiszteletet, aki tudott, az a maga cellájában is Codreanu-ikon előtt égette a gyertyát.­ Bár az ortodoxia nem ismeri el a túlvilági purgatóriumot, a légionárius börtönkultusz a börtönben evilági purgatóriumot látott. Itt kellett kiállni azokat a próbákat, amelyekről a kapitány értekezett: „a szenvedés hegye, a vadállatok lakta erdő, a reménytelenség mocsara". Constantin Noica így dekódolta Codreanu köny­vének üzenetét: „a szerző tanúságot tesz arról (emlékezetből idézzük), hogy miként érti a szenvedést. Börtönbe vetették, megalázták, megkínozták, megtör­ték, mégis nem lázad, elfogadja. És azért imádkozik, hogy adassék neki és tár­sainak, hogy magukra vegyék népük bűneit. Egyszerű szólam? Nekünk úgy tűnik, nem csak ennyi. És ha így van, akkor, úgy tűnik nekünk, légionáriusnak lenni nem tréfa. De azok a fiatalok, akik úgy művelik a legionarizmust, mintha sok egyéb dolgot művelnének, nem tudják pontosan, mit is művelnek."­ Radu Gyr arra emlékezett, hogy 1938 derekán - látva a kemény ítéleteket - „új tech­nikát" találtak ki: „az élettől, a világtól való elszigeteltség érzése idővel már nem tűnt örök szenvedésnek. Valamennyien úgy éreztük, hogy egy szigeten élünk, olyan földrészecskén, amely csoda folytán megmenekült valamiféle vi­lágkatasztrófától, mely minden más életet elpusztított. Rajtunk és a Kapitány szellemének állandó jelenlétén kívül nem létezett semmi. Elszakítottuk magun­kat az élet minden adományától, hívásától és családunktól. A kis légionárius szigetünkön éltünk, a kis planétánkon, amelyen túl nincs csak sötétség és fe­neketlen mélység. [...] A vágynak és a világ szeretetének bealkonyult. Ilyen év­ Miskolczy Ambrus (1947) történész, egyetemi tanár, kutatási témái: XVII-XX. századi magyar és román történelem, mintegy 30 könyve jelent meg. 2015. július 1.

Next