Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-09-27 / 78. szám

310 Talp­is a’ magasabb hegyében. Mint minden havasos vidékben, úgy a’ Tátra lábosaira néz­ve is a’ szarvasmarha és juhok kihajtása na­gyon érdekes, ’s az bizonyos innepélyességgel történik­ meg. A’ hegyekre felküldött hírnökök alig térnek­ viszsza azon örvendetes hirrel, hogy a’ fű már magasra nőtt, mi csak május végén vagy junius elején szokott történni, az egész falu népe mozgásba jön ; edényeket tisztogat­nak az úgynevezett szállások számára, bácso­­kat és juhászokat fogadnak. A’ tapasztaltab­bak tanácsot adnak, miként kelljen rész idő­­ben , farkasok ellen ’s a’ t. a’ juhokkal bánni. ’S midőn a’több hetekig lakul szolgálandó szállás minten hozzá tartozó gazdasági szerekkel elké­szült és a’ nyájak kihajtatnak, akkor e’ hegy fiai egymástól elbúcsúznak ’s szerencsét kíván­nak az új szállásbani lakáshoz, mi a’ hegyi lakos életének legköltőibb időszaka. Három nap tart rendszerint a’ falukban a’ mozgás, m­ig minden a’ hegyekre fölindul. Az ökrök külön pásztor őrizete alatt vannak; a’ tehene­ket leányok és gyerkőczék őrzik. Bikák és juhok, néha tehenek is, szabad ég alatt ma­radnak. A’ téjgazdaság Tátra hegyein nem fejlődött­ ki úgy mint Svájczban ; még úgy szólva, éretlen gyermekkorban van, de a’ juh­­gazdaság sokkal nagyobb tökélyre ment. Min­denik ön maga késziti­ el ebédjét, t. i. durva zablisztből puliszkát főz, ’s azt vajjal, sóstéj­­jel, savóval vagy zsendiczével jóízűen megeszi. A’ tehénpásztorok szállásaikban nincs elöljá­ró ; mindenik azt teszi mit akar. De a’ juhá­szoknál egészen másképpen van a’ dolog; ott egy főnök kormányoz, ki bacza, az az bács, nevezetet visel. A’ tulajdonos gazdák erre bíz­zák juhaikat, ’s e felelős tartozik; a’ juhok száma a’ legeidhez képpest kisebb, nagyobb, rendszerint 2—300 darab. A’ bács mutatja­ ki minden juhásznak legelőjét; ő osztja­ fel a’ ju­hokat is a’ juhászok között, ’s erőteljes ke­zekkel a’ juhtéjböl sajtot készit. A’ legjobb sajt a’ magas hegyeken legelő juhok tejéből julius és augusztus hónapjaiban készül. Fenn a’ hegyeken mulatás ideje alatt, a’ juhászok eledele savóból áll, melybe apró sajt­darabokat vetnek; ezen egyszerű eledel szem­­betűnöleg egésséges, mert a’ havasi lakosok k­öztt a’ juhászok a’ legjobb termetűek. A’ savó e’ magas hegyeken hol a’ juh jóillatu havasi füves él, különösen gyengeség­ből származott mejsfájdalmak és szenvedések ellen, nagyon hasznos, de mindazáltal nem nagy azon vendégek száma, kik a’ Tátra he­gyei közti egésséget keresnek, minek főkép­­pen oka, mivel az életre szükségesebb dolgo­kat is csak nagy bajjal megszerezhetni. A’ podhalanok az egyszerű ’s a’ többi vi­lágtól elzárt pásztoréletet szerfelett megked­velték. Tagadni nem lehet, hogy szép időben a’ szabad természet szemlélésének eldelete ki­­mondhatlan ingerrel bír, mit a’ podhalanok nagyon is jól érezni tudnak. Meredek oldalo­kon a’ juhokkali kószálás és az azzal öszze­­kötött gondnélküli élet erősíti az i­zmos alko­­tásu testet ’s a’ lelket vidámmá, bátorrá teszi. E’ minden bizonynyal e’ hegylakosok életének költői oldala. De véletlenül megváltozik a’ je­lenet a’ hegyeken , az ég boltozatát felhők boritják­ el, szerfelett sok eső hull ,s gyakran havazás is terhessé kedvetlenné teszi e’ pász­tori életet. Néha a’hó junius, julius, augusztus hónapjaiban a’ legelőt nehány lábnyira elfedi; ilyenkor a’ pásztorok felkelhető gazdaságukkal a' völgybe levonulnak, vagy falaikba is visz­­szatérnek, h­a a’ hó igen nagy. A’ juhok ek­kor tejüket vesztik , sőt meg is fagynak ; ló legtöbb vész­el. Mihelytt a’ magasabb hegye­ken legelő nyájakat ’s méneseket a’ rész idő ’s havazás ott lepi, juhok és lovak mind fel­jebb feljebb vonulnak a’ tető felé, mind na­­gyobb nagyobb hideget szenvednek, ’s ez ál­tal kínozva ide oda bolyongnak, ’s szállást és embert , ki őket útba térítse nem találván, nyári hónapok közepén hideg miatt elvesznek. A’ juhászok elindulnak ugyan az eltévedt ál­latok keresésére, de köd lepi az útat s így ők is könnyen útat tévesztve halál martalékai lesznek; de ha megmenekednek is, rendszerint siker nélkül térnek­ viszsza. Minden szálláson a’ kutya nélkülözhetlen, e hív kísérője az embernek a’ föld sarkánál úgy mint az egyenlítő alatt, a’ széles sik me­zőkön úgy , mint a’ hegytetőkön ; rendszerint négyr, öt kutya őrzi a’ nyájat. E’ kutyafaj a’ síkságon nem ismeretes; nagyon sokat hason­lít az újfundlandi kutyához, csak hogy hosz­­szu bojtos szőrű, ’s szája hoszukó. Fekete sze­mei fénylenek, ’s erejét ’s bátorságát tanúsít­ják. Nappal csak egy vagy két kutya, de éjjel mindenik őrzi a’ nyájat farkasok ’s medvék és a’ szint oly veszélyes ellenség, a’ tolvaj ellen. E’ kutyák nagyon hívek ’s gazdáikhoz szem­­betűnöleg ragaszkodnak; de becsben is tar­tatnak; egy szép fiatal kutya ára 20—60 len­gyel forint. A’ síkságokon is czélszerű lenne e’ kutyafajt nyájak őrzésére használni, mivel többet ér a’ rendes juhászkutya fajnál. Van

Next