HOLMI, 2004 (16. évfolyam, 1-12. szám)
7. szám - Örkény István levele Zelk Zoltánnak
834 • Örkény István levele Zelk Zoltánnak polgári ízlését és nyugalmát a pletykálkodás és az én céltudatos életem hullámai megzavarták. A zavar hasadékain keresztül a féltékenység ördögfia úgy beléje szivárgott, hogy már akkor is kutyálkodni látszott, amikor otthon látott. Jobbnak véltem tehát, ha befejezem a mondatot, és pontot teszek utána. Vagyis fő helyet biztosítok az irodalmi gondnak és vívódásnak. Értelmileg és ösztönösen egyaránt úgy találtam, hogy ez a törekvésem, valamint a mások és önmagam iránt való szigorúság minden egyebet megelőz, ha már úgy történt, hogy az emberi létezés fáján az irodalomnak kezdtem fészket rakni.” A levele nem jött meg, édes, ki tudja, mi jár most, mi nem, lehet, hogy a postás nemigen jár. Csókolja, idevárja Zoltánja ÖRKÉNY ISTVÁN LEVELE ZELK ZOLTÁNNAK 1975. V. 29. Kedves Zoltánom! Pattanj ki az ágyból, fusd körül háromszor a kacsát, irtó jó könyvet írtál! Ha boltos lennék egy könyvüzletben, így ajánlanám: Ezt a mecsét tessék megvenni. Egy nagy költő legnagyobb alkotása. Túlzás nélkül az. Mellesleg, tudom, hogy szeretted, ha nagy költőnek neveztek már fiatalon, majd éretten, most, veteránkorodban is szívesen húzatod ezt a füledbe. Hát húzom én, méghozzá kedvvel, jószívvel, őszintén. Isten bizony, negyven évvel ezelőtt, a Vilmos császár út sarkán, amikor 20 pengőt kértél tőlem kölcsön, nem néztem volna ki belőled. (Ned a pénzt, utóbb, némiképp devalváltan, de eredeti Horthy-bankókban, megadta.) Ki nem állhatom, ha másokat kell dicsérnem. Teljesen kidobott pénz. De mit csináljak? Gyönyörű ez a kötet. Nekem őrülten kell vigyáznom minden jelzőre, mert annak idején, a régi Szép Szó szerkesztőségében, amikor két költő elmondta verseit, én bizony néha azt hittem, hogy Horváth Béla a nagyobb. Mármint József Attilánál. E véleményt később felülvizsgálni voltam kénytelen. A Kötéltáncosoknál nem esem vissza zsenge ítéletem hibáiba. Úgy érzem, nem volt még költő a világon, aki ily kevésből ily nagyot alkotott volna. A „kevés” az eszközökre értendő. Az építőanyagra, a téglákra, az élményvilágra, a szókincsre. A te világod a térben: egy paca a térképen. A te népességed, néhány rokonod, ismerősöd, összes általad ismert feleségeid és a Chagall vásznain úszó aggok - a föld 3 milliárd lakosából. Itt-ott egy cigány, hegedűvel, egy kutya, hegedű nélkül. Az egész hangskálából néhány morgó, brummogó basszus. És mégis teljes világot építenek ezek a versek - egy világot, melynek egyetlen szépséghibája, hogy nincs mindegyik versed fölött egy nekem szóló, hódoló dedikáció. De hát te most beteg vagy, lábfájás miatt nem dedikálsz. Bár persze, ha ennek a kötetnek egy kétéves betegség volt az ára, a költészet értéktőzsdéjén megérte. Kegyetlen, komisz ipar ez a mienk.