Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-06-03 / 22. szám
liákat mind összevásárlani, önmaga akarván e virágfaj’ legszebbnek magasztalt változatossága fölött rendelkezni. A gazdag V... marquisné a büszke imperialist tartotta legdrágább és legszebbnek a bajló virágcsoportok’ milliói között. Három grófné, tíz tőzsér’ hitvese, a legegyszerűbb polgárnőket sem véve ki, mindnyájan don Pasqualenak különféle virágfajokkal kedveskedni siettek. Nem sokára a camélia el fog küldetni — Isten mentsen! hogy caméliákban szükséget szenvedjünk. Az opera’ Tailbout utczábani előadására szentelt napokat a legfényesebb egyházi körmenetnek nevezhetnek. Díszruhába öltözött inasok, rejtélyes szolgák, fátyolozott szobalányok egymást szakadatlanul követve az isteni don Pasquale’ lábaihoz öntik virágfüzéreik’, de közülük csak egy nyerend jogot szivéhez simulhatni. A második előadás’ napján egy férfi jelenik meg az olasz színház’ felügyelőjénél s egy, don Pasqualenak átadandó hosszudad, fehér papírba burkolt, aranyszálakkal összeszorított szelenczét bíz reá, mellyben egy rendkívüli szépségű camélia ragyogott; e virág’ szára aranyból készült, levelei bársonyból szövetvék s pedig olly hasonlatossággal, hogy ez egyszer a művészet fölülhaladá a természetet. Don Pasquale egy hasonló caméliát nyert mindennap ajándékul. Illy szeretetreméltó állandóság igen képes volt kíváncsiságát fölingerelni, sőt szivében elevenebb és gyöngédebb érzelmeket is ébreszteni. A zenekar hangászai és mindennaposai előtt az aranyszárú, rejtélyteljes caméliának föl kellett tűnnie. Don Pasquale minden oldalról faggattatok. Egyszer szemüveggel jelenvén meg, újabb tapsokat nyere az arszláni öltözék, ez újabb és elmaradhatlan kellékének ügyes választásáért. Sok mosolyt csal az ajkakra szemüvegének bohóczos használatával; de ki sem sejté, hogy azt csak eszközül használá, a páholyok’ tömkelegébe kedve szerint merülhetni és ott kedves ismeretlenét föltalálni. Az előpáholyok’ 16-ában esténkint egy hölgy tündöklő, hófehér öltözékében, szép fürtökbe szedett hajékével, kék szemei s fölséges termetével az imádandó teremtmények’ egyikének tarthatnak. Don Pasquale a virágokat tőle küldötteknek hinni szeretvén, azt azon pillanatban el is hiteté magával. Azon díszes virágfüzérben, mellyet páholya párkányzatára helyezvén azonnal vissza is emelt, hasztalan kérése az ajándékul nyert gyönyörű camélia’ hasonmását. A füzérben változatlanul csak rózsák és pármai ibolyák illatoztak. Don Pasquale igen szeretett volna az ismeretlen’ követétől valamit kicsalni; de az naponkint változván, csábító kérdéseire az új követtől a tudatlanság’ naivságával mindig azon egy választ nyeré, hogy rászedni sohasem fogja.