Hitel, 2015. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
2015 / 7. szám - Miskolczy Ambrus: A vasgárdisták átnevelése a kommunista börtönvilágban
Miskolczy Ambrus A vasgárdisták átnevelése a kommunista börtönvilágban A Vasgárda szimbóluma a börtönrács. A börtön volt a beavatás színhelye, az igazi légionáriusok közé vezető út is a börtönön keresztül vezetett 1938-ig, majd 1938-39-ben a halálba vezető út is. 1941-től, miután Antonescu üldözőbe fogta a légionáriusokat, a börtön a Vasgárda élettereként szolgált - itt élt a légionárius múlt. Crainic még az 1934-es Jilavára így emlékezett: „Ez a börtön különös templommá vált, ahol csak »a Kapitány« kultuszát cerebrálták." És valóban, 1943-ban „a Kapitány cellájában" rendszeresen tartottak istentiszteletet, aki tudott, az a maga cellájában is Codreanu-ikon előtt égette a gyertyát. Bár az ortodoxia nem ismeri el a túlvilági purgatóriumot, a légionárius börtönkultusz a börtönben evilági purgatóriumot látott. Itt kellett kiállni azokat a próbákat, amelyekről a kapitány értekezett: „a szenvedés hegye, a vadállatok lakta erdő, a reménytelenség mocsara". Constantin Noica így dekódolta Codreanu könyvének üzenetét: „a szerző tanúságot tesz arról (emlékezetből idézzük), hogy miként érti a szenvedést. Börtönbe vetették, megalázták, megkínozták, megtörték, mégis nem lázad, elfogadja. És azért imádkozik, hogy adassék neki és társainak, hogy magukra vegyék népük bűneit. Egyszerű szólam? Nekünk úgy tűnik, nem csak ennyi. És ha így van, akkor, úgy tűnik nekünk, légionáriusnak lenni nem tréfa. De azok a fiatalok, akik úgy művelik a legionarizmust, mintha sok egyéb dolgot művelnének, nem tudják pontosan, mit is művelnek." Radu Gyr arra emlékezett, hogy 1938 derekán - látva a kemény ítéleteket - „új technikát" találtak ki: „az élettől, a világtól való elszigeteltség érzése idővel már nem tűnt örök szenvedésnek. Valamennyien úgy éreztük, hogy egy szigeten élünk, olyan földrészecskén, amely csoda folytán megmenekült valamiféle világkatasztrófától, mely minden más életet elpusztított. Rajtunk és a Kapitány szellemének állandó jelenlétén kívül nem létezett semmi. Elszakítottuk magunkat az élet minden adományától, hívásától és családunktól. A kis légionárius szigetünkön éltünk, a kis planétánkon, amelyen túl nincs csak sötétség és feneketlen mélység. [...] A vágynak és a világ szeretetének bealkonyult. Ilyen év Miskolczy Ambrus (1947) történész, egyetemi tanár, kutatási témái: XVII-XX. századi magyar és román történelem, mintegy 30 könyve jelent meg. 2015. július 1.