Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-06-30 / 26. szám
— 502 — *04 a háttérbe, honnan journalistai helyzete s más — e mezőni működhetésre nézve kedvezőbb viszonyai — darab idő óta előlépni kénytetik. Nem félünk hát, hogy becsületes embertől félreértessünk, nem félünk attól sem, hogy ellenségnek tekintessünk — az ellen védni fog a szándék’ tisztasága, miként megóvni ez ellen a közvéle- ' mény’ pajzsa. A tény tehát az : mikép a két színházban utóbb időkben adott újdonságok úgy állnak egymással szemközt, mint 34— 93-al, tehát körülbelül mintegy háromhoz. Már hogy ennek ki vagy mi legyen valódi oka? azt sem nem tudhatjuk, sem — ha tudnók is — mennyiben aztán benső személyes viszonyokat, avvagy szájról szájra járó színfali pletykákat illethetne —s lehet ollyanokat, miket e lapok’ körébe tartozóknak lenni nem vélünk — feszegetni szükségesnek nem tartanak. Csak is tehát olly okokat fejtegetendünk, miket az igazgatás, hasonlíthatlan pangása’ védelmére, saját mentségéül némileg netán fölhozhatna. Arra, hogy 1844-d. dec. óta, 1846-d. máj.’ 30-ig, tehát másfél év alatt csak három új operát kaptunk (mert a kolosvári színpadon már huszonegynehány évek előtt annyira elkoptatott s itten egyszeri adatásával meg is bukott Lakatos és kőművest csakugyan új opera gyanánt nem tukmáltathatjuk nyakunkra, akárki mit mond) azt mondhatná tán az igazgatás: „nem tudunk többet betaníttatni, mert dalnokaink nem olly muzsikálisok, hogy legalább minden két hónapban egy új szakmányt lennénk képesek velük betanultatni. — Jól van , hadd lássuk, mennyiben állna e mentség? Ki volna dalnokok között ilyen? Schodelné, Paksyné , Hess Róza, Lászlóné, ezek-e azok? Nem. Mert a két első annyira tökéletes zeneműveltségű, hogy róluk nem muzsikálisságot csak föl is tenni, úgy hiszszük, senkinek eszébe is sem jut. Lászlóné ? Nem, mert példáját adhozta már, hogy Adina’ szerepét Guglielmi új énekmestertöl szükség’ esetében kevesb mint 8 nap alatt tanulta be. Hess Róza? Nem tudjuk biztosan kijelölni H. Róza k. a. zene jártasságának mértékát, de annyit tudunk, mikép ollyas operát, mellyben e kedves althang némi sikerrel fölléphetne, egész repertóriumában csupán az egyetlenegy Lindát és Lucreziát bírja színpadunk, mert a négy Haymonfibani néhány tudtásból álló szakmánakat csak nem számíthatjuk Hess R.’ szerepei közé. *) Már pedig hogy Hess k. a. azon jó darab idő óta , hogy őt színpadunk magáénak vallja, csupán két partrét lett volna képes magáévá tenni, azt már csak azért sem tehetnék fel, mert Róza k. a. a derék Guglielmi maestronak azóta folytonos tanítványa. — Vájjon az énekesek u. m. Joob, Pecz, Füredi, Köszeghi s Udvarhelyi urak — legújabb időkben pedig Wolf és Ressler urak (kit mi ezentúl Lovasinak nevezhetni szeretnénk) közöl vájjon — mondom — melylyik az, ki e mentséget igazolná? Joob elég könnyen tanult, Pecz, Köszeghi, Wolf, sőt Lovasi úr is merőben musicalis egyének, Füreditől pedig magától nem egyszer hallottuk, hogy legfölebb három hét alatt bármi nehéz szakmányt be bír tanulni (minek egyébiránt nem egyszer adta már próbáját is), tehát csupán csak a derék Udvarhelyi úr — ki maga sem affectál zenei tudományosságot, s kire az úgynevezett An s ta n d s va e tér szerepek kivált legújabb időkben egymagára sulyosodtak volt a recitáló színművekben, s gondolnám, nem igen verné falba fejét, ha az énekléstől valahára fölmentetnék — csupán Udvur lehetne talán ollyan — s még azt sem állíthatjuk igazában, mert nincs felőle tudomásunk — kire e vád illenék; és akkor azt kérdjük, várjon ki erőlteti az igazgatást Udvari énekeltetésére ? Nincs-e széles e világon akárhány — hamarjában csak négyet említünk : Váray, Wangl, Schön s az olly gyönyörű hanggal biró, noha inkább *) Ha jól emlékszünk , csakugyan Belizárban is lépett föl Róza k.a. azon kopottnál elkopottabb és azon okból félre is tett dalműben , mellyben minden siker nélkül énekelt.