Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-10-14 / 15. szám
------------------------------------------- s a kétségbeesés emberfölötti erőt kölcsönzött karjaiknak. Gróf Zorecki néhány percz mulva szúrások alatt rogyott össze s adta ki jobb sorsra érdemes lelkét. —Mazeppa azonban mint oroszlán védte magát, mindemellett ha száz élete lett volna is, el kelle esnie, de a király halálbüntetés alatt parancsolta meg életben elfogattatását. Utójára fegyverei eltöredezvén, záporként omlottak rá üldözői s a földre lenyomták. Összetépetten s vérig kínzottan hurczolták a király’ trónjához, kit hosszas kimaradásán nyughatatlankodó kamarásai találtak meg szűk rejtekében, sok keresés után. Nem lehet lerajzolni azt az indulatkifejezést, melly a király’ képén véráldozata’ megpillantásakor mutatkozott. Pokoli káröröm, tigrisi vérvágy, kielégített boszuszomi nem fejezik ki elég hűn eltorzult arczvonásain mutatkozó érzelmeit. Egész testében reszketett a mértékletlen öröm miatt, őrült zajjal tombolt kezével s lábával, s közbenközben olly borzasztó sajátságos hangon kaczagott föl, hogy a körülállók kezében a vér halt meg; csak igy kaczaghatott a sátán az első emberek’ sülyedése fölött. Mazeppa megvetőleg tekintett iszonyú versenytársára; ajkait azonban egy szó sem hagyá el. Arczszíne halvány fehér a szenvedett méltatlanságok’ következtében, de vonásain a félelem s megalázódás’ legkisebb árnyékát sem lehetett észrevenni, komolybüszke s szilárd maradt egész fogsága alatt. Hasonlított egy indus fogolyhoz, kinek a következő martiri kinokrul világos fogalma van, de mellyek azonban szilárdságát legkevésbbé sem rendíthetik meg. Kázcnér napokon s éjeken keresztül gondolkozott, miképen gyilkolhassa el úgy ellenét, hogy az a halál’ kínait sokszorosan érezze. Minden kínzás, minden kigondolható halál csekélynek látszott előtte illy égrekiáltó vétek után. ■— Ezenközben az ifjat naponkint kínoztató tigrist játszi vérvágygyal, lassan kint akarván semmivé tenni. Hedvigről minden kínzás’ daczára sem vehetett ki Mazeppától semmit. Mígnem a zárda’ fejdelemasszonya, félvén a király’ haragkitörésétől, követe által bejelentette, hogy nála egy ismeretlen lányka egy éjszakára szállást kért, de másnap reggel elhagyta a zárdát, s azóta róla semmit sem hallott. Napok múlva a király tanácsosaival egy büntetés’ nemet gondolt ki, melly elég kínosnak s tartósnak találtatott illy nagyszerű vétek megbüntetésére... t. i. sajátságos éhhalállali elvesztést. Kevés napokkal ez események előtt egy vad mént fogtak Ukrajna erdeiben, mellyet legkevésbbé sem tudtak megszelídíteni. — Erre kötözték föl a boldogtalan ifjút. Tudva volt ezen vad lovakról azon különös sajátság, hogy belösztön után eredeti lakhelyükre visszafutnak akármilly nagy távolságról. Ukrajna harmadfélnapi távolságra volt Varsótól; — ezen tér’ megfutása közben Mazeppának kínos éhhalállal kelle meghalnia, vagy Yolhinnia’ rengetegein farkasok’ gyomrába temettetnie. Varsón kívül egy szabad téren bocsátották Szabadon a szilaj mént az udvar s roppant néptömeg’ jelenlétében; harsogó nyerítéssel ágaskodott ez föl, s villámgyorsan tűnt el élve halott terhével. Vad hahókiáltás buzdítá futásában. V. Mazeppa’ lelki küzdelmei fogsága óta fájdalmasak valának, s bár arczára nem ültek ki mélyen lefojtott szenvedései, lealázónak tartván külsőleg legkevésbbé is észrevétetni gyöngeségét, de annyival jobban sajogtak égető kínai lelkek fenekén. Meghalni, semmivé lenni, elfeledtetni, már magában véve leverő gondolat, de meghalni illy ifjan, századot ígérő életerővel, meghalni most, midőn a szerelem védern virágai kezdenek számára nyílni, a nélkül hogy csak egyet is szakaszthatott volna e mennyei kertből, szép, nagyszerű s lofagias remények’ hajnalán, — 283 — •