Hódmezővásárhely, 1914. június (44. évfolyam)
1914-06-02
2 költő biztatta a dalosokat az éneklésre. Te akkor is daloltál. Remek beszéd volt a Vende Ernőé. Szinte szégyeljük, hogy előttünk a messze idegen föld követe fedezte fel azt, hogy ki volt nekünk Nyizsnyay. Este fél 9-kor kezdődött a hangverseny, melyen a legtöbb programtűpontot a pécsi dalorna töltöttjeibe, elragadva a közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte a termet. Annyira, hogy egy talpalattnyi hely elfoglalatlanul nem maradt. Frenetikus hatást ért el gyönyörű lírai tenor hangjával Hidassy Sándor s bariton hangjával Biber Mátyás, a pécsi főszékesegyház főénekese. — A'dalárdák együttesszereplése Remek volt, sok tapsot váltott ki a Vörös Lajos szóló éneke. Hangverseny után bankett volt. Részt vett ezen Balassa Ármin dr., a jeles szegedi kriminalista, kiváló földünk is, aki oly rajongó szeretettel kiséri e város minden kulturmozgalmát, aki soha nem fog szívbelileg elszakadni tőlünk. A banketten nagyhatású tósztot mondott. Felköszöntőket mondottak még Juhász Mihály polgármester és Kiss József. A dalünnep minden részében fényesen sikerült s hosszas ideig emlékezetes lesz úgy a vásárhelyiek, mint a pécsiek előtt, kik elragadtatással beszéltek Vásárhely vendégszeretetéről. A rendezés nagy fáradsága s a siker a Vetró Lajos Endreés Fejérváry Bertalan tanácsnokok nevéhez fűződik. Kedves házigazda volt Juhász Mihály polgármester és e munkában helyes érzékkelsegédkezett Arany János és dr. Palóc Imre. Az uzsonna és banklettes vacsora pazar és kitűnő Volt s becsületére válik Lendek Pálnak és az ő értékes segítő társának. A dalosok hétfőn reggel utaztak el, egy csoportjuk estig maradt. Megjelent a kiránduláson Kálmán Ede szobrász is, a szegedi Rókus templom oltárépítője. Mérlegek és sulyok törött géprészek és mindennemű lakatos munkát jól és olcsón végeznek Koncz Gyula és Béla gép és mérleg lakatosok Zsoldos utca 13. sz. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. ],J94 junius 2 Főzzünk villamossággal ! Vasaljunk villamossággal! A villamostelep értesíti a t. fogyasztóközönséget, hogy villamos főzés és vasalás céljaira az áramot hektówattóránként 3 fillérért adja. Ily ár mellett egy karikás főzőlap óránként 9—15 fillért fogyaszt, tehát kevesebbet, mint fia fával, vagy, életveszélyes spiritusszal tüzelnének. A vasaló fogyasztása ugyanekkora. A villamos főzése és vasalás céljaira szolgáló villamos mérő havi bére 50 fillér. Bővebb felvilágosítással kétséggel szolgál úgy a villamos telep, imlítet annak városi irodája, ahol a főzőlapok és vasalók megtekinthetők. — Költségvetés díjtalan. Telefon hivó szánt 9, — a városi irodáé pedig 54. csend lett az egész sistatton. Csak a fegyverek kattogása hallatszott. Minden fegyverben száz halál. . . És kezdtek ropogni a lövések. 18 helyen egyszerre, míg 7—800 golyó elröpült. Egy-egy főtiszt jegyezte a lövés eredményét minden álláson. Tizenegy óra volt, amikor az ezredes élén a katonai bizottság megállapította és kihirdette az eredményt. Az egész vonalon a vásárhelyiek arattak fényes diadalt. S az első díjat, mint legjobb lövő, a Poitner kijr. adótárnok fia Pollner Miklós érettségiző ifjú, nyerte. Remek arany órát kapott arany lánccal. A vásárhelyiek közül remek díjakat nyertek kívüle,: Szilágyi Levente, Kontraszti István, Gyürki György, Blum Fájós , Császtvai János, Lengyel Mihály és Kolumbán Kálihján gimnazisták, továbbá Bechler Antal, Barát Mihály polgáristák. A vásárhelyieket valósággal ünnepelték a szép eredményért. Polgári elnökül, a parancsnok felkérésére Juhász Mihály polgármester szerepelt. Vásárhelyiek diadala. Az első díjjal nyolc babért hoztak el. A magyar ifjúság képzése szempontjából a kormány még évekkel ezelet szerveztea diákok lőgyakorlatait, így létesült a szegedi sistatton a kerületbe tartozó középiskolák diáksága részére a lövőiskola. Főgimnáziumunk diákjai "két esztendő óta végeznek lőgyakorlatokat. Az idén negyvennévendjék járt be Szegedre. Nem sokszor, mindössze hatszor voltak, de hogy milyen szép haladást tettek, azt a vasárnapi verseny fényesen igazolta. Tizen versenyezttek és nyolc nyereményt hoztak el, közöttük a legelső díjat, az arany órát. Vásárhely város tanácsa képviseletében Juhász Mihály polgármester jelent meg a versenyen, melyen díjat is tűzött ki a magisztrátus. Megjelentek a versenyen Vetró Lajos Endre és Fejérváry Bertalan tanácsnokok, dr. Pálócz Imre titkár és szerkesztőnk, Fejérváry József is. Az újszegedi katonai lövőtéren, Söffling Ottó alezredes, a verseny parancsnoka lekötelező szívélyességgel fogadta a vásárhelyieket, kik állandó figyelem központjai voltak mindvégig. Fél 9 volt, mikor a versenyző diák csapatok serege a buja zöld újszegedi aléban föltűnt. A honvédzenekar a tiszti pavilion elől rázendített a Hunyadi indulóra. Ennek akkordjai mellett, a tisztek százra menő csapata előtt lépkedtek el a diákok. Muzsi János tanár vezette tíz diákját, Farkas Iván Zsigmond a polgáristákat, azután jöttek a nagykikindaiak, Makó diákjait, a szírek, valami száznegyvenen Felemelően látvány volt. A tisztek ízáns csoportja, a kaitin tisztelgő diáksereg, a kumabanda harsogó, lelkesítő akkordjai. Azután felállították az ifjakat a lőállásokhoz. Felharsant a «Feuer» kürtjei,melyre néma HÍREK. Szakadt az eső, mikor a pécsi dalosok megérkeztek az állomásra. Ha a Károlyi elvtársék érkezésekor így esik, zicher, hogy odaát a 48-as időkre céloznak, mint Kun Béla követ úr pünkösdi cikkében a három apostolokra. .. Szakadt az eső, ám ez nem hűtötte le a Vásárhelyi Dalárda lelkesültségét. Az ezüstös hajú podesztával élén ott volt teljes számban. S ott volt a perront zsúfolásig megtöltő közönség. A pécsi dalosokat bántotta az idő. Talán arra gondoltak, hogy az idő elrontja a sikert. Elnökük meg is jegyezte: — Nincs szerencsénk! — Dehogy nincs! Szólt egy vendégfogadó. Nézze uram, mily mosolygó arccal áztatja ünneplő ruháját a nép. Nincs itt bosszúság, nincs keserűség. Nézze azt a ködöt, melyet ott a Szigetben alkot a sűrűn pörgő eső. . . . — Nem értem! Szólt az elnök. Mi értjük. Ez még májusi eső. Aranyat ér ennek minden cseppje. Ázhat a Vigadó, ázhat a zászló, sár csapódhat a rámás czizmára és ünnepi sárga cipőre. Itt nem haragszik senki, mert itt mindenki átérzi, nagy öntudatát a föld istenáldásának. Elgondolkozott az őz elnök, míg kocsija a keramiton berobogott És a végén igazat adott a gazdának. Áldás volt ez az eső. Elmosta az ünnepély külső diszét, de kincset hozott a vásárhelyi ugarra, mely — istennek hála, — kezdi kiheverni a bajt. Nem kell már lekaszálni zöldben a vetést, meg kiszántani. Ez is jelb, mint semmi. — Ismét éljen Károlyi! Dr. Medvetzky Imre mint önkéntes prókátor Ismét kegyetlenül védelmezi a Károlyi grófokat. Kihozza vasárnapi cikkében, hogy a Károlyiak csak bérbe vették nagy Bercsényi Miklóstól a 118 ezer katasztrális hold területű vásárhelyi birtokot s kerek ezer pengőt fizettek azért évente. Egyezer pengőről vagyon szó, tehát mintegy 150 kis holdért 1 pöngőt, szóval 3 holdért egy garast fizettek. Lágyan miért szólt édes fiskális úr. Vagy azt hiszi, hogy Károlyi most azt a garasért birt 3 holdat ideadja az pöngőn alól? Nem hiszem. . . . Cikke végén bizonyos derest emleget. S azt mondja, hogy nem ártana annak divatja ma sem. Igaza van, nekünk nem ártana, de ha ily nagyon nekiruccan a grófok bírálójának, önnek aligha meg nem ártana. Bizony kérem. Mert a kii a grófoknak barátja, az nem lehet a népnek is barátja. Kérdezze meg Kun Bélától! . . . — Két nagy verseny Szegeden. Junius 6-án és 7-én érdekes sporteseményeknek színhelye lesz Szeged" várossá. Ekkor lesz az országos tornaverseny, melyen a tornászok ezreit latja együtt a nagy metropolisz. A tornaversenyen a hercegi védnökök képviseletében dr. Cicatricis Lajos főispánunk fog megjelenni. A városnak igazi ünnepe lesz ez a nagy sportesemény. Ugyanezen a napokon tartják rendkívül érdekes és gazdag programmal a lóversenyeket is. A tüindér délután. Mosolygó gyermek arcok egész serege töltötte be tegnap délután a nyári színkör színpadát és a nézőterét, úgy, hogy hirtelen azt se tudta azember, hogy melyik a színpad és melyik a nézőtér. A műsor igazán «változatos» volt. Zongora, szavalat, tánc, melodráma, dijbirkozás stb. A szereplők ügyesen oldották meg egytől-egyig a rájuk rótt feladatot. Sok tapsot, virágot, és cukrot kaptak a csöpp műkedvelők. — Az igazgató úr cikket irt. Horovicz Móricz városatya, vendéglős, biztosítási tisztviselő, körök elnöke, szifongyári vezető és nemzeti népszövetségi igazgató cikket irt; vasárnapra írta és az meg is jelent a Reggeliben. Azt mondja, hogy ő nem a katholikus népszövetségnek, hanem a nemzeti népszövetségnek az igazgatója. S a ki olyat állít, az a felekezeti békének ellensége. S azt, a Vázsonyi veszett ebe módjára kell kiírtán. Nézd Móriczel, nem elég, hogy ir, még itt is., Mi a fenét. Bánja az ördög, ha akárhol igazgat. De a veszett kutya már meg se járja. Nézze meg az ember! . . . — A gyanús vendég. Pénteken este a vasúti nagy állomáson egy gyanús idegen tűnt fel a posztoló rendőrnek. Igazolásra szólította fel. — Mit akar tőlem? Indignálódott a pasas. — Igazolja magát! * — Nem vagyok én se tolvaj, se gyilkos. — Mindegy, nekem gyanús! Hogy a pasas tovább okvetetlenkedett, a rendőr bekísérte, ahol kiderült, hogy Sárnyai Márton az ipse, többszörösen rovott múltú. Egy takaréki könyvet találtak nála, melynek 4 koronás betétje 4000-re van hamisítva. Letartóztatták.