Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
TERMÉS - Szentgyörgyvölgyi Gábor: Déryné és Bacsó Bálint
de a szigorúan vett szószegés tényét igazolták. A tehetséges színésznőt felkaroló Vida, Fáy, Mérey család tagjai, bár Bacsót kellemes és művelt fiatalembernek tartották, első pillanattól kezdve Déry Istvánt támogatták. Rózát kérték, unszolták, rábeszélték Déryre. Törekvéseik mögött a színjátszó társaság egységben tartása állt döntő érvként, távlati vonatkozásban talán a magyar színjátszás ügye, de egyéni boldogsága nem kapott szerepet a szempontok között. Bacsó házasságát szűkebb környezete is ellenezte. A vagyontalan pesti színésznő befogadása, társadalmi rangvesztés — állították hozzátartozói. A város társadalmából hiányoztak a művészetrajongó arisztokraták, vastag pénztárcájú mecénások, mint amilyenek voltak Kolozsvárott, Pesten, Kassán, Miskolcon. A puritán szellemű és erkölcsű patronáló tömegek előtt volt ugyan művészeti hitele Sándorfi József nagyváradi főorvos „kabáttalan" társulatának, de egyénekre bontott perszonális hitelük inkább csak szánalomból. Bacsó felé két oldalról is kompromittáló álhírek szivárogtak. Mérlegelt és döntött. 1812. december 12-én megnyitotta gyógyszertárát Vay István Piacz utcai házában és feleségül vette szülei választottját. Az eseményt követően Széppataki Róza házasságot kötött Déry Istvánnal. Bacsó házasságát három hónap után felbontották, Dérynéé már kezdetben sikertelen volt. Nagyot csalódtak mind a ketten. Azután tíz évig nem találkoztak. 1822 telén Déryné Székesfehérvárról Miskolcra szerződött. Éder György direktor debreceni vendégszereplésre hívta a miskolci társulatot, mindég üres kasszájuk feltöltésére. Dérynét ölbe, betegen kellett kiemelni a vándorszínészek ekhós szekeréből. Betegsége miatt az előadások rendre elmaradtak. A követelőző közönség Édert gyanúsította: talán el sem hozta Dérynét!? A publikum belefáradt a várakozásba. A felgyógyulást követő előadások annyira nélkülözték a lelkesedést, hogy Géresi Kálmán, a helyi színháztörténet krónikása nem is tudott az 1822-es fellépésről. Ugyanis ezt írta az 1829. januárjában tartott nagy sikerű Sevillai borbély bemutatóról: „Ekkor gyönyörködhetett a debreczeni közönség azon kor első magyar énekesnőjében Dérynében . . .". Mindenről tudott a volt vőlegény: Bacsó Bálint. Névtelenül a háttérből irányította a beteg gyógyítását. Orvost hivatott, patikájából drága orvosságokat küldött, konyhájából szállíttatta a kímélő diétás kosztot, lábadozásához az erősítő falatokat. Éderék anyagi helyzete mindezt a gondoskodást nem tette lehetővé. Éderné hebegett, mikor a jótevő nevét tisztelgő látogatásra bejelentette. Dérynében minden sérelem felelevenedett. A viszontlátás hevesen sistergő szóváltásait motiválta Déryné részéről az a meghitt kapcsolat, ami évek óta Prónayék nevelőjéhez, Prepeliczay Samuhoz fűzte. Felháborította titkon festett arcképe, de végül a „társulat érdekében" elfogadott mindent. Bacsó ifjúkori arcképét — amit majd Prepeliczay szemrehányó tekintetétől kísérve megtapos — csókot és szíves vendéglátást. A színészek Bacsónál mindig terített asztalt találtak és társadalmi érintkezés lehetőségét, a közvéleményt formáló szellemi elittel. A reményt keltő viselkedés hatására Bacsóban fellángolt a régi szenvedély és eddigi életvitele felszámolására készült. 1822. december 6-án sebtében eladta gyógyszertárát Borsos Ferencnek. Felköltözött Pestre. Időközben Kolozsvárra szerződött Déryné kezéhez egy napon levelet kézbesített a posta. Ketten írták, Samu és Bálint. Beszámolnak róla, hogy közös lakást bérelnek, együtt járnak vendéglőbe azért, hogy közben Rózáról beszélgessenek, noha nem tudták még eldönteni, melyiküket illesse az osztandó kegyek elsősége. Tanácsot kérnek. Déryné keserű felháborodását csüggedés váltotta fel, amikor megtudta, hogy Prepeliczay nőül vette Rachelnek, a botanikuskert tudós főkertészének a lányát. Bacsó ártatlan volt, de az ármánykodó intrikus szerepköréből többé nem sikerült kitörnie. Pedig megpróbálta. Jól tudta, hogy a testi szerelmet megvető művésznő közelében a szexuális vonzalom látszatát is kerülnie kell. Térdre hulló könyörgéssel semmit sem ér el és fenyegetőzéssel ugyanannyit. Szerelme lelkéhez vezető egyetlen utat az apa-komplexus felélesztésében vélte megtalálni. Úgy viselkedett, s úgy tett, mint ahogy Déryné édesapja várta volna. Bécsben vegyészetet tanult, azután beiratkozott a pesti orvosi fakultásra. 1830-ban avatták orvossá, miközben az akkor még különválasztott műtéti szakmákból is oklevelet szerzett; fogorvoslásból, sebészetből, szülészetből, szemészetből, sőt sikeres vizsgát tett állatorvostanból. Tanulmányai természetesen érdeklődési körébe estek, de föltétlenül egy célképzet szolgálatában álltak. Végzés után rövid ideig az országos hírű sebész, Stahly Ignác asszisztense lett. Déryné vendégszereplése utolsó napját töltötte Pesten, amikor az orvos reménykedve meglátogatta. Szerényen érkezett, erős hittel bízva látványos érdemei elismerésében. Mint fakadt sebből a váladék, ömlött felé az utálkozó gyűlölet. Az önérzetében megalázott, várakozásában csalódott Bacsó farkasként szaggatta fel a múlt sebeit, ha már bárány nem lehetett. Igen, igen, ő intrikált és áskálódott, ő szerezte Samunak a feleséget, csakhogy Rózát boldogtalanná tegye. Dérynének jólesett hinnie, hogy nem megint kedves, hanem szerelmi bosszú áldozata. Naplójába feljegyezte a tényt: sírhattam keservesen s eszembe jutott: oh, hát ő se boldog!" Így végződött utolsó találkozásuk. Bacsó Bálint lehiggadva tért meg Debrecenbe? Ki tudja. Gyakorló orvosi tevékenységet folytatott és természettudományi, orvosi cikkek írásával gyarapította a szakirodalmat. Dr. Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliográfiájában két önálló műve címét közölte. Diószegi, Fazekas, Földi nyomdokán haladva botanikai kísérleteket végzett, 1836-ban tagja lett a frauendorfi