Hölgyfutár, 1853. január-július (4. évfolyam, 1-130. szám)

1853-06-11 / 115. szám

Budapest. 4-ik évi folyamat. 115 Szombat, június 11-én 1853. Megjelenik, ünnep-g vasárnapot kivévén , mindennap délül.!» divat képek- s egyéb mü mellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi a zsidáf , ujvilágutcai 14 számú ház első emelet, hová a kéziratok utasilandok. Kiadó-hivatal: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre 16 frl. fél évre 9 „ évnegyedre . ,, •Budapesten házhoz küldéssel: egész évre . . 13 frl. fél évre ... 7 „ évnegyedre . . 4 ,, Hirdetések a Munasor , kegyesrendieképületében levő nyomdai írod», inva «. eiüii/Hí« .. tulajdonos szerkesztő: Nagytana«. Kiadó: Kozma Vazul. hirdetés* dijak kaínei.dok. soronként 3 ezüst krajcáron fogadlakvak el, és gyorsan közöltélnek. A „HÖLGYFUTÁR“ jövő félévben is, ünnep- s vasárnapokat kivévén, mindennap megjelenik, mint „közlöny a szépirodalom, társasélet, művészet és divat köréből,44 bátorkodunk tehát t. c. olvasóinkat az előfizetés mielőbbi megújítására tisztelettel felszólítani. Kérkedni, ígérni nem szoktunk, hanem kötelességünknek lehetőségig megfelelni lélekismeretesen iparkodunk. Főtörekvésünk leen, lapunk béltartalmát folyvást érdekesíítem. Intézkedtünk, hogy műmellékleteink a legfinomabb ízlést is kielégíthessék, s azért ezentúl nem annyira a mennyiség, mint inkább a minőségben fogunk érdemet keresni, mindenkor a t. olvasó közönség részvétének nyilatkozata szerint. Fametszvényeink olly általános tetszést nyertek, hogy erőnk szerint mindig tökéletesebbet iparkodandunk e nemben is nyújtani. Előfizetési díj: postán félévre 9 for.; — évnegyedre 5 for. — Budapesten (házhoz hordással) félévre 7 for.; — évnegyedre 4 for. p. p. 0. Az előfizetéseket bérment levelekben mielőbb megküldetni kérjük, hogy nyomtatandó példányaink száma iránt kellőleg intézkedhessünk. — Budapest, júniusban 1853. Hagy Ignác, a ,Hölgyfutári tulajdonos szerkesztője. Félutja messzebb van, távolabb mint a nap — És iszonyú sziklák a repülő alatt. Hány próbálta meg már, s aztán beleveszett. . .“ ,Mindegy nekem apám!. .. de én költő leszek. „Minden magasság és nagyságnak dacára Nagyon kicsiny, fiam, a költők világa. Kevés fér oda föl, s ha egy helyet foglal, A másiknak mindjárt tágitni kell onnan. Ezért szemfény gyanánt őrizi mind helyét, És sok akkor bukik, mikoron már felért. Letaszítják onnét irigykedő kezek ...“ ,Mindegy nekem, apám, de én költő leszek. „És a költő, fiam, minden fénye mellett, A való világban csak alig hogy tenghet. Nyomorult fényesség ! . . . rongy ruha van rajta, S evvel is csak mindig sebeit takarja. Hitvány sárdarab ő a világ szemébe' — Mit akárki fölrúg kényére, kedvére . .. Hogy arany van benne, azt nem tudják ezek . . .“ ,Igaz édes apám, de —én költő leszek. „Szeretni fogsz egyszer, és mindenek felett . . . Igazán szeretni, csak a költő szeret. Szive virágiból dalkoszorúkat fon, S koszorút kap hírből, e fényes csillagból. Mindezt azután egy leánykának nyújtja — Pedig annak úgyis van már koszorúja . . . Menyasszony lett... kit az oltárhoz más vezet. .Mindegy nekem, apám, de én költő leszek. „Nézz a temetőkbe — ah hány költő van ott, S sírja is alig van, elfelejtett halott. Mig mellette magas, fényes szobrok állnak A hivalkodások dúsgazdag fiának, s tőle sajnálták a temető porát, Mikor éhen veszett, csak egy oda dobált. Szólj, fiam, még egyszer, mint tetszenek ezek ? ..“ ,Szenvedek, meghalok, hanem —költő leszek!1 Tóth Kálmán. PUStATSCHEFF (Regényes korrajz, a XVIII-ik századból.) (Folytatás.) X. E jelenet után harmadnapra, a menyekről előkészületek megtétettek. Katalin azon örömhír vétele után, hogy apja megegyezik egybekelésében, azonnal elhagyd az ágyat. Oh a szívnek hathatós, bizonyos gyógyszere van, melly alatt olly hamar gyógyul a seb! Katalin úgy érzé, mintha minden bajától egyszerre szabadult volna meg. Egész napon jókedvű, vidám volt , majd táncolt mint gyermek, majd énekelt, danolt, elövette hárfáját, melly hangszer akkoriban csaknem nélkülözhetlen bútor vala, kivált illy kalandoroknál, kik unalmas estéiket bor, rablódalok, s szilaj táncok között szokták eltölteni, és játszott azon annyi bájjal, olly elragadólag, mintha a hárfa egy üveghangszerré s minden húrja ezüstté varázsoltattak volna parányi rózsás ujjai alatt. — Azután hirtelen fölugrott, félrelöké a hangszert, s két és örömben sugárzó arcát két tenyerével takará el és sírta örömében. Ezek valának tán az első könyek, mellyek az öröm miatt fakadtak égszín szemeiben! Az elsők, s lehet hogy tán az utolsók is! A szív sohasem kérdi, mit hoz a jövő, az inkább a gondolkozó lélek foglalkozása. Szív élete a jelen, annak önkényt megnyílik, s egyformán fogadja be annak örömét, keserűségét. A lélek ha nincs kielégítve, többnyire a jövőben keres vigaszt, kárpótlást; a szív a múltat barangolja át emlékeivel, s a jelent fürkészi ki élvezeteivel, s igy vagy egyik vagy másikban találja meg azt. — Katalin épen igy volt szivével; — átgondold múltját, mellyben szenvedései mellett is nehány boldogabb órát élvezett elzárt magányában , s úgy érzé, mintha jelen boldogsága érzetében még keserű emlékei is mind megédesülnének. ő boldogsága tetőpontját éré el e pillanatban. S ki gondolna illyenkor a jövővel, midőn a szív álmai teljesedésbe mennek, midőn vágyai betelnek, s az megrészegül a kéjben, ki hallgatna az őszinte szavára: gyermek, siettél; a szerelemnek időt kell valy, hagynod, meg kellett volna elébb ismerned, kivel valál megosztandó szivedet, sorsodat! — Egyébiránt e tekintetben a szegény hölgy nagyon menthető. Ki is sejthette volna, hogy ő illy gálád cselszövénynek essék áldozatul! Marven nagyon is belátá minden iszonyait azon kegyetlen játéknak , melly a szegény elámított lánynyal űzetik, s önmagától visszaborzadva gondolt azon kínos napra, mellyen az egybekelésnek meg kelle történnie. -------Hiszen ő is nő volt; szerető, szenvedélyig nő, ki ismeré, milly áldozatokat bir meg a női szív, s milly áldozatok alatt roskad össze, midőn megcsalatik! És oh, mellyik szív csatolhatott volna meg iszonyúbban, mint Kataliné ! — Sírva, őrjöngve veté magát ollykor Pugatscheff lábaihoz, s könyörgött mint egy rab, hogy legyen izgalmas s változtassa meg ez iszonyatos tervét!-------Pugatscheff, makacs, hajthatlan volt, ki mindig e szavakkal utasitá vissza őt: — megesküvél, s ezt teljesítned kívánja a te és az én boldogságom! — A te boldogságod és az én boldogságom, Pugatscheff! ah és Kataliné?! — Talál ő más férjet majd! Ott van Capellini, elveszi ő. — Capellini! de mikor őt nem szereti! ő engem szeret! — Tehát annál inkább el kell venned! — szólt Pugatscheff közönynyel, mintha csak egy féreg életéről lett volna szó, s a lányt kínos kétségbeesésével magára hagyá. A költő: „Sokan vagytok fiam — ne húzd te is a fát, Melly vénségtöl úgyis meghajtotta magát. Nem vagy többé gyerek, s kis testvérid vannak , Kereshetsz te immár kenyeret magadnak. Nézz föl a kéményre — lásd a vénhedt gólyát Nemhogy ő keresne, fiai ápolják. Nem veszed észre, hogy intő képek ezek? ...“ ,Jól van apám, megyek ! és költővé leszek. „Szegény bohó fiú , ugyan hova vágyasz? ! Költők világába ? . . . roppant magasság az! Hogy oda eljuthass, szárnyadnak kell lenni, Mellyhez képest a sas szárnya is csak semmi...