Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-15 / 12. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jövő március végéig 4 Yj hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövő junius végéig 7 Új hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. 13. Kedd, jan. 15. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüstkrajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy„hirlap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) Az év utolsó napján. Ezüst arcával a havas vidék A nap arany képében andalog... A haldokló év bucsufénye a Nap és föld színén vissza mosolyog. Ismerd meg őt, ki még nem ismeréd — Ez év , melly tőled fényben távozik : Setét napoknak tündértükre... az Ezer nyolcszáz negyvenkilencedik. Vörös az ég kelet s nyugat felé — Az év talán megszurta önszivét.... Méltó akart múltjához lenni, melly Véráradatból hordá öltönyét. A történetben egy levél leszen Ez év , melly bíborarccal áldozik : Véres betűkkel lesz beírva... az Ezer nyolcszáz negyvenkilencedik. Itt áll előttem a nyomorúság... Ott szent céljával az emberiség... Mellette leng a fehér igazság , Ki annyiszor arcon verettetek !.. S jós ihletéssel mellyet kijelöl S bűvös ujjakkal mutat mindegyik : Ez év , melly ítéletét várja... az Ezer nyolcszáz negyvenkilencedik. Kinn rónán, völgyön sűrű sirhalom... Avagy nem is halom , csak sirgödör... Mért hulltak ők el ? ! Van é, a kit egy Megfejthetetlen kérdés nem gyötör ?.. Ha nincs , legyen fölöttük sirhalom — Melly századokon tulemelkedik — ► Alattvéres arcával ez év... az Ezer nyolcszáz negyvenkilencedik. — A hir s dicsőség éve haldokol! Van , ki gyönyörrel andalog reá___ Leforditott fáklyával a magyar Arcát előtte gyásszal takará. Ezer esztendős életének ma Utolsó szemsugára elhunyik... Ne feledd ! e balsorssal telt év... az Ezer nyolcszáz negyvenkilencedik. Tóth Endre: Boszneskü és szerelem. (Egy ifjú nő leveleiből.) IV. (Folytatás.) Felettébb nehezen esik, hogy olly régóta nem írhattam hozzád semmit. Néhány napot a rokonokhoz tenni kelletett első látogatásban töltünk el, s midőn hazajöttünk, temérdek vendég lepte el házunkat. Megvallom neked, egyedül neked, édesem , hogy e folytonos elfoglaltatás nekem nem okoz gyönyört. E rajongó sokaságot úgy tekintem, mint szellem- és érzelemrablókat. Minden időm ezek mulattatására igényeltetik, s alig tölthetek néhány lopott édes pillanatot férjemmel. Aztán végig hallgatni azon gyakran üres bókokat, felelni a hideg, megszokott kérdésekre, eltörni a különbféle, egymással ellenkező, s nem ritkán töviseket rejtő észrevételeket, megjegyzéseket, — mondd meg csak, kedves Terézem, ezen világ lehet e egybehangzásban szívem világával ? ezen hideg mindennapi, vizsgálódó emberek s a feszes udvariasság kötelei közt, nem kínpadon érezhetem magamat ?! — Azonban a lefolyt napok még hagyján a mai naphoz képest. Most egy olly személy van házunknál, kitől félek, irtódzom. Ki ne kacagj, édesem, nem tehetek róla, s nem egészen ok nélküli e borzalom. Épen öltöző asztalomnál ülök, midőn egy kocsi hajtott be udvarunkra, s amint a cselédtől hallam, férjem atyjának egy jó barátja szállott ki abból. Az ebéd ideje már beállott, midőn öltözködésemet elvégzem , s így az újonnan érkezettet csak akkor láthatom először, midőn az ebédlőbe léptem. Férjem kölcsönösen ajánlott egymásnak bennünket, s asztalhoz ültünk. Szemeim a mondott vendégre vetődtek, s még most is mintha érezném, úgy égetett és szúrt komor tekintete. Merőn rám függesztő szemeit, mintha lelkemet akarná kiolvasni, s e nézésből rámható sugárok olly égetők, olly kiállhatlanok valának ! Féltem , ismét rátekinteni, s még is, mikép történni szokott, valamely bn-