Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-01-02 / 1. szám
irodalmi szemle. (Az amerikai sajtóról.) A betű új foglalásokat tett hazánkban. És helyén is van, hogy akarjuk mindazt tudni , mi nem csak közelünkben történik , de általában az egész emberiséget érdekli. Azt kell megmutatnunk, hogy nemzetünk kultúraképes, hogy szokásaink, hagyományaink, eredeti jellegünk és jellemünk veszélyeztetése nélkül, a tudomány és művészet minden ágát vérünkbe olthatjuk, és meg sem szűntünk meg magyarok lenni. A tanulás és tudni vágygyal ús szükségek járnak. De tudnunk és tanulnunk , új ismeretekkel és irányokkal bírnunk okvetlen kell, ha bebizonyítani akarjuk , hogy az európai nemzetek családjában szükséges nép vagyunk. A tanulás és tudnivágyót kívánjuk e rovatukkal némileg kielégíteni; azon hiányokat pótolni föladatunk, melyek a könyvszerzés nehéz voltával, vagy épen az idegen nyelvek nem beírásával, az olvasóközönség nagyobb részére nézve, együtt járnak. Még csak meg sem botlunk a magunk árnyékában a miatt, ha netalán valaki azt vetné szemünkre, hogy mi visszaélünk a tárcaírás jogával, s csevegés helyett komoly pofákat árulunk. A félebbi sorokban kimondván tájékozó elvünket, szívesen átengedjük a csevegés szellemdús mesterségét és babérjait azoknak , akik az ilyen szájszerítő labdacsokat szeretik, s a természet fris forrású vize helyett otkolont isznak. Ezúttal az amerikai sajtóról akarunk szólani. A függetlenségi háború idejében volt az amerikai sajtó virágzó kora. Az időszaki sajtó soha fontosabb szerepet nem játszott, és elhatározóbb befolyással az eseményekre nem volt, mint ekkor. A massachusetts „történeti társulat“ könyvtárában ma is láthatók e nagy időközökben megjelenő lapok néhány példányai. Apró, négyszegű szürke papírok , ostromba betűkkel nyomva, senki sem gyanítaná róluk , mily hatalmas eszközei valónak egykor az amerikai forradalomnak. És mégis ez esetlen lapok oktaták az amerikai népet ama jogok ismeretére, melyek bennök a függetlenség szükségét megérlelék , s idézék elő amaz egyenetlen harcot, melyből a nép, erélye és kitartása által győztesen kelt ki. De nem csupán az események nagysága, s a tett szolgálatok hordereje ad az ez időbeli lapoknak oly élénk érdeket. Ha az amerikai sajtó ez idő szerint oly hatalmas befolyást gyakorolt a kedélyekre, ez onnan van, mivel a gyarmatok legjelesebb emberei állottak annak élén. Semleges állást elfoglalni lehetetlen vala, és mindazok, kiket rang, szerencse, vagy tudomány bizonyos tekintélylyel ruházott föl, aki csak egy tollat föl birt, párthoz állott, ez vagy amaz zászló alatt. A népies lapok körül oly tehetségek gyülekeztek össze, minőket ritkán találunk : Franklin, a két Adams, Jefferson, Jay Hamilton ; mindezen nevek a sajtóhoz tartoztak, mielőtt a történeté lettek volna. Ez emberek tartották föl, az egész háború folyama alatt polgártársaik bátorságát; a nép hozzájuk folyamodott akkor is, midőn a győzelem reggelén, kormányt kellett alapítani. Ekkor letették a tollat, hogy a congressus tagjaivá legyenek mint Carroll, Jay, Madison ; vagy követekké mint Franklin és Adams; vagy miniszterekké mint Jefferson és Hamilton, és a hely, melyet a sajtóban üresen hagytak , nem jön többé betöltve. A fiatal köztársaság kormánya, mind igénybe vette azon jeles embereket, kik a sajtóban a nép ügyét szolgálták, s a journalistákat nem a TÁRCA, lehete honnan ujoncozni; a papság s az úgy nevezett miveit osztály nagyobb része, kiköltözött, vagy száműzetett, mint a loyalisták, kik a forradalom ellen szavaztak. A sajtó lassan lassan obskúrus bérencek, vagy tisztán üzérkedők kezébe került, s maguk a kérdések is, miket az írók vitattak, elvesztették fontosságukat és érdeküket. Irigykedő szenvedély , ocsmány cselszövény, személyes versengés, epés polémia lépett a nagy kérdések helyébe. Az amerikai szövetséget alkotó tizenhárom kis állam belügyeinek vitatása napról napra tetemes részt foglalt el a sajtóban ; vakbuzgóság és botrányban dús vidéki panaszok és tusák erkölcsi tekin tély színében mertek föltolakodni. Hamilton bölcs okoskodását, Adams élre szóló philippikáit, goromba hadonák, vagy méltatlan rágalmak váltották föl ; a legkisebb egyenetlenség valamely locális kérdés fölött, erőszak és személyeskedés alakjában lépett föl. Egyik író a másikat piszkolta, ebből állott a lapírás. Ez a soknál is több volt. Némelyek kezdtek fölszólalni a sajtó e kihágásai ellen. Hopkinson , a gyarmatok jogait mulattató pamphletek — és szellemdús röpiratokban védelmező , az által próbálta a sajtót az illem hangjára visszavezetni, hogy egyetmást benne nevetségessé tett. A botrányos polémiák egy időre megszűntek, de csak rövid időre, hogy aztán annál erőszakosabban törjenek ki. Hopkinsonnál ügyesebb és nagyobb hitelű író, maga Franklin sem volt képes a vajnak elejét venni. Hogy fájhatott az amerikai sajtó e patriarchájának szive, midőn látta, mily silány utódok lépnek nyomába, s hogy lesz rongygyá mind az a jó reparátio, melyet ő a sajtónak megszerezni kívánt. 1782 év utósó napjaiban,ezutá Franciaországból barátja — Hopkinsonnak : „Jól teszi ön, ha a sajtótól visszavonul. Én itt, az érkező amerikai lapokat nem merem mutatni senkinek sem, úgy szégyenlem magam. Ezek az emberek meggyalázzák hazánkat. Véleményem szerint, egy lapszerkesztőnek meg kellene gondolni, hogy bizonyos tekintetben hazája becsületéért felelős, meg kellene tagadnia olyan természetű cikkek közlését, melyek hazája becsületét, vagy méltóságérzetét a külföld előtt sértik.“ Az amerikai sajtó további fejlődéséről más alkalommal. Székely József. *) füzete megjelent. Tartalma ismét oly becses, hogy többé nem lehet kétségünk felőle, hogy e vállalat irodalmunkban azt a tért foglalandja el, mit a franciáknál a „Revue des deux mondes“, s a németeknél a „Grenzboten.“• E füzet egyik legérdekesb közleménye. „A francia forradalom okai" báró Eötvös Józseftől. Az első kötet (mely e füzettel be van végezve) báró Sina Simonnak van ajánlva, „kinek hazafias ajánlata hozta létre e vállalatot.“ Bár a farsang már küszöbünkön van, mégis többet hallunk hangversenyekről , mint bálokról. Úgy látszik ez év jobban akar kedvezni a zene, mint a tánc múzsájának. Holnap délben fél egykor például az „Europa teremben“ Rubinsteint, a híres zongorahőst fogjuk hallani, aki saját négy szerzeményen fölül, Field, Mozart, Chopin és Beethoventől fog egyes zeműveket játszani.Kaiser Ernstné asszony ez alkalommal szívességből szinte néhány dalt énekel. Délután pedig a zenede nagy hangversenye lesz a múzeumban. A képtárlatban jelenleg egy ritka becsű történeti kép látható. Ez „Nagy Fridrik és II. József császár találkozása Neiseeben 1769 aug. 25-én“ Menzel híres berlini festésztől. A két uralkodó a lépcsőzeten találkozik, s egymást átkarolják. „Minden vágyam teljesült, — monda ekkor József császár , — miután most szerencsés vagyok a legnagyobb királyt és hadvezért ölelhetni.“ — „Ez legszebb napja életemnek, — viszonzá a nagy porosz király — mert azon két ház egyesülésének korszakát nyitja meg, melyek sokáig ellenségeskedtek , holott kölcsönös érdekük inkább kívánja, hogy egymást ne rontsák, hanem támogassák.“ A nagy festvényen több hadvezér alakja látható, s az egész költői mű oly szép , mely a szemet és szivet egyformán gyönyörködteti. A vidéki ifjú színészek egyik tehetségesebbike, Zoltán Károly, kit nem kenyérkereset, hanem a művészet szeretete vitt e szép de tövises pályára , közelebb 23 éves korában meghalt. A császárfürdőt jelenleg igen kevesen látogatják, mert ki szeretné a lombtalan platánokat, hallgatag falakat, melyek nyáron át örömtől, zajtól és zenétől viszhangoztak ; a császárfürdő igazgatósága tehát elhatárza, hogy azoknak, kik e gyógyvizet otthoni kényelmükben kívánják használni, két pengő forintért egy egy kádfürdőt küldene. Minő boldog aranyos új éve van azon két szerencsés halandónak, kik a nagy állami és jótékonysági lotteria 75,992 és 103,982 számú sorsjegyeit bírják. Az első tizenötezer, a másik ötezer darab aranyat nyert. f Hires nevezetes Toldy János, a roppant erejű magyar Herkules, közelebb Jászberényben szerepelt. Azonban erejét most már nem igen bámulták , miután a kor jelszava : „többet észszel, mint erővel.“ Sic transit gloria!f Dobsa Lajos „V. László király“ szomorújátéka, majd a víg farsangi napok lefolyása után, a böjt első napjaiban fog színre kerülni. Tóth József jeles színészünk pedig Shakspeare „Velencei kalmár“-ját fordítá le újra angolból, mely Ira Aldridge fölléptével fog először adatni. 1s Közelebb ismét egy híres művészvendégünk leend, Reichard Sándor, ki több év óta az angol opera egyik kitűnő jelessége. Óhajtjuk, hogy a nemzeti színpadon is fölléptessék, anyival inkább, mert ő jeles tenorista, szekzárdi születésű hazánkfia. Budapesti hirharang. f Tegnapelőtt a visszaemlékezés, tegnap a reménység ünnepe volt. Tegnapelőtt az ó év halotti torát ültük , tegnap az új esztendő keresztelőjét tartottuk meg. Alig hogy elhangzott ajkainkon a végbúcsú sóhaja a távozó után , máris az öröm mosolyával üdvözöljük az érkezőt. — Az új év első napja minden ember számára meghozá a maga „új évi ajándékát“, a tarkánál tarkább reseményeket, ezeket az örökké játszó sorsjegyeket, melyeken mindenki kapva kap, habár velők csak igen kevesen nyernek. Az új évről beszélni, semmi esetre sem tartozik a legmulatságosabb tárgyak közé, kivált miután még egyre cseng fülünk a sok „boldog új év kívánásától“ ; mi tehát egyszerűen mondjuk el óhajtásunkat, hogy teljesüljön mindaz a boldogító vágy , melyet most szép olvasónőink a jövő beiratlan lapjaira a remény rózsaszínével rajzolnak. A „Budapesti szemle“ harmadik *) T. barátunk e körültekintés bevégzése után az újabb hazai regényirodalom fölött fog szemlét tartani. Szerk.