Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-10-14 / 82. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1847. (második félév.) Kolozsvár. Csütörtök October 14-kén 1847. Tartalom . Arábia. Elegytár. 82-dik szám. Arábia. in. Al vahabiták ideje. (Folytatás.) Ezzel a’ török hatalom varázs ereje, mely a’ vahabitákat oly sokáig fékezte elenyészett. Ezután makacs kevély bizalommal lépének fel, mit eléggé bizonyít a’ megerősített békekötés elhúzására Solimánhoz küldött követség. Bridgens, ki a kihallgatáson jelen volt, azt igy írja—le : „A 1 követ a 1 kihallgató szobába vivő lépcsőzetig jőve, ’s basa főtisztjei a' szokott udvariság megtételére készen állva őt karjainál fogva a lépcsőkön fel akarák vezetni. A’ követ ezt el nem fogadta, komolyan ’s nagy méltósággal lépdelt fel egyedül ’s bé a’ szobába , minden további tisztelgés nélkül a’basával szembe nem meszsze a’ földre tüstént leült, 's arabsul igy szélitá meg: ,,Hai! Colimán! béke azoknak, kik igazságot cselekeszünk. Abdullaziz küldött engem e' levelet átadni, ’s átvenni tőled az ő fia Suud ’s a’ te szolgád Ali köztti egyezés megerősítését. Tedd meg azt, maga módja szerint isten átka azon, ki gonoszul’s árulólag cselekszik. Ha tanácsadásra van szükséged, Abdullaziz nem tagadja meg azt 4 Ezután a’ basa bámulására ’s nagy rettenésére a’ követ felállott ’s elment. Hihetőleg a' basa e’ jelenetet nem úgy adta elő a’ konstantzinápolyi udvar előtt, mintha Abdullaziz úgy kérte volna tőle a’kötés megerősítését mint kedvezést. A’ követ öltözete semmiben sem különbözött a' pusztai közarabsokétol, ’s Abdullaziznak a' basához irt levele alig négy hüvelyknyi, nem a’ legtisztább papírosra írva. A’ kihallgatást, mond tovább Bridgens, körülményesebben írtam le, mivel az Ali hadi-munkálata a’ vahabitákban az osmán seregek iránt megvetést támasztós a’ kihallgatás e’ vallásos felekezet magaviseletét igen különös alakban tüntetik elő. Ettől fogva a’dolog szembetünőleg veszélyesebbé lett. A’ hatévi fegyverszünet nem volt tartós, ’s a’törökök szegék meg azt; legalább maguk is a’ montefik arabsok sejkjét ’s nem a’ vahabitákat okozzák. Bár miként történt, elég az, hogy a’ vahabiták elkezdék az ellenségeskedést, megfosztottak egy persa karavánt, megint bérítöttek Baszszara környékére ’s 1801 megvivák a’ hires síiták nevezetes búcsújára helyét Imám-Husaint, mely most közönségesen Kerbalának neveztetik, mi azonban a’ kerület neve. Minden fegyverfogható embert megöltek, mások szerint az egész férfi nemet a’ születendő gyermekig kiirtották, ’s temérdek zsákmányt vittek el. Ez esemény közönségesen elrémité a’ mahamedanusokat, főként a’ síitákat, mert ezen utolsók szokásának igen szembetűnő kigúnyolásával az ostrom april. 10-n 1801-n éppen azon nap történt, midőn Alis sírjához szoktak zarándokoskodni, ’s a’ város csak nem egészen üres volt. Betli Ali sah keserűen panaszolt ezért a’ Portának, mely az agg basát Solimánt örömest feláldozta volna, hogy magát gondatlanságáért menthesse, ha ily hatalma legyen; mert Persia ’s a’ hozzá barátságosan szító arabs népek tettleges segítsége nélkül Soliman letétele lehetetlen vala. Hathatósabban emlékeztetek ezek a’ körülmények az öreg basát az ujabb készületekre, ’s nem sokára egy második haditest vala azután, mely kevés török lovasságot kivéve arabsokból állott. Vezére volt a’ montefik arabsok sejkje, ki egyenesen narajebb ellen ment, de midőn már csak öt- vagy hatnapi járó földre volt attól, sátorában egy rabszolgától megöletett. Bridges eztSiud ravaszságának tulajdonítja, ki töstént megjelent’s a’ vezére elvesztése miatt megzavarodott serget szétszórta. A’ Kerbela véres ostroma keletet elrémité ’s Abdullaziz elhatározd azt Mekka megvételével nevelni, mire főleg az szolgáltata néki okot, hogy Ghalib midőn Kerbela ellen ment, Nesdbe beütött. A’ sultánnak a’ szent városok birtoka után van joga a’ papi fennsőséghez népei felett, minél fogva azoknak elvesztése keményen megrendité a’ sultán tekintetét és a’ vahabitákét azon mértékben emelé a’ hívők előtt. A’ Ghalib előnyomulása tehát régen várt óhajtott al-S2