Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-08-05 / 62. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1847. 6’-öik szám. (Második félév.) Kolozsvár. Csütörtök augustus 5-kén 1847.Tartalom. Kaukázusi képek. Elegytár. Kaukázusi képek. (Kulemann Rudolf után.) Végzet. Januarius elsőjével 1839-ben új év kezdődik és külömböző egyenruháju tisztek jelentetik be idvezletre magukat a’ tábornoknál, ki fájdalombetegen az ágyban fekszik. A’ jövők tömegében látjuk Rótt ezredest 100 kubáni kozákot vezérelve, érkezni ’s a’ tábornok ablaka alatt rendbe állani, de a’ tábornok roszszulléte miatt a’ kozákokat nem láthatja. Rótt, katonai lövészet’s pályafutása látására az erősségekbe meghívott s a’ tábornok egyik segédtisztje es rövid utazásra alá 1t rá nékünk már befogott pompás szekerét, melyből ez ismeretes, de mindég új érdekkel hird hadi-játékot, az erős, bátor lovak könnyűségét, az izmos lovagok kellemes ügyességét öszszesen megláthattuk. Estve a’ táborktoknál kis társaság volt. Beszéltek arról is, milliódon bánik Oroszország el meghódított tartományokkal. Belé szőtték azt is, hogy a kaukázusi népek erkölcsei, szokásai ’s vallásaik megtartásáról megkivántatólag kegyelmesen gondoskodnak. Grúzia felvirágzó jólléte a’ szelíd kormány legjobb bizonysága. A csekély adót dicsekedve emlegették. Röviden : e' beszédek okozák, hogy herczeg Odojewsky Grúzia meghódítását feszes orosz versekben éneklé, melyből nehányat mint a Protschnookop költészete próbáját fordításban ide iktatok : „Bekeleszernü, barna hajfürtü hölgy, Grúzia heve és szendesége jelelnek téged, mindég szenvedélyesen, gyengéden ’s epedve lihegsz, szebb bájaid, lásd, óh elragadnak engem ! Grúziai nő, a’ régi idők magánya szomorité téged? sokan örvendeztek néked, de csak az óriás van néked ínyed szerint. Nézd ott lépdel ’s buja, világosszürke hajfürtjei pompásan lengnek vállaio, szemei, mint az éjcsillaga, súgótokat ontnak , szava, mint a’ harang csengj szablya paizs nélkül büszkén lépdegel erre felé ’s bibor palástja csak balkarján hullámzik s merje széles, mint a’ puszta ’s arcza tiszta fejér, mint a’ hó, jobbjával a’ hős keményen ’, erőteljesen fenyegeti a’ világ két sarkait. Ismered-é a’ szerelmet délen? A’ várakozásban elfáradva, vakmerőn megyen a’ kérő elibe, hátraveti homlokáról fátyólát, epedő szemekkel tekint a’ távolba, ott a’ Kasbek lábánál a’ sziklás hegyfarkon várja őt a’ vőlegény. Vadul elragadtatva jő ebbe a’ vőlegény, mint a’ Terek tajtékzó hulláma, egészen örömből, egészen jó kedvből áll ’s indulatosan szorítja a’ menyaszszonyt mejjéhez ’s mivel az gyűrűjét nyájasan ajánlja, boldogultan szívja a’ jegyes leheletét.” Ma januarius 6-kán, tehát három királyok napján vagy Jordán innepén, nézők a’ szikla magas bástyáiról a’ Kubán vize felszentelését. A’ szent menet lábaink alatt vonult el ,s a’ nagy mélység miatt csak apró képeknek látszanak, a' pap imádsága és sokaság zúgása csak egyes gyenge hangokban hata fel hozzánk. Az ázsiai vendégek közűt, kik a’ mai napra részint nagy meszszünnen jöttek a' tábornok tiszteletére, volt nagy kísérettel egy szultán is. Midőn a' tábornok teremébe léptem, ágya előtt a’ díványon ült. Turbánja fejér, mit csak a' Mekkában zarándokoskodott mohamedánusok viselhettek. Az ágy lábához ültem. Midőn később megint a’ tábornokhoz mentem, monda: a’ szultán bámult rajta, hogy mint idősebb , miként engedhettem az ifjabbnak az ágybani fekvést ’s foglalhattam el az ágy lábánál alább való helyet, mint ő a’ szultán. A’ tábornok e' fogyatkozást maga betegségével mentegeté ’s csak mint a’ maga főrangú vendége iránti közös szabályok alóli kivételt találta jónak, midőn az ily külsőséghez szorosan ragaszkodó ázsiaiakra nézve az európai fesztelen erkölcsök nyilvánítása csak hijános miveltségünk megvallása lett volna. Én pedig azon bámultam, hogy a’ szultán, kivéve számos kíséretét, legkisebb ismeretes köntössel sem külömbözik. Erre a’ tábornok következendőleg utasita: a’ szultánok a’ korább uralkodó krimi khánok ivadékai, kik ide szaladtak, megtelepedtek ’s hajdani gazdagságuk maradványából meglehetős jó állapotba helyeződtek. Csupán származásukra való tekintetből viseltetnek mindnyájan a’ legnagyobb tisztelettel szokás szerint a’ régi fejedelmi nemzedékhez ’s egy 62