Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-08-08 / 63. szám

Tartalom s Kolozsvár ismertetésére valami. Elegytár. Pótlójelentés. Hirdetés. TOLDALÉK MLAI­T ÉS JELEIHEZ. 1843. (Második félév.) 63.. szám. Kolozsvár. Kedden Augustus S-àn. 1843. stîs^ssa.ssssssèmssssssssssssssss^ssssssss^srsssssss'sssssstsssssswstssssssss Kolozsvár ismertetésére valami. 4) Vázolatok Kolozsvár polgári történeteiből. (Folytatás.) A’ következett levé­ben a’ törökök és ta­tárok Kolozsvár falai alatt megjelenvén, vala­mint egész Erdélyre, úgy abban különösen Kolozsvárra nagy öszveg pénzt vetőnek. IVlár felállítva valá­nak a’ vár falai közül a’ fanyár­­iak a’ város főbb polgárai számára, ha gyor­san nem üzetnék­ ki a’ kiszabott zsarolatot. Már az azelötti évben a’ nép mindenéből, kifosztatván, kentesén volt fekvő javaihoz nyúl­ni, ’s részint örökös jogú, részint pedig szerzett jószágaiból Torda- Kolozs- és Kelső­­szolnok vármegyékbeli tizenkét rész jószágait (nént Kolozsvárnak már érintett leírásában ír­va megvan,) a’ helybeli evangelico - refor­mata és unitária eklézsiáknak zálogba adni hatvanezer forintba, melyeket csak később vált­ott­­ k­­i. — Előbb Barcsai Ákos Kemény Já­nossal a’ fejdelemség felett tusakodván és há­borúzván, majd Kemény János a’ császári ka­tonaság segítségével a’ török ellen hadat vi­selvén , minthogy a’ Kemény katonáit a’ város három napra befogadta, és táplálta, ezért a’ Kemény eleste után u. m. 1602-ben, a’ törö­kökkel kezet fogott Apafii új fejedelem magá­nak és a’ törököknek a’ várossal tizennégye­­zer forintot fizettetett. Ezelőtt 180 évvel nagy multta! Mint Betiltó Specialis Transsil­­vaniájából olvassuk , Fridválszki egy kézirat után azon öszveget mit Kolozsvár a’ törökök­­n­ek és tatároknak fizetett, nyólczezer tallérra teszi. 1­­565-ik évre írja Kázi Ferencz (Histo­ria Hung. L. VII) hogy a’ Kolozsvárba is beszállított féktelen német őrsereg, annyira kivetkezett volt nem csak a’ magyar hanem a’ tulajdon elöljárói­­iránti engedelmességből is, hogy fégy vert emelvén tisztjei ellen, a’ legfőbbiket megveszszözve űzte­ ki a’ városból ’s készült a császártól elpártolni. Képzelhet­ni a’ közzavart és rémülést, mely a’ magyar népet várta és érte ekkor. — Apafi fejedelem­sége alatt, s azután hogy Erdélylyel­­együtt Kolozsvár is az ausztriai ház uralkodása alá jutott, minek innepélyes bizonyságául a’ vá­ros kulcsait lotharingiai herczeg Károly vet­te által 1­085-ben, pihenni kezdett vala Ko­lozsvár ’s erösbülni és épülni polgári belső ál­­lapotjában. De kiütvén a’ II Rákóczi Ferenc* u. i­. kuruczháboruja a’ XVII-k század elején, minthogy e’ város valószínűleg mindég a’ csá­szári párton volt, ’s még akkor is midőn 1705-ben octoberben Forgács Simon Rákóczi vezére Bonczhida mellett a’ Jabanczokat vagy­is a’ németeket 5000-ed magával ’s 28 ágyú­val legyőzte, ’s a’ tettetett, színlelt hüségü jeuzsuiták Rákóczinak és Forgácsnak a’ „kö­­zépkapu“ boltozatára ily feliratú diadalmi ko­szorút emeltek : ,,Liberatori Fatriae et Domi­tori Germanorum.“ *) Ismét: ,,Forta patet posita a DaCis d­bi Magne RákoCI“ (1705) — Ordo ii­rum anima, anima ordinis hasce per oras, lo­rgaes, hunc igitur dicite rerum a­­animam.— Langvine tantorum, T,bi quae de­bentur avorum — Transsilvana , Facem Ma­­xime, ,,sci pira cape,“ a’ város is csak szín­ből és kémesen látszott szítani Rákóczihoz, ezért sokat is szenvede­tt és állott­ ki a’ kuruczoktól. Nem egyszer égett élv fel ezek a’ külvárost, a’ város falait az u. n. Rétiden bástya körül lerontották, ’s határát. (jelesen Wien 178­8-63 *) L. Kurze Geschichte der Kriege zwiscien dem Haus Oesterreich ind der Ottcmanisehca Pforte vom Jahre 1559 bia aufdas j»hr ITI®

Next