Hölgyfutár, 1849. november-december (0. évfolyam, 1-39. szám)

1849-12-07 / 21. szám

Bakonyi népdalok. I. Én vagyok az erdők fia , De nem ollyan haramia , Előveszem furulyámat, S ide csalom a rózsámat, Hej huj, a rózsámat. Elborult a Hajszabarna, *) Volt szeretőm szőke , barna , Míg a szőkét karolgattam , A barnát elszalasztottam, Hej, elszalasztottam. Bársonymezőn sebes patak, Szeretőim ide hagytak, Foly a patak , de nem fut el, Szeretőm is jön új, ha kell, Hej huj, jön új, ha kell. Kis gilice repdes a fán , Turbékol a párja után , S a fa alatt kanász bojtár Téged rózsám ölébe vár , Hej huj, ölébe vár. II. Szomorú az a fa , mellynek levele nincs , Kesereg a legény, kinek mátkája nincs. Ne búsulj kenyeres , nem jó az a bánat, Elvesztettem én is szerelmes rózsámat, Mint őszszel az idő neki szomorodtam , Minden fa tövénél föl föl sóhajtottam, Az erdő zúgása , furulyám szólása , Siralmas volt szivem minden dobbanása , De szólott egy madár , és azt énekelte : ,,Ha rózsád elhervadt, szakaszsz mást helyette.“ Menteim, szakasztottam , s a szivemre tűztem. Búsuljon , ki ráér , már most én helyettem. *) A bakonyi hegység egyik magas orma. III. Aranysíkos a kalapom Karimája, Rubint, és gyöngy az én rózsám Picin szája , Félre nyomom a kalapom Karimáját, Megcsókolom kedves rózsám Picin száját. Selyemkendő a nyakamon Lobogósan, Kacsingat rám a szeretőm Mosolygósán. Ne kacsingass olly hamisan , Nézz szemembe, Nem szeretek kívüled mást Életembe. Fehérvörös cifra szűröm Messze látszik , Vállam hegyén a zöld ággal Csak úgy játszik. Hajlog az ág, lábam alá Hull a levél, Gyere rózsám , betakarlak , Csípős a szél. Bús Aladár. Levelek egy pesti hölgyhez. XV. Dec. 2-án. „Gyengeség ! asszony a neved!“ E kifakadást adá a világgyűlölő Hamlet szájába a britt dramaturg. Hiszed­­, hogy Sh­akespear sok emberismerettel bírt ? Én azonban azt hiszem, hogy a nő vagy gyöngébb, vagy erősebb a férfinál — úgy a mint jellemét a körülmé­nyek idomítják. S ha volt Lucretia és Charlotte Corday , volt Aspasia és Cleopatra is. A nőt a körülmények vagy meghajtják , vagy meg­törik. Akkor elfajul, ekkor megreped szive. Boldog az,ki nem jut illy körülmények közé. De igen messze mentem. Mysteriumai vagytok a ter­mészetnek. S pandektákat írni rólatok épen olly elveszett 21. 1849. decembe­r. HÖLGYFUTÁR Budapest, péntek. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután). Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. (Szerkesztőségi szál­lás: hatvani utcai Hor­­váth-ház, 3-ik emel.)

Next