Hód-Mező-Vásárhely, 1896. július-december (26. évfolyam, 53-105. szám)
1896-07-02 / 53. szám
állott. Az eredmény a két óra hosszáig tartó sok beszéd után sem lett más, mint a tanács határozati javaslatainak egyhangú elfogadása, illetőleg egy miniszteri leirat tudomásul vétele. E szerint tudomásul vette a közgyűlés az 1895. évi házi-, nyugdíj-, kórházi-, betegápolási alap pénztárak zárszámadásai, az ugyanazon évi gyámpénztári számadások és a számadások alapján készített évi mérleg, valamint az átadó pénztári zárszámadás ügyében tett tanácsi előterjesztéseket. A főgimnázium segélyezési ügyében a belügyminiszter utasítja leiratában a törvényhatóságot, hogy a múlt évi gyámpénztári zárszámadás elintézéséről szóló rendeletének leérkezte után éljen újabb fölterjesztéssel s akkor fog határozni, hogy a már jóváhagyott 10,000 frt segélyen túl a 30,000 forintot engedélyezi-e. (Barró Imre a zárszámadások ellen a számtételek szempontjából kifogást nem tesz, csak az áttekintést látja megnehezítve az elkönyvelés hibái miatt, De amennyiben a zárszámadás általában a város ügyeinek, különösen vagyoni ügyeinek vezetését tünteti föl, kimondja őszintén, hogy a törvényhatóság az ügyek ily vezetése mellett bizalmat nem nyilváníthat. Vegyék fontolóra, akiket illet, és változtassanak az eddigi eljáráson. Példákat hoz fel arra, hogy egy idő óta itt hibás számtételek alapján történnek előterjesztések. Bizonyos hibák elhallgatása, mentegetése látszik, törekvés annak feltüntetésére, hogy itt minden ékes rendben folyik, pedig a valóság ellenkező. A városház építése a 175,000 frt adóssággal s egyébbel a házipénztárt végtelen zavarba hozta, az 52,000 frt tartalékalapot évi takarításokkal akarják helyrehozni, de eddig még ez nem látszik valószínűnek. A múlt évi inségsegélyezéssel a törvényhatóság kompromittálta magát az ország előtt, amennyiben ki sem tudták osztani a begyült összeget. Nem az tűnt ki, hogy a munkásosztály szenved szükséget, hanem hogy a kisgazda. Áttérve a zárszámadásokra, kijelenti, hogy nincs összhang a tételek között. Például a kövezetre meg volt a pénz , de nem vétetett igénybe, holott erre szükség lenne. Hosszasabban bírálja azután a zárszámadást s különösen az ínségesek segélyezése körüli eljárást s a tanács határozati javaslatát kénytelenségből azon megjegyzéssel fogadja el, hogy e segélyezés mérve és módja túlhaladta a tényleges szükséget. Erre azután véget érni nem akaró szóvita indult meg, melyben részt vettek dr. Endrey Gyula, ki Garzó indítványát nem fogadja el, mert ez szégyen volna magára a törvényhatóságra, továbbá Draszczy Lajos s utána Kovács József, mindketten hevesen kikelvén a tanács és polgármester ellen. Többszörösen fölszólalt Garzó is, de végre elállott indítványától s igy a tanács javaslata változás nélkül fogadtatott el, miután dr. Boksa Lajos polgármester részletesen kifejtette a tanács álláspontját, védekezvén a vád ellen, hogy a tanács vezette neki a törvényhatóságot a túlságos szegénysegélyezésnek és hogy a tanács hibás abban, hogy a sajtó és a társadalom útján az ínség enyhítésére tekintélyes összeg gyűlt össze. A tanács mindössze 6000 frtot indítványozott e czélra. A közgyűléstéli 12 órakor ért véget. Évzáró beszéd a lepitáziusan. Elmondatott 1896. junius 20-án. — Mélyen tisztelt Elöljáróság és Tanári kar! Kedves tanuló ifjúság! »Adj számot sáfár a te sáfárságodról» eme bibliai szózat csendül meg napok óta füleinkben ; ma végre ütött a számadás órája. A nagy isten jósága 10 hónap munkája után elvezérlett az 1895—96-ik tanév végére. De nemcsak egy tanévet végeztünk, megértünk magyarokul egy olyan örökké emlékezetes évet is, aminet megérnie a nemzetek sorsát intéző gondviselés kegyelme vajmi kevés nemzetnek adott, megértük itteni életünknek ezredéves fordulóját. Szálljon fel azért hála imánk az egek urához eme végetten jóságáért. És mivel hálája áldozatát e mi főgymnasiumunk is bemutatta , mivel az ezredéves örömünnep fenséges és lélekemelő eszméiről, kedves ifjak, annyit olvastatok, még többet olvashattatok : az alkalom arra int, hogy azokat mellőzve, térjünk át egyenesen , eme tanintézetünk életében szintén nem csekély fontosságú eseményekben eléggé gazdag tanév jelentősebb mozzanataink vázolására. Legelsőben is a méltó gyász czipruságát vegyük kezeinkbe , mert e tanévben igen súlyos csapásokkal is meglátogatott bennünket a nagy isten bölcs agytetszése. Még a szünidő pihenő óráit élveztük gondtalanul, amidőn a múlt augusztus 5-én, mint ólálkodó ellenség, váratlanul lep meg a megrendítő veszteség lesújtó híre. Odafent a szép hazánkat övező magas Kárpátok bérezes alatt, ahová nem is sejtve a leskesedő vészt, üdülés végett távozott, hunyt el hirtelen helybeli egyházunk legbuzgóbb fia, főgimnáziumunk legnagyobb jóltevője, immár néhai Kovács Ferencz kir. tanácsos. Meghalt e magas lelkületű férfiú, de a ki annyit és oly önzetlenül munkálkodott hazájáért és nemzetéért ; a ki oly hűven élt szülő megyéjének és városának; a ki annyit izzadott és áldozott nemzete közművelődéséért ; a kinek minden magasztos gondolata, összes cselekvése egyházával és vallásával oly bensőleg össze volt forrva; a kinek gondoskodásában, a legelső helyet az őt nevelő főgimnázium foglalta el; s a ki azért a tanintézetért oly fejedelmileg áldozott, hagyományozván és adván már korábban ennek javára értékes könyvgyűjteményét, díszruhájának ékszereit, csak könnyű szerrel , számítva is legalább 52.000 frt értéket; a ki közvetlenül egyházunk évkönyveiben legalább 50.000 frt. értékű hagyatékával örökítette meg nevét; a kinek összes áldozatai hazai, egyházi, , emberbaráti és közművelődési czélokra jóval ! meghaladják a 150.000 frtot: az ily férfiú meghalhatott testileg, de tetteiben áldásos emlékezete él ma és élni fog nemcsak a jelenj nemzedék hálás szivében, a mely őt ismerte és szerette, akit a nemes tulajdonaiban példányképül választhatott, hanem élni fog a késő utódok soha nem feledő szivében is; az ily lelkekre és emlékezetekre áll a költő szava, hogy: »A koporsóból kitör és eget kér«, az ily jellemekre, hogy : »Tettük sugára átragyog időn s enyészeten.« Egyházunknak és tanintézetünknek soha nem szűnő hálája megfogja majdan találni kellő Útját és módját, hogy az elköltözött nagy jóltevő emlékének meghozza méltó áldozatát, mi e helyen és ezúttal csak hálánk sorvadatlan czipruságát helyezzük szendergő látraira. Örök áldás emlékezetén ! Előttetek pedig kedves tanítványaim ! legyen a Kovács Ferencé nemes alakja oly eszménykép, amelyet kövessetek férfiuságtok tettre hivott korában. Tanuljátok meg az ő életéből, hogy a kitartó munkásság legbiztosabb eszköze mindenkor a megtartatásnak ; hogy a bölcs takarékosság egyik fődísze a férfiúnak, fő tényezője annak, hogy a közjónak meghozhassuk áldozatunkat. Tanuljátok meg az ő példájából, hogy saját boldogságunk iniukálásán felül van magasztosait!) hivatásunk : élnünk, munkálnunk és áldoznunk a nemzetért és a hazáért, amelynek fiai vagyunk; a szülőföldért, a hol növekedtünk ; a vallásért, a melynek szent tanai szivünknek édes megnyugtatója; a nemzeti közművelődésért és polgártársaink üdvéért. Igyekezzetek — habár szűkebb tért mérte is ki számotokra a végzet — az ő és más nemes lelkek példáit istenünk dicsőségére, a haza és társadalom üdvére. A másik czipruságát néhai Dombrádi Nagy Sándor kegyes szivü özvegyének Kaszap Emíliának koporsójára helyezi hálás kegyeletünk. Ez a magas műveltségű, egyházad és embertársait forrón szerető úrnő, városunk és egyházunk szülötte a távolban is a gyermeki ragaszkodás lángolásával csüggvén szülőföldén , és annak intézményein, Iz. e. férjének még 1885-ben főgymnasiumunk javára tett 3000 frt alapítványát 2000 írttal egészítette ki és a mi a résztvevő női szív nemességéhez oly szépen illik, tápintézetünk javára. Emberi sorsunk rendelése szerint az ő áldott szive is elporlad, de alapítványa az idők folyamán száz és száz szegénysorait ifjú szivéből fakasztatja ki a hálás szív hervadatlan virágait és növeli ennek jótéteménye évről-évre a hazának, egyházának és a társadalomnak épen a legszegényebb sorsnak soraiból hűséges napszámosokat, talán oszlopembereket. Áldásunk viraszszon nyugvó porai felett! Csak az imént helyeztük őszinte fájdalmunk harmadik czipruságát egyházunk veterán lelkészének Miklovicz Bálintnak sirjára. Az ő neve nemcsak mint főgimnáziumunk alap-, és ösztöndíj tőkéjének gyarapítójáé foglal helyet tanintézetünk évkönyvének lapjain, hanem az évek hosszú során ez iskola felügyelő tanácsának odaadó hévvel és buzgósággal vezérlő szelleme. Ösztöndíjalapítványa évről-évre felnyitja áldott emlékezetét. (5) mennyire örvendett, ha látta tanintézetünk anyagi, szellemi és erkölcsi gyarapodását ; mennyire tépelődött, ha annak fejleménye nézete szerint benne aggodalmat keltett! Egyházunk és tanintézetünk szeretetének tiszteletreméltó aggodalmai voltak azok. Őrizzük meg szívünkben hálás emlékezetét. Béke poraira ! Tanintézetünk állami segélyének ügye csaknem teljes befejeződésre jutott. A 13,000 frt évi segélyből a törvényhozás a 1. évre 12,000 frtot szavazván meg, ez összegét a nagymélt. ministerium folyóvá is tette számunkra. Az ily mértékű segély lehetővé tette, hogy tanáraink a tavalyi értesítőnkben jelzett fizetésüknek teljes élvezetébe léptek. Nemkülönben megkaptuk az építkezési 65,000 frtnyi állami segély második 15,000 frtos részletét. Az állami segély megnyerése egyfelől iskolai helyiségeink czélszerűtlen, hiányos és feltűnően kevés volta hozta magával, hogy e tanévnek egyik legfontosabb mozzanatát a valósulás felé vezessük, főgimnáziumunk új épületének építtetését megkezdjük. Valóban az első kapavágást június 16-án megtettük. A szerződés értelmében a vállalkozók kötelesek lesznek az építést akként vezettetni, hogy az uj épület már az 1897—98. tanévre rendeltetésének átadható legyen. Édes örömmel szeretjük hinni, hogy abban az uj épületben nemcsak az ilyenekben nagyon szegényes városunk nyer egy határozottan díszes és pompás fekvésű épületet, hanem a mi a fő, tanintézetünk nyer egy belső berendezésében a kor követelései szerint a tanügyi kívánalmaknak megfelelő tágas helyiséget. Maradandó érdeme lesz ez az épület bizonyára fenntartó egyházunk mai intéző férfiai buzgalmának, — közöttük legelső sorban Szeremmei Sámuel elnök-lelkészünk pihenést nem ismerő törekvéseinek, minden akadályon diadalmaskodó fáradozásainak, — akik a váratlanul fölmerülő nehézségekkel bátran megküzdve, megteljesedve az ügy szentségének érzetével, bízva a jó Isten segélyében, azt diadalra juttatták. De maradandó dicsekvése lesz ez Hódmező-Vásárhely mai ev. reform, közönségének is, amely abban az épületben, mint hűséges örökös, apái hagyományaival összhangzóan nemcsak magának emelt méltó, hanem a késő utódok előtt is buzdító például szolgáló, sőt kötelező emléket létesített. De főgimnáziumunk ez évi életéből más téren is nem egy följegyzésreméltó mozzanat kínálkozik, így az állammal kötött szerződés értelmében, de szükség követelése szerint is, tanári állomásaink száma egy ujjal szaporodott. Nem akként ugyan, amint azt a múlt évi értesítőnkben jeleztük, hanem miután Elekes Ferencz okleveles rendes tanár a kinevezés hosszúra nyúlott tartama alatt visszalépett, a nagymélt, vallás- és közoktatásügyi kormány Sallay Mihályt, akkor még nem okleveles tanárt, egy évi próbaidő fentartásával helyettesi minőségben nevezte ki, míg a tornatanári állást elöljáróságunk Szigeti Benedek Gyulával töltötte be. Két ifjú tiszttársunk a tanév kezdetén tanári karunk által szives örömmel és kari társi őszinte jóakarattal üdvözöltetve foglalta el állomását. E helyen is melegen óhajtom magukra a jó isten áldását, hivatalos működésükre a becsületes munkát kisérő sikert a jövőben is találjanak közöttünk, míg a bölcs isten úgy rendeli, mindvégig békességes és örvendetes lakozást. Ha ezekhez kiegészítőül hozzáveszszük, hogy elöljáróságunk e tanévben a főgimnáziumi orvosi állást dr. Szappanos Mihálylyal betöltötte , a ki hivatásának derekasan megfeleljön, e tény is újabb tanúsága annak, hogy " fentartótestületünk tanintézetünk Vesztésében biztos következetességgel halad előre. Tanári karunk ez évbeli belső élete történetének kiegészítéséül örömmel jelzem a föntebbiek után, hogy tiszttársaim: Jármy József szeptember, Sallay Mihály márczius hóban a tanári oklevelet megszerezték , valamint lehetetlen mellőznöm, hogy Bodnár Bertalan tiszttársam a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendezte egyptomi tanulmányaiban fentartó egyházunk áldozatkészségéből részt