Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-14 / 15. szám
SZOMBAT. ocT.’ 14. 1843. 15. SZÁM. JÓSIKA MIKLÓS REGÉNYEIRŐL S A REGÉNYIRODALOMRÓL ÁTALÁBAN. PETRICHEVICH HORVÁTH LÁZÁR. V. Ha Jósika Miklós’ regényeit egyenkint akarnók taglalni s csak valamennyire motivált birálatot felőlük olvasó elé terjeszteni, ezen eleinte alig háromra számított, most már több czikkekre nyúlt igénytelen értekezésnek vége hossza nem lenne, ígértük minap Jósika regényeinek erkölcsi irányáról szólni és némelly főbb jellemeiről. Rendszert azonban és komolyságot e czikkünkben nem igényelhetünk, mert csupán emlékezetünkből idézünk föl olvasmányokat, mellyeknek apróbb árnyékozatait és gyöngéd színharmóniáját kimosta emlékünkből az évek folyama. Mint városok és helységekkel, mellyeket sok év előtt futottunk át utainkban, s most már sem piaczai sem utczáinak neveire tisztán nem emlékezünk, csupán a fő physionomiát tartotta meg éles vázolatban agyunk : úgy vagyunk e pillanatban Jósika’ regényeivel, mellyeknek csupán még főbb jellemvonásaira emlékezünk. Mondtuk többször, hogy hó, ki hivatását érti, olly könyvet írni sem tud, mellynek erkölcsi iránya felől már eleve magával számot nevetett volna, íróink’ nagy részénél találni illyes irányhiányra. Innen a motivatio iránti közönyösség, innen aztán a költői igazságtét’ hiánya , és innen a sok fonák nézet, alapnélküli elmélkedés, meg ama furcsa paradoxonsereg , melly könyveinket olly bő mértékben elözönli. És figyelmes olvasó — ha illy bűnök, mindenike nem is terheli az irányhiányos !