Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-07-15 / 2. szám
2. SZÁM. SZOMBAT. JUL.’ 15. 1843. FALUSI LEVÉL. Gödöllő, nyárhó, 1843. T. szerkesztő ur! Azt olvastam eg* helyen, hogy az unalom szerelmeseket vagy tudósokat képez, a mint a szív vagy ész van foglalatosság’ híjával. Én meguntam magam’ s mégis belőlem az idő tudóst nem képezhetett; a szerelemtől pedig olly távol vagyok, mint Buda Pesttől jégzajlás’ idején, vagy Pest Budától, ha szél és szárazság van. Igaz, most öntözték Pesten az utczák *), de a kerepesi s más több becsületes utak’ pora még nincs zár alá téve. Múlt napokban végnélkül üvöltött a szél, s az eső nagy bőségben ömlött alá, — és ezért én meguntam magam’; mert bármennyi foglalatosságot zárjanak is szobám’ falai magokba, — de ha az istenadta szabad lég’ élvezéséért jöttünk ide, akkor minden egyéb unalmat szül. A ,Honderűr több illy unalmas óráit oszlatá el itt töltött napjaimnak: mert a ,Pesti Hirlap‘ot ■— és ezt egészen, — betűről betűre — s nem csak a megyémről szóló tudósítást csupán divatból — (Isten áldja meg e divatot!) hanem valóságos mulatságból olvasom. Jól eltelt óráimért sietek tehát t. sz. urnák köszönetemet nyilatkoztatni, s adósságim’ fejében e néhány sor irkafirkát beküldeni. ) Ez még csak pium desideriumi Szerk.