Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-03-26 / 37. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 37 Kedd március 26-án 1861. HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műlap,és számos mümelléke 11 e 1. Surkesiségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hova minden szerkesztőségi kézirat utasitandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. falába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 uj frt. Félévre.....................9 » » Évnegyedre ... 5 „ » Hirdetések Gyorsan közöltétnek; egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. UJ ELŐFIZETÉS A HÖLGYFUTÁR ápril—júniusi évnegyedére. Évnegyede» t. előfizetőinket megrendeléseik szives megújítására kérjük föl. Lapunk tartalomtárát nem akarjuk ismételni, csupán anyit jegyzünk meg, hogy a széles szépirodalmi rész mellett is nagy terjedelmű tárcánk, már most alkotmányos mozgalmaink nagy részét is magába öleli, azon mozgalmakat, melyek olvasónőinket is érdeklik. Mellékletek tekintetében jövőre is havonkint adunk egy diszes mellékletet, s május hó folytán szétküldjük nagy műlapunkat, melynek címe a Kisfaludy-társaság (mintegy 40 arcképpel). E műlapot új évnegyedes előfizetőink is megkapják, de nehogy volt évnegyedes előfizetőinket az új megrendelésre kényszeríteni láttassunk, kijelentjük, hogy e műilapban a január—márciusi előfizetők is utólagosan részesülni fognak, ha előfizetéseiket nem akarják is megújítani. Szabad legyen azonban részvétükre annál inkább számolnunk, miután folyvást élénkülő napi mozgalmaink a szépirodalmi lapok közt a „Hölgyfutárban“ leghamarabb és legterjedelmesebben képviselvén Előfizetési díj az april-júniusi évnegyedre : 5 újért. Félévi megrendeléseket is elfogadunk apriltól sept. végéig 9 forinttal ; apriltől kezdve az év végéig 13 frttal lehet előfizetni. Az előfizetések a „Hölgyfutár“ kiadó-hivatalába, barátoktere, 7-dik szám alá utasitandók. Pest, március 15. 1861. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Föl nem zúdúl hullámival? Az a pár csöpp, mi van még benne — Ott század végkép elepedve , S elkerült villám, vihar. Tolnai Lajos. VÉRZŐ SZIVEK. Elbeszélés. Irta: Emil. (Folytatás.) — Már nem vagyunk többé gyermekek, — válaszolt kissé megzavarodva az ifjú , — s mi nem is vagyunk testvérek, még rokonok sem, én csak ... Béla nem tudta kimondani a mit akart, de úgy látszott, a leány sejtette, mereven nézett könyvelt szemeivel arcára, s a bámulat hangján kiáltott föl: — Még nem is rokonok Hát nem szereti e úgy Béla bácsit atyám, anyám,mint engem, s nem szeretem-e én is olyan nagyon, mintha testvérem volna, oh de Béla bácsi nem szeret engem , azért nevezett most kisasszonynak. — S oly rostul hangzott ez, hogy fájt ? — kérdezte Béla, s arca derülni kezdett. — Oh nagyon! — válaszolt sóhajtva a leány. — S szeretsz-e most is úgy, mint régen ? — Én most is csak úgy szeretem Béla bácsit. — Oh Róza, — szólt hévvel az ifjú, — én jobban szeretlek mint valaha, te vagy nekem most mindenem, oh hidd el, hogy én nagyon szeretlek! A leány e szavakra néma maradt, csak szive vert hangosan, s reszketett minden tagja. — Én hiszek Béla bácsinak, — szólt hosszas szünet után, nagy kék szemeit az ifjúra emelve, s a másik pillanatban pirulva szegezte le ismét, kezével egy keblére tűzött rózsa szirmait tépdesve: — szeretem én is olyan nagyon , mint ahogy Béla bácsi szeret engem... Néhány nap múlva Béla fölfedezett keresztszülei előtt mindent, azon hozzáadással, hogy ha nincs ellenökre, ezennel Róza kezéért esdem bátorkodik. Puskás úr megveregette vállát, s megindult hangon válaszolt: — Ez régi óhajtásom nekem is gyermekem; mikor még kicsinyek voltatok, s láttuk, mint szeretitek egymást, már akkor is kívánságom volt ez. Én vigyáztam föl rátok, szemeim előtt növekedtetek; tudom, hogy boldogítani fogjátok egymást, s most már nyugodtan húnyom le szemeimet. Béla forró könyek közt csókolta meg jóltevője kezét, s olyan boldognak érezte magát; fényárban úszott szemei előtt mindenen. Zivataros nyári éjszaka volt, az ég dörgött, a villám lobogott, a záporeső szakadt. Puskáséknál mind együtt ültek a nagy szobában, mikor kocsizörej hallatszott künn, mely épen a ház előtt állt meg; nemsokára azután egy paszomántos livrée-s inas lépett be, kérdezvén, ha itthon van-e Csabai Béla orvos úr ? Oh jaj be csöndes ... Oh jaj be csöndes szívverésed, Ti édes fájó érezések, Hát elhagytok már engemet ? A szenvedés, szerelmi bánat, Mikanyi szép reményt adának Itt hagyták ifjú szivemet! Kétségbesés, harc, kínos élet, Ne hagyjatok az égre kérlek , Hisz még olyan ifjú vagyok ! Nem a nyugalmat vágyom én még. Más az, amit én kérve kérnék : Adj istenem kint, bánatot! Zokogjak, sírjak, esdekeljek, Érezzem át a szerelemnek Kínját, mézes búbánatát. S kínom árja ha dúl fölöttébb, Mint a beteg a hajnal jöttét: Lesem lánykám egy mosolyát. Oh szép napok !oh jertek, jertek, Legyek még egyszer újra gyermek , Ábrándos ifjú , mint valék , Ragadjon el a hold sugára, A zöld bokron ülő madárka , Mely búsan zengi énekét. Oh vagy a tó, mely már kiszáradt, Soha többé az meg nem árad,