Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-12-07 / 23. szám
M FSOLITARIUS' MEML MÜTIDSTOL . (Folytatás.) Szomorú, hogy eddig keveset gondoltunk tanodáink és akadémiáinkkal, sőt átalában a neveléssel, de annak oka talán az volt, mert nem vágott alkotmányos jogainkba, s nemesi praerogativáinkat nélküle is védelmezhettük. Azonban változtak az idők, vagyis fejünkre nőtt az idő, most majd kényszeríttetni fogunk általa, hogy gondoljunk valamit. De hogy kiegészítsem a képet, melyet honunk’ nevelési rendszeréről vázolni kezdettem, térjünk át azon honfitársaink’ neveléséhez, kik más hatalmas országokban az annyira boldog középrendet teszik, a polgárokéhoz, nézzük meg, vájjon mily eredményhez jutunk. Ezen kiváltságos rend, bár egyfelől egyenlő jogokat bír is a nemességgel, másfelől minden megszorításoknak van kitéve a megyék és földesuraik részéről. Nagyobbrészt bevándorlóit külföldiekből állván, kik hajdan művészetet, mesterséget, ipart, kereskedést hoztak be az országba, hogy itt maradásuk biztosítva legyen, szép kiváltságokat nyertek királyainktól. Ők a kamara’ kormányzása alatt állanak igaz, de az országgyűlésen képviseltetnek követeik által, melyeket, valamint belső és külső tanácsukat maguk választják, s saját törvényszékükön kívül más törvényszék elé nem állíttathatnak. Saját határaikban a be- és kivitelt megvámolhatják, nyilvános épületeket, valamint intézeteket, utakat, hidakat stb építhetnek, vadászatot, halászatot gyakorolhatnak, de mindemellett is más országokban oly nagyon virágzó középrendhez nem hasonlíthatók. Mit ér országgyűlési képviseletük, ha csak összevéve egy szavazatuk van , és követeiket, az úgynevezett közvélemény lepiszegi. Mit érnek kiváltságaik, az idők, folyamat némely részét kicsorbíták, némely részét megemésztették, s némely részét saját maguk lábbal tapodják, mert nincs köztük egyetértés. Mit ér, ha ipar és kereskedésüket előmozdíták is némelyek, ha saját maguk nemigyekeznek annak föntartásán, hanem újabb időink siránkozó jellemét követve csak jajgatnak, és nem dolgoznak. A polgárnak magának kell fölébredni, magának munkálkodnia, művészetét, mesterségét, kereskedését nagyobb szorgalommal s mélyebb belátással űznie, iparát a külföldivel védvám nélkül is concurrentziába állítania , hogy kényelmet és vagyonosságot vívjon ki magának, vagyis hogy anyagilag előbbre haladva hasonlíthasson a külföldi műveit nemzeteinél az annyira boldog középrendhez (Mittelstand), hogy azután szellemileg is erösbülve újabb jogokat kívánhasson s azokat megnyervén védelmezhesse. De ezt csak akkor érhetjük el, ha a polgári nevelődésére több gondot fordítunk, ha jól rendezett !