Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-09-27 / 78. szám
310 Talpis a’ magasabb hegyében. Mint minden havasos vidékben, úgy a’ Tátra lábosaira nézve is a’ szarvasmarha és juhok kihajtása nagyon érdekes, ’s az bizonyos innepélyességgel történik meg. A’ hegyekre felküldött hírnökök alig térnek viszsza azon örvendetes hirrel, hogy a’ fű már magasra nőtt, mi csak május végén vagy junius elején szokott történni, az egész falu népe mozgásba jön ; edényeket tisztogatnak az úgynevezett szállások számára, bácsokat és juhászokat fogadnak. A’ tapasztaltabbak tanácsot adnak, miként kelljen rész időben , farkasok ellen ’s a’ t. a’ juhokkal bánni. ’S midőn a’több hetekig lakul szolgálandó szállás minten hozzá tartozó gazdasági szerekkel elkészült és a’ nyájak kihajtatnak, akkor e’ hegy fiai egymástól elbúcsúznak ’s szerencsét kívánnak az új szállásbani lakáshoz, mi a’ hegyi lakos életének legköltőibb időszaka. Három nap tart rendszerint a’ falukban a’ mozgás, mig minden a’ hegyekre fölindul. Az ökrök külön pásztor őrizete alatt vannak; a’ teheneket leányok és gyerkőczék őrzik. Bikák és juhok, néha tehenek is, szabad ég alatt maradnak. A’ téjgazdaság Tátra hegyein nem fejlődött ki úgy mint Svájczban ; még úgy szólva, éretlen gyermekkorban van, de a’ juhgazdaság sokkal nagyobb tökélyre ment. Mindenik ön maga késziti el ebédjét, t. i. durva zablisztből puliszkát főz, ’s azt vajjal, sóstéjjel, savóval vagy zsendiczével jóízűen megeszi. A’ tehénpásztorok szállásaikban nincs elöljáró ; mindenik azt teszi mit akar. De a’ juhászoknál egészen másképpen van a’ dolog; ott egy főnök kormányoz, ki bacza, az az bács, nevezetet visel. A’ tulajdonos gazdák erre bízzák juhaikat, ’s e felelős tartozik; a’ juhok száma a’ legeidhez képpest kisebb, nagyobb, rendszerint 2—300 darab. A’ bács mutatja ki minden juhásznak legelőjét; ő osztja fel a’ juhokat is a’ juhászok között, ’s erőteljes kezekkel a’ juhtéjböl sajtot készit. A’ legjobb sajt a’ magas hegyeken legelő juhok tejéből julius és augusztus hónapjaiban készül. Fenn a’ hegyeken mulatás ideje alatt, a’ juhászok eledele savóból áll, melybe apró sajtdarabokat vetnek; ezen egyszerű eledel szembetűnöleg egésséges, mert a’ havasi lakosok köztt a’ juhászok a’ legjobb termetűek. A’ savó e’ magas hegyeken hol a’ juh jóillatu havasi füves él, különösen gyengeségből származott mejsfájdalmak és szenvedések ellen, nagyon hasznos, de mindazáltal nem nagy azon vendégek száma, kik a’ Tátra hegyei közti egésséget keresnek, minek főképpen oka, mivel az életre szükségesebb dolgokat is csak nagy bajjal megszerezhetni. A’ podhalanok az egyszerű ’s a’ többi világtól elzárt pásztoréletet szerfelett megkedvelték. Tagadni nem lehet, hogy szép időben a’ szabad természet szemlélésének eldelete kimondhatlan ingerrel bír, mit a’ podhalanok nagyon is jól érezni tudnak. Meredek oldalokon a’ juhokkali kószálás és az azzal öszzekötött gondnélküli élet erősíti az izmos alkotásu testet ’s a’ lelket vidámmá, bátorrá teszi. E’ minden bizonynyal e’ hegylakosok életének költői oldala. De véletlenül megváltozik a’ jelenet a’ hegyeken , az ég boltozatát felhők boritják el, szerfelett sok eső hull ,s gyakran havazás is terhessé kedvetlenné teszi e’ pásztori életet. Néha a’hó junius, julius, augusztus hónapjaiban a’ legelőt nehány lábnyira elfedi; ilyenkor a’ pásztorok felkelhető gazdaságukkal a' völgybe levonulnak, vagy falaikba is viszszatérnek, ha a’ hó igen nagy. A’ juhok ekkor tejüket vesztik , sőt meg is fagynak ; ló legtöbb vészel. Mihelytt a’ magasabb hegyeken legelő nyájakat ’s méneseket a’ rész idő ’s havazás ott lepi, juhok és lovak mind feljebb feljebb vonulnak a’ tető felé, mind nagyobb nagyobb hideget szenvednek, ’s ez által kínozva ide oda bolyongnak, ’s szállást és embert , ki őket útba térítse nem találván, nyári hónapok közepén hideg miatt elvesznek. A’ juhászok elindulnak ugyan az eltévedt állatok keresésére, de köd lepi az útat s így ők is könnyen útat tévesztve halál martalékai lesznek; de ha megmenekednek is, rendszerint siker nélkül térnek viszsza. Minden szálláson a’ kutya nélkülözhetlen, e hív kísérője az embernek a’ föld sarkánál úgy mint az egyenlítő alatt, a’ széles sik mezőkön úgy , mint a’ hegytetőkön ; rendszerint négyr, öt kutya őrzi a’ nyájat. E’ kutyafaj a’ síkságon nem ismeretes; nagyon sokat hasonlít az újfundlandi kutyához, csak hogy hoszszu bojtos szőrű, ’s szája hoszukó. Fekete szemei fénylenek, ’s erejét ’s bátorságát tanúsítják. Nappal csak egy vagy két kutya, de éjjel mindenik őrzi a’ nyájat farkasok ’s medvék és a’ szint oly veszélyes ellenség, a’ tolvaj ellen. E’ kutyák nagyon hívek ’s gazdáikhoz szembetűnöleg ragaszkodnak; de becsben is tartatnak; egy szép fiatal kutya ára 20—60 lengyel forint. A’ síkságokon is czélszerű lenne e’ kutyafajt nyájak őrzésére használni, mivel többet ér a’ rendes juhászkutya fajnál. Van